Nyilas László

Mezőgazdasági vállalkozó

Szatmárcseke

Egy szép tavaszi szombat délelőtt belépek a Nyilas-Farm-ra. Sehol nem látni senkit, csak a gépek tompa moraját hozza a szél, meg persze a májusi madárfüttyöt. Nyilas László nyit kaput és rögtön hellyel kínál, leülünk a filagóriában és már mesél is. Nem is kell kérdezni, nagyon jó beszélőkéje van. Hihetetlenül jó a memóriája, évtizedekkel korábbi dátumokra napra pontosan emlékszik, ha meg nem teljesen biztos az adatban, akkor ott van a „Főnök”, ahogy kedves feleségét következetesen szólítja.

A gyerekkorral kezdjük természetesen. Rögtön kiderül, hogy mennyire mély érzésű ember. Az ősöket felemlegetve könnycsepp jelenik meg a szemében, elérzékenyül. Visszamegyünk a régmúltba: szinte látom magam előtt apai nagyapját, aki a legnagyobb melegben is állig begombolt ingben, mellényben, „kötényben” dolgozott, aki feleségével együtt 5-5 hold földdel kezdte el a házaséletet. Aztán néhány évtized alatt 27 hold szántó, 5 hold gyümölcsös és 17 hold erdő tulajdonosaként került kuláklistára, az akkor regnáló rendszer vissza nem utasítható „jutalmaként”. Aztán nagyapja és édesapja Budapesten kénytelenek munkát vállalni a Hídépítő vállaltnál havi 640 forintért. Kéthetente hétvégeken kötelezően „ügyeletet” kellett vállalniuk, ezen alkalmakkor nemegyszer előfordult, hogy 4 embernek 10 vagon cementet kellett kirakodni. Aztán hazajöttek, gazdálkodtak kicsit, egészen az agitátorok megjelenéséig. Szépen beléptettek mindenkit a tsz-be, ki is írták Kóród végére, hogy „Termelőszövetkezeti falu.” 

Édesapja már felnőtt fejjel végezte el Mátészalkán a Baross László Mezőgazdasági Technikumot 1966-ban. Ő pedig a következő évben kezdte. Titokban jelentkezett a szolnoki légierőhöz vadászpilótának. Ki is jött a behívó érettségi után, máig rejtély maradt számára, édesapjának hogyan sikerült elintézni, hogy ne vigyék be.

A kóródi Tsz-ben kezdett, majd rövid idő múlva átkerült a csekeibe, ahol végigjárta a ranglétrát. Gyakornokként kezdte, de volt növénytermesztési ágazatvezető és főagronómus is. A Tsz-ben 1983-ig tartott a pályafutása, ebben az évben természetvédelmi őr lett a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetben. A természet közelében nőtt fel, kora reggeltől késő estig járta a területet. Ettől nem sok szebb hivatás van, 2001-ben mégis váltott, hiszen a fokozatosan felépített vállalkozás akkor már teljes embert kívánt.

Ahogy elkezdtek fújdogálni a változások szelei a 80-as években, ő az elsők között ébredt. Azzal az 5,4 hektárral kezdődött el Nyilasék visszatérése a gyökerekhez, amelyet az országban a törvény megjelenése után elsőként vett magánkézbe. Az első évben kukoricát vetett, a tiszta haszon 617.000 forint volt, 1989-ben!  1992-ben Szatmárcsekében már 70 hektárt bérelnek, majd 1993-ban a kárpótlás idején ehhez jön még mintegy 85 hektár terület, szépen gyarapodott tehát a művelésre vágyó termőföld, de a növekedés nem állt meg. Néhány évvel később már megtöbbszöröződött a birtoknagyság. 1995-ben lett a gazdaság központja a csekei szárító, Nyilas László ugyanis tisztában volt vele, hogy a vállalkozás csak akkor rentábilis, ha a termőföldhöz szárító és tároló kapacitás is kapcsolódik. Meg persze erős családi háttér.

Anna lányuk és Laca fiúk ma már kiröppent a csekei fészekből, de büszkén jelenti ki Nyilas László, hogy a család minden tagja a vállalkozásban dolgozik. Anna  Budapesten, a Gazdasági Főiskolán szerzett diplomát, lakást vettek neki, jó állása volt. A fővárosban ismerkedett meg párjával, aki nem mellékesen szatmárcsekei származású. A családfőnek sikerült hazacsábítani az ifjú párt, és a „csécsi ősi portán” találták meg fészküket.

Laca követte apját és nagyapját a mátészalkai „Barossban”, majd előbb Gyöngyösön bontogatta szárnyait a főiskolán, mellette motorversenyző volt. Első motorja egy enduro volt, édesapja azt a feltételt szabta a motorvásárhoz, hogy BMX kerékpárjával egy keréken tekerjen végig a fél falun. Még a rendőröknek is szemet szúrt a tréfás próbatétel. Versenyzőként egyre komolyabb eredményeket ért el, profi szerződést ajánlottak neki, de végül a családi tanács meggyőzte, és megmaradt hobbinak a motorozás. Nyíregyházán szerzett mezőgazdasági diplomát, azóta ő is itt dolgozik a családi vállalkozásban és az egykori, tiszakóródi családi házban lakik. A motorozás iránti szenvedélyét volt kitől örökölnie, ugyanis édesapja maga is gyerekkorától kezdve vonzódott a motorokhoz. Aztán már őszülő halántékkal vett egy komoly motort és a tavalyi évig közel 200.000 kilométert motorozott szerte Európában.

A feleség, Magdi 30 év után, az unoka születésekor hagyta ott a pedagógus pályát, hogy biztosítsa a háttér országot a családi vállalkozásban. Azt, hogy a família rendszeresen együtt reggelizik és ebédel, azaz együtt vannak a családi tűzhely melegénél, felbecsülhetetlen. Az unoka, Bendegúz is a szemük láttára cseperedik, már a „mezőre” is ki-kimegy papáékkal.

Nyilas László ma már lakóautóval megy kirándulni, ha ideje engedi, de abban a tudatban indul el, hogy otthon nem áll meg az élet, mert a család minden egyes tagja megtanulta az örök érvényű mondást: „Rend a lelke mindennek.”

Szerző: 2018. 05. 23.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése