Kölcse

Komplett gazdálkodást folytat Kölcsén Balku Zsigmond. Szinte éjt nappallá téve dolgozik: gépet vezet, szánt, vet, betakarít, zsákot cipel, állatokat gondoz. Részben érthető, hogy sok az irigye. Nem a munkát irigylik tőle. Inkább a talán nem is létező jövedelmet. A vállalkozás gyümölcse még nem érett meg teljesen, még törleszteni kell a hitelt, még nem éppen magasak az átvételi árak…

Az eddig csurranó, cseppenő bevételeket visszaforgatta a vállalkozásba, beruházott. Az elmúlt négy évben alig hagyta el a szatmári tájat, nem volt üdülni sehol. Pedig nőtlen ember, nem húzza vissza feleség, gyerek. Csak hát a szerteágazó munka kitölti az egész idejét, az egész életét.

Milyen is volt az eddigi élete? Kértük, mondja el dióhéjban. Mint mondta, őseit annak idején kuláknak minősítették. A múltat idéző szépen rendben tartott gazdaudvar valóban irritálhatta azokat, akik az ötvenes években minősítettek. Ebből a minősítésből persze nem sok baja származott a ’70-es, ’80-as években. Mátészalkán érettségizett a mezőgazdasági szakközépiskolában. Aztán a kölcsei tsz-ben volt állattenyésztő, majd főállattenyésztő. Szereti, s fontosnak tartja az állatokat. Nem csoda, hogy már a rendszerváltás előtt, illetve alatt is tartott, tenyésztett állatokat. Nem tűnik szerénytelenségnek, amikor megemlíti, hogy a másik fő ágazathoz, a növénytermesztéshez is ért.

Azt hangsúlyozza, hogy sógora, aki egyben vállalkozótársa, szakmai tudásával jól kiegészíti őt. A sógor ugyanis gépésztechnikus, ő gépirányító volt a helyi téeszben. A gépek „orvosa” a sógor. De mind a kettőjüknek van egy-egy új zetorja. Családi vállalkozásról van szó. Hogy lehet-e ezt a gazdálkodást farmergazdálkodásnak nevezni? Válasza egyértelmű igen.

Mint fontos tényt megemlíti, hogy alkalmazottjuk, állandó munkásuk még nincs, idénymunkásokat szoktak felvenni. S vállalkozásukban a gépek dominálnak. Meg az egy ló (éppen kiscsikója van), „aki” hasznosítható takarmányozásra, belső igavonásra. (Zárójelben említi, hogy a sógorának van egy pompás hátaslova. Hozzátehetjük: a legtöbb nyugati farmer hátaslovat is tart.)

A rendsodrótól, az ekéig sokféle eszköz megtalálható a két udvaron. (Nyugati kocsi még nincs, csak keleti.) A színben álló kombájnt részjegyre vették ki a téeszből. Külön említi azt, hogy a két zetort kedvezményes akció keretében vették az Agrokertől. A géppark után szívesen mutatja be az állatállományt is. A ló és csikaja mellett növendék marhák és malacok sorakoznak az ólakban.

Most csak tizenkét fejős tehene van, négyet tart a sógora. A tej csarnokba való cipelése gondot okoz, ezért tervezi, hogy a tehénállományt felfejleszti negyvenre, ekkor már tejlerakatot nyit nála a tejipar, s helybe jön a tejszállító.

Az állatoknál említi a régi, illetve nem is oly régi, híres kölcsei állat- és kirakodóvásárokat. Az újságok mindig beharangozták ezeket a vásárokat. Lovat, tehenet, juhot, sertést adtak-vettek ezeken a vásárokon, amelyekhez néhány gyermekkori élmény fűzi. Kissé lehangoltan mondja, hogy ma már csak sertést árulnak a kölcsei vásáron. Abból is kevés van… Bezzeg neki még 1989-ben, 1990-ben volt 1200 saját, illetve bérelt juha. A bérelteket visszaadta, a sajátokat eladta, mert kellett a pénz a tehenek vásárlásához.

A háza és a sógora háza-portája Kölcse szinte kellős közepén van. Ám a község szélén vett egy tanyát. Ez a hely még inkább kialakítható az igazi farmergazdálkodásra. Örömmel említi, hogy a tanyán távhívásos telefon is van, megkönnyíti az üzleti munkáját. Ám nem a nyüzsgő üzleti életben való részvétel jellemző a tevékenységére. Beszélgetésünk után is a határba ment szénát kaszálni, forgatni, gyűjteni. Géppel. Szépen zöldell, virul a kölcsei határ. Negyvenhét hektár itt a család sajátja, de a bérelt földekkel együtt 160 hektáron termelnek, gazdálkodnak.

Van itt virágokkal tarkított ősgyep, kövér kaszáló, ringó búzamező. A zabot átveszi a nábrádi takarmánykeverő. Napraforgót azért termelnek, mert az keresett a piacon. Idén dohánnyal próbálkoznak, roppant kíváncsi rá: vajon a fekete földön mennyi „dohányt” hoz majd a dohány.

Balku Zsigmond jó megjelenésű, jó beszélőkészségű férfi. Feltette rá az életét, hogy formálja, műveli a kölcsei a határt. Egy nagyobb közösség javára, és persze ha lehet, a maga hasznára.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)