Penyige

Penyigén él egy nyugdíjas tanítónő, Kormány Margit, akinek a jóvoltából egy ország megismerhette a hagyományai ápolásáról nevezetes szatmári kistelepülést. S áll egy ambiciózus polgármester asszony az önkormányzat élén, aki a múltat a jövővel ötvözi és a turizmusban, az eladható hagyományőrzésben találta meg a község sajátosságait. Igen jó páros, amelynek léte és működése tanúsítja, hogy a határ szélén, távol a fővárosi forgatagtól az alkotó elme, a sikerért tenni akaró hivatali akarat, az asszonyi törődés minden gátat lerombol. S akik e folyamat haszonélvezői, azok maguk a penyigei emberek.

Kőrösiné 1953. november 7-én született Panyolán és Gergely Katalin néven anyakönyvezték. Édesanyja, lánynevén Piros Vilma, köztisztviselő volt, édesapja Gergely Miklós. Férje, Kőrösi Miklós, szövetkezeti elnök Tiszakóródon. Házasságukból két gyermek született, Róbert agrármérnök, nős, neje Bódi Judit régiókoordinátor. Hajdúnánás-Tedejen élnek, Róbert agrármérnök a Tedej Rt.-nél. Gábor fiuk informatikusnak készül, jelenleg a fehérgyarmati gimnáziumban negyedikes.

Katika szintén Fehérgyarmaton érettségizett, a Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskolában 1972-ben. Érettségi után a járási hivatal sportfelügyelőségén helyezkedett el. Még nem töltötte be a 20. életévét, amikor feleségül ment Kőrösi Miklóshoz. A férje a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben töltött be mindig magas beosztást, de ezt csak úgy tehette meg a fiatal házaspár, hogy a feleség – akit a drága emlékű nagymama, Piros Bertalanné nevelt 6 éves kora óta az édesanyja halála miatt – és így a nagymama jelentős mennyiségű munkát vállalt magára a családi feladatokból. Amolyan hétköznapi jó tündérként gondoskodott az unokáról akkor is, amikor az már önálló családot alapított. A férj is partner volt a vezetői tennivalók miatti plusz feladatok megoldásában.

Kőrösi Miklósné ritka karriert mondhat magáénak. Éppen 30 éve, hogy Penyigére jött – itt kaptak szolgálati lakást – és 1988-ban az akkori Közös Községi Tanácsnál kapott állást Penyigén. Annyira megszerették a helybeliek és méltányolták az ügyszeretetét, szorgalmát, hogy 1980. április 1-jén őt választották meg tanácselnöknek. Akkor Katika a 27. évében járt… Aki ismeri vagy emlékszik a szocialista gyakorlatra, tudja, hogy a zömében férfiak uralta világban egy nő ritkán kapott vezetői beosztást. Ráadásul ilyen fiatalon. Kőrösiné azonban kettőzött szorgalommal látott hozzá a tennivalókhoz. Nem foglalkozott a fenti kérdésekkel, egy dolog izgatta, minél többet tenni a penyigei emberekért, hogy senki ne csalódjon benne. Tette mindezt közmegelégedésre, sikerrel, így aztán nem véletlen, hogy 1990-ben, az első önkormányzati választáson nem lehetett komoly ellenfele. Kőrösiné azóta is valamennyi választáson elnyerte a szavazók bizalmát.

Van mivel büszkélkedni. Az eltelt évek alatt felépült az új iskola, jelenleg 99 tanuló jár ide. A tornateremmel egybeépített intézményt szintén sikerrel vezeti az igazgatónő, Czalánné Török Irma. Létrehozták az idősek klubját. A közműellátottság a szennyvízelvezetés kivételével teljesen megoldott. Kevés település büszkélkedhet azzal, hogy szilárd burkolat fedi valamennyi útját. Igen büszkék az óvodára, amelyben azért sikerült kicserélni a berendezéseket, mert Kapolyi László országgyűlési képviselőjelölt egymillió forintot adott erre a célra.

Maradt még megoldásra váró tennivaló a községben. A polgármesteri hivatal és a művelődési ház épületének tetejét cserélik ki. Mintegy 9 millió forintért modernizálják a létesítményt.

A különlegességeket kereső Penyige valószínűleg újabb egyedi dolgot mondhat magáénak. A tervek szerint létrehozzák a megye első szilvamúzeumát. A maguk közt lekváriumnak keresztelt múzeum ad majd otthont a vidék hagyományos tevékenységének, a szilvalekvár főzésének. Ez azt jelenti, hogy a régen használt eszközöket nemcsak múzeumi keretek közt mutatják be, hanem működés közben is megtekinthetik az érdeklődők a több napos lekvárfőzési folyamatot. Ötvözik a hagyományt a modern marketinggel, mert lesz, aki árusítja is az itt készült igazi penyigei szilvalekvárt. A Penyigéért Kulturális Egyesület vezetőjeként járja az országot, és mutatják be a térség gasztronómiai hagyományait.

Már a negyedik Szenke-parti nagyvásárra készülnek 2004-ben, s az idei minden elképzelést felülmúlt, ugyanis mintegy 35 ezer vendég kíváncsiságát elégíthették ki a rendezvényen. Szeretnék meghonosítani az első tőtike találkozót is, amelyre 2004 tavaszán kerül sor. S hogy az ideérkező külföldi és hazai turisták szállást találjanak, az önkormányzati vendégházak mellett több család kezd foglalkozni szállásadással. Ez a megélhetés újabb formája lehet számukra.

Lampert Mónika belügyminiszter, írta alá A Köz Szolgálatáért Érdemjel ezüst fokozatának kitüntetését, amelyet 2003. október 23-a alkalmából kapott meg. Elismeri munkáját az önkormányzatok legmagasabb szintű vezetése, a Belügyminisztérium, de legjobban a helyi lakosság támogató segítségének örül. Családja együttműködését is élvezi az eredmények elérésében.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)