Sarkadi Pál

Polgármester,

Szatmárcseke

szszb_01-118_sarkadi_pal.jpgFekete, mokány, jó kiállású férfi Sarkadi Pál, Szatmárcseke polgármestere. Az a fajta, akire mint tekintélyt sugárzó apára, a dolgokat helyesen igazgató fivérre, de mindenképpen mint vezető emberre néznek fel a falubeliek. Nem véletlen, hogy öt jelölt közül őt tették meg a falu első emberének a ’90-es önkormányzati választáson.

Vargabetű azért Sarkadi Pál életében is volt, de őt inkább visszahúzta, idekötötte a táj. Apái földjére vágyott a művelt Pécsről, és feleséget is onnan hozott magával a távoli szatmári földre. Mi több, megértetette az ifjú asszonnyal: itt mesésebb a táj, varázslatosabb a csend, a magyar irodalom óriása, Kölcsey Ferenc a nemzeti himnuszhoz itt kapott ihletet. A kopjafás temető generációknak üzeni az isteni akaratban való megnyugvást, a halálon is túlívelő élet valós misztériumát.

Az asszony jött és maradt. S most Sarkadi Pál mint apa büszkén sorolja, hogy gyermekei, a 18 éves Olivér, a 13 éves Nóra és a 2 esztendős Péter ízig-vérig csekeinek vallják magukat. Hogy is ne lenne így, amikor számukra a szülőföld az a csodálatos vidék, amelyen feltárulnak az iskolai történelem- és irodalomkönyv lapjai.

− Világéletünkben nagy kirándulók voltunk − utal még a pécsi évekre a polgármester. − Péntek délután elővettük a térképet, kinéztünk valami szép helyet a Dunántúlon, szombat hajnalban bepakoltunk a Trabant Combiba, és elindultunk felfedezni a környéket. Akkor sátorral vágtunk neki a hegyeknek. Ma már kissé elkényelmesedtünk, szeretjük a komfortosabb országjárást, de a gyerekeink és a többi iskolás ugyanúgy rajong most is a romantikus túrákért, mint annak idején mi fiatalabb korunkban.

Anakronisztikus ezt hallani attól az embertől, aki még maga is a harmincas esztendeit tapossa, még ha a vége felé jár, akkor is. Szeretné hasonló élményekhez juttatni a szatmárcsekei gyerekeket, ezért egy ismerőse körülnéz Veszprém környékén: lehet-e ott elfogadható áron telket venni. Építenének rá valamit, de több nagy sátort üthetnének fel addig is. Egy ugrás lenne a Balaton, és gyakorlatilag bárhova kirándulhatnának a környékre a szatmárcsekei nyaraló gyerekek. Nem kellene tartani a lépten-nyomon dráguló panzió- és sátorbérleti díjaktól, hamarosan megtérülne az önkormányzati beruházás.

Sarkadi Pálnak egyébként is hosszabb távú tervei vannak. Amikor a helybeli termelőszövetkezet ipari főágazatvezetőjeként, a kollégái biztatására elvállalta a jelölést, és egyúttal feltette magában: ha bizalmat szavaznak neki, minden erejével a falu életének megjobbításáért küzd. És ebbe a képbe az is beletartozik, hogy legközelebb ismét ringbe száll a polgármester-választáson. Így tartja tisztességesnek, még akkor is, ha esetleg nem őt választaná meg a lakosság. Egyfajta megfutamodásnak, a problémáktól történő menekvésnek érezné, ha most távol maradna.

Élete és családja boldogulása azonban ezer szállal kötődik Szatmárcsekéhez. A hajnal már talpon találja, rendszerint fél négykor kel. Kertjét, valamint a kukoricát, napraforgót termő földjét a sógorával közösen művelik.

Segítséget több okból nem kérne, és nem fogadna el: esetleg nem azt látnák, hogy Sarkadi Pál magánember fogadna fel napszámost, hanem hogy a polgármester szorul segítségre. A magán- és a közéleti munka esetleges összekapcsolódását minden körülmények közt el akarja kerülni.

− Most, az átalakulás során látom, hogy igen sokféle módon lehetne a leghátrányosabb helyzetűnek tartott faluban is vállalkozni. Én úgy ítélem meg: a piactól való függetlenséget egyebek közt úgy lehet elérni, hogy a termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig egy cég kíséri végig az adott terméket. Akkor nem kell attól félni, hogy nem veszi át a felvásárló, vagy átveszi, és nem fizet érte, hogy mennyit ad a külpiac és sorolhatnám a sajnos, közismert gondokat.

Azt hiszem, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnak a magánosítás során létrejött cégek keretei közt is megvan a helye. Természetesen azért szeretném elérni azt is, hogy az emberek minél szélesebb körű ismereteket szerezzenek az átalakulásról, a gazdasági folyamatokról, a piac működésének természetéről, hiszen észrevétlenül, de most dől el: kiből lesz földbirtokos és kiből zsellér.

− S tudja, még azt szeretném megfejteni − töpreng a búcsúzó kézszorításnál −, hogyan lehetséges az: adott egy jó szándékkal megáldott közösség, egy pozitív célokat megfogalmazó vezető, és mégsem találják az összhangot.

Félre ne értsen, nem magamról beszélek, hanem gyakran tapasztalok hasonló helyzetet. Ha rájönnék a nyitjára, talán sikerülne még több hasznos dologgal előmozdítani ennek a mindössze ezerhatszázötven lelket számláló, de a magyar nép emlékezete által jegyzett településnek a mindennapjait.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése