Nábrád

A nábrádi polgármesteri hivatal a falu középpontjában van, így könnyen megközelíthetik a helybeliek, az idegenek pedig minden nehézség nélkül megtalálják.

Tóth Jánosné, Magdika − ő Nábrád és Kérsemjén körjegyzője − felkutatása azért nem volt nehéz, mert a kapun ki-, s beérkező „ügyfelek” mutatták a jó irányt. Többszöri kísérlet után tudtunk leülni beszélgetni.

Némi szabadkozással kezdte, de az itt élő emberek most juthatnak egy kis pénzhez, neki pedig az a dolga, hogy hozzásegítse őket. Ez így megy már több mint harminc éve, de a településen és a hivatalban eltöltött évek száma is elérte a harmincat.

Fel sem merül bennünk, hogy a család körében folytassuk a beszélgetést, így csak elmondásból tudom, hogy a lakás több szobás, összkomfortos, a férje építette, aki kőműves. A keze munkáját dicséri az egész porta.

Nábrádra kerülését később mesélte el. Két fiuk született, és az első nem is kaphatott más nevet, mint az édesapjáét, ő lett János, a kisebbik Attila. Mindketten jó szakmát választottak. János építőipari technikus − az alma nem esett messze a fájától −, nős és két unoka csicsergése aranyozza be a nagyszülők életét. Attila még nőtlen, szakmája szerint autószerelő.

Lánykori nevét illetően Tóth Magdolna Túristvándiban nevelkedett és a mezőgazdaság átszervezését követően a tsz-irodában kezdett dolgozni 1960-ban. A havi nyolcszáz fixhez még ötven munkaegység volt a fizetség, mely annyit ért, amennyit. Bizony, ez nem volt egy könnyű időszak az emberek életében − emlékezik vissza.

A gyors észjárású szatmári leány ebben az időben vállalati tervező, statisztikus volt, majd könyvelő lett. A rátermettsége, hozzáértése alapján a fehérgyarmati járás tanácstagi testületébe is beválasztották, sőt az akkori nagyközségi hivatalban Fehérgyarmaton is szívesen látták.

Közben tanult, mérlegképes könyvelői képesítést szerzett, illetve a térség falvaiban revizori munkát is végzett. Egy ilyen nábrádi ellenőrzés végleg „megpecsételte” sorsát, ugyanis az akkori tanácselnök látta szakmai felkészültségét, értékelte a fiatal lány emberi tulajdonságait és felkínálta számára Nábrádon a vb-titkári állást.

Ez év áprilisában volt harminc éve, hogy a község hivatalába betette a lábát és azóta itt van. A tanácselnökök váltották egymást, sőt a rendszer is változott, ő élvezi a település lakosainak bizalmát. De ezt nem kellett bizonygatni a krónikásnak, láttam, milyen türelemmel beszélt az idős nénivel a földügyet illetően, de azt is láttam, milyen szakszerűen mondta el a vállalkozó hölgynek, hogy a bürokrácia miért követel még ilyen és ilyen papírokat.

Már két éve dolgozott Nábrádon, amikor a község legjobb futballistája − természetesen nőtlen − Tóth János építkezni kezdett. A hatóság közreműködése nélkül akkor sem lehetett építkezni, és egy idő után a helyszíni szemlék már többet jelentettek, mint általában történni szokott.

1966 még abból a szempontból is jelentős volt, hogy Kérsemjén társközség lett. Itt is el kellett látni a titkári teendőket és a rendszerváltást követő nagy önállósodási hullám sem kapta el az ott élőket. Voltak kezdeményezések, de a lakosság többsége elvetette. Ebből arra következtet a körjegyző asszony, hogy nem érzik magukat hátrányos helyzetben. Ezzel el is érkeztünk ahhoz, melyet egyszerűen csak szolgálatnak nevez Magdolna asszony, és ez abból állt, hogy az elmúlt harminc év alatt a faluval és annak lakosságával kellett törődni. Megtalálható minden ebben a szatmári kis községben, ami kell az embereknek. Ezzel együtt sikerült megtartani arculatát, jellegzetességét.

− A hivatal csinosításával együtt építettünk iskolát, óvodát, kultúrházat. Arról sem feledkeztünk el, hogy utak és járdák is legyenek. Pezsgett az élet ebben a községben, amit egy pillanat alatt tönkre tett az árvíz. 1971 után újra kezdte a falu. A házak sokasága nőtt ki a földből, ha nem is egyszerre, de megépült a vezetékes ivóvízhálózat, van telefon és természetesen a vezetékes gáz is ott található minden családi tűzhelyben. Úgy is lehetne fogalmazni, az itt élőknek összkomfortérzetük lehet, de ezzel még nincs vége, még lehet fokozni és ezt Tóth Jánosné szeretné megvalósítani. Tervezik a szennyvízhálózat megépítését és a televízió kábelrendszerének kiépítését.

Van még mit tenni, igaz egy kissé fáradtabban távozik a hivatalból, mint korábban. Panaszra azért nincs oka, hiszen a család − különösen a férje − maximálisan támogatja, felettesei elismerték törekvését. Nem szégyelli, hogy a Munkaérdemrend bronz- és ezüst fokozatával rendelkezik. De az igazi elismerést a nábrádiaktól kapta, akik a rendszerváltás idején is ugyanazzal a bizalommal fordultak hozzá, mint azelőtt és most.

Harmincöt év szolgálattal a háta mögött időnként eszébe jut talán abba kellene hagyni, pihenni kellene. Ezt könnyű kimondani, annál nehezebb megvalósítani. Még ma nem tudja elképzelni, hogy Nábrádon az élet nélküle haladjon azon az úton, melyet az ott élőkkel kijelöltek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)