Sarkady Nóra

Pályázati menedzser

Szatmárcseke

Könyökök az asztalon, két tenyér egymás mellett, mögöttük, akit keresek. Itt van Nóri, néznek rá a munkatársai. Aztán függöny szét, és már én is látom. Egy fáradt pillájú szem, és fénnyel gyorsan megtelő pillantás bukkan elő az összezárt ujjak mögül.
– Tényleg így lehetett, mert akkor volt határidős két pályázatunk, és alig aludtam előző éjjel – mondja, amikor felidézem a néhány nappal azelőtti találkozásunkat. Most éppen arcüreggyulladással küzd, de mosolyán, fittségén szemernyi sem látszik belőle. Sokkal inkább valami sugárzó energia. és dinamizmus. Határozott léptekkel jött elém az ajtóba, és amikor bemutatkozott úgy fogott velem kezet, hogy rögtön érezhettem: ez az a nő, aki nem fittyet hány nemének hátrányos társadalmi megkülönböztetésére, hanem egyszerűen eszébe sem jut foglalkozni a kérdéssel.

Sarkady Nóra a szatmárcsekei Kelet Kapuja 2010 Nonprofit Kft. főállású alkalmazottja. Firtatom, valójában mit csinál ebben a cégben.

– Legfőképpen pályázatokat – foglalja össze, és hozzáteszi – az önkormányzatnak legfőképp pályázatíró cégek végeznék el ezt a munkát. Ennek a költségeit megtakarítva juthatunk még több forráshoz.

Hozzáteszi, hogy emellett óraadó tanár a helyi általános iskolában, és vállalkozó is, a családi vállalkozás, a Szatmár Fogadó ügyeinek jó részét is ő intézi. Ez utóbbiban a “wc pucolástól a honlap készítésig” mindent.

Felszabadultan nevet, és élvezi, hogy elkápráztat.

Polihisztor vagyok – folytatja, és azt gondolnám, itt majd megáll, hogy egy kicsit elvegye az élét ennek a nagyralátó kijelentésnek. De nem, ugyanazzal a hangsúllyal folytatja – sokoldalú és maximalista. – Innen kezdve kellene nagyon pontosan jegyezni szavait, de megáll a tollam a papíron. Majd kijavítom, ha valamit elvétek.

– Zenei tagozatos általános iskolába jártam – kezd egy tömör kis életrajzba. – A szüleim kedvéért nem nagyon lázadtam ellene, de amikor a továbbtanulás következett, inkább a Sipkayba iratkoztam Nyíregyházán, mert a vendéglátás és az idegenforgalom jobban vonzott. – Mutatóujjával az asztal peremén dobbant egyet-egyet, amikor időben tovább lép. – Idegenforgalmi szakmenedzser lettem a főiskolán Hanusz tanár úr keze alatt. Aztán jelentkeztem Siófokra, a Kodolányi Főiskolára, hogy ezen a vonalon haladjak tovább, de nem kezdtem el tanulmányaim. Édesapám jobban szerette volna, ha gyermekei – én és két fivérem – a közelében maradnak. 2007. januárjában diplomát szereztem a Nyíregyházi Főiskola földrajz-környezetvédelem szakán.
Az asztal peremén az asztal sarkához érkezik Sarkady Nóra mutatóujja. Most mind az öttel egyszerre dobbant.

– A középiskolából a Kollégium Legjobb Diákja cím birtokosaként búcsúztam, majd a főiskola kollégiumának a hallgatói önkormányzat elnöke voltam – sokan mamának hívtak. Szerettem, szeretek vezetőnek lenni – Megigazítja a nyakát körbefogó fekete sálat, várja, hogy utolérjem…

– 2007-ben aztán, amikor végeztem, azt mondtam, enyém a világ. Irány Pest. Elküldtem vagy 100 iskolának a pályázatomat. Három helyről jött válasz, de egyik se hívó szóval. Két hét múlva hazajöttem, és az itthoni iskolában álltam munkába.

A racionális döntés nem az álmok feladását jelentette. A Debreceni Egyetemen diplomát szerzett Megújuló Energetikai szakértő szakon, majd MSC fokozatot Nyíregyházán Környezettanból. Az új képesítések és diplomák birtokában két és fél évet ismét távol töltött Szatmárcsekétől. Nyíregyházán, a Megyei Fejlesztési Ügynökségnél kamatoztatta a tanultakat. Aztán olyan változások következtek be a környezetében, amelyek arra késztették, hogy ne ott folytassa. Mivel öccse éppen azelőtt Máltán töltött egy fél évet angol tanulás céljából, úgy gondolta, ugyanez neki is hasznos volna.
– Fél év után elfogyott a pénzem – hallom az ismerős érvet. – Hazajöttem Máltáról, mert kicsi volt nekem az az ország… Viszont tudnék írni egy jó kis útikönyvet Ami nincs benne a máltai útikönyvekben címmel.

Ámulok bámulok, milyen tartalmas élete van szép Szatmárunk szép mosolyú lányának. Kiszalad a számon: magának ez az egész világ kicsi! Ettől egy pillanatra megtorpan.
– Imádom a szülőhelyemet, a világ legszebb vidékének tartom. De más turistaként megcsodálni, és megint más itt élni. Példaképemként tekintek az itt élő édesanyámra és édesapámra, szeretem a munkámat, kitölti az életemet. Mégsem érzem ellentmondásnak, ha hozzáteszem: alig várom, hogy Pécsett meglátogassam nagymamámat. Az a vidék is gyönyörű. Úgy érzem, nem dőlt még el, miként és hol következnek életem történetének további fejezetei.

Egy pillanatig sem lehet kétségem a szavak igazsága felől. Beszélgetésünk végén ébredek rá, minek is nevezzem azt a jelenséget, ami mindvégig fogva tart. A szünet nélküli szemkontaktus…
Sarkady Nóra tényleg maximalista, és elszántsága, sodró lendülete leginkább megfellebbezhetetlen pillantásából sugárzik.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Nyilas László

Sarkadi Pál

Dr. László Imre

Dr. Homoki Júlia

Tóth István

Sarkady Pál

Tiba Zsolt

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!