Penyige–Mánd

Az Erdőhát kapujában található, a XII. századtól okiratokkal is bizonyítottan létező Penyige község, a „balladás falu.” A nyolcszázhárom lelket számláló településnek és a közeli, majd háromszáz lakosú Mándnak a körjegyzője a Füzesgyarmaton, 1964. március 22-én, Mike Berta háztartásbeli és Szabó József földműves gyermekeként anyakönyvezett Szabó József. Egyetlen testvére Ilona, 49 éves, könyvelő. Családjával a néhány kilométerre fekvő Kömörőn él. A körjegyző úr felesége, Babus Katalin, igazgatási ügyintéző és jegyzőkönyvvezető szakérettségivel és középfokú szoftverkezelői képesítéssel rendelkezik. Gyermekeik közül az általános iskolás Áron nyolc-, húga, Noémi ötéves.

Szabó József az érettségi vizsgáit a nyírbátori Báthori István Gimnáziumban tette le, biológia szakon, 1982-ben. Bizonyítványán még alig száradt meg a tinta, ő már újra a padban ült. Az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervezői szakán 1985-ben végzett. Friss diplomájával hazafelé, útja egyenesen Penyigére vezetett.

Szerencséjére a vb-titkár még gyesen volt, így az ő munkakörét is ellátva kezdete meg szakigazgatási tevékenységét a három falut – Penyigét, Kömörőt és Mándot – magába foglaló közigazgatási egységben. 1986-ban sorkatonai szolgálatra vonult be Kalocsára, ahol 18 hónapot kellett eltöltenie. Ezt követően tért vissza munkahelyére, Penyigére.

1990. december 7-én, a három község önkormányzatainak képviselői együttes ülésen nevezték ki a körjegyzőség élére. Kömörő község 1992-ben kivált a körjegyzőségből, így annak azt követően már csak két tagja maradt, akik azóta is töretlen fejlődést produkálnak.

A kezdetekre visszatekintően mondja el a körjegyző úr, hogy különösebb eltérést nem lát a körülmények között, legfeljebb csak azok tartalma módosult az idők során. Akkor is és ma is a legnagyobb gondjuk és problémájuk a lakosság szociális helyzete. Amíg a nyolcvanas években a felülről diktált álproblémák megoldására, manapság sokkal inkább a mindennapi gondok megoldására kell összpontosítaniuk energiáikat.

Szabó József reálisan méri fel a közel harminc százalékos munkanélküliség szinte minden családot érintő hatásait a körjegyzőség területén. Korához képest józanabbul látja azt, hogy a hagyományos „egykeresős” családmodell nem segíti elő a bajok megoldását. Az országos nagyvállalatok megszűnésekor azok elsőként a vidéki dolgozóiktól szabadultak meg, ráterhelve az érintett önkormányzatokra a foglalkoztatási és az azzal járó szociális gondokat.

A körjegyzőség területén sokkal több munkaképes ember szeretne munkát vállalni és dolgozni, mint ahány munkahely létezik a térségben. S, ha valaki, akár önhibáján kívül is elveszíti az állását, másik lehetőség híján kényszerből beáll a munkanélküliek amúgy is népes táborába.

A rendszerváltás utáni eredményeiket említve mondja el Szabó úr: felépítettek egy nyolc tantermes általános iskolát, bevezették a gázt a faluba, építési telkeket alakítottak ki és értékesítettek. Minden utcát szilárd burkolattal láttak el, sőt újakat is nyitottak azóta. Büszkén szól arról az örvendetes tényről, hogy a környéki településekkel ellentétesen, a szemmel látható fejlődés hatására, Penyigén évről évre nő a lakosság lélekszáma. A jó híreket azonban rosszak is kísérik. A már említett nagyarányú munkanélküliség hozadéka a sok-sok szociális probléma. Az arra érdemes és rászoruló tehetséges továbbtanuló gyerekeket a „Bursa Hungarica” program keretében saját erővel, és minden formában elérhető más anyagi eszközzel is, havi rendszeres támogatásban részesítik. Havi gyermekvédelmi támogatást kap minden rászoruló gyerek a körjegyzőség területén. A gyermekvédelmi munkájuk nem merül ki a veszélyeztetetté váltak családból történő kimentésében, hanem a jól működő jóléti szolgálat rendszeres tanácsadással, valamint ügyintézésbeli segítségnyújtással igyekszik megelőzni a bajt. Mindezen gondok ellenére a lakosság túlnyomó része továbbra is jogkövető magatartást tanúsít. A közel tízszázalékos kisebbség körében sem divat már az iskolakerülés. S nem kell már a körjegyzőnek az iskolába járással kapcsolatos törvényi előírások megsértése miatt bírságot kiszabnia.

Szabó József a terveikről szólóan említi a már megkezdett turisztikai fejlesztések folytatását, a kialakított szálláshelyek számának növelését, a Lekvárium-ház kialakítását. A már sikeressé vált nyárvégi „Szenke-parti vásár” mellett májusban a „Tőtikés találkozó” nevű tavaszi rendezvényt előkészíteni és közkedveltté tenni. S nem maradt ki a jövő feladataiból az iskola korszerűsítése sem, amit Phare pályázati forrásból szeretnének megvalósítani.

A körjegyző úr szívesen kertészkedik, és jár vadászni, ha jut rá ideje. Személyében egy feladatait, kötelezettségeit és azok teljesítésének körülményeit jól látó, hivatását és családját szerető embert ismerhettünk meg.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)