Nábrád

A sport határozta meg az életét, töltötte ki érdeklődését, és minden jel arra mutatott, hogy Krakkó József a Testnevelési Főiskolán folytatja tanulmányait. Hogy ez mégsem így történt, abban nem a sport a ludas, hanem egy sokkal mélyebb érdeklődés, amely végül is arra késztette a pályaválasztás előtt álló fiatalembert, hogy Isten szolgálatát válassza.

Nagyhódoson, 1947. október 11-én született. Édesapja Krakkó Gyula boltvezető, nyugdíjas, s ma is Nagyhódoson él. Édesanyja Bornemissza Piroska a háztartás gondjait vállalta magára. Józsefnek egy testvére született, Gyula, aki mai idők szellemében vállalkozó és Méhteleken telepedett le.

Általános iskoláit a szülőfaluban végezte el 1954 és 1962 között. Természetesnek tűnt a számára, hogy szülőföldjén folytassa a középiskolát, így került a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumba.

Ekkor szerette meg a rendszeres sportolást, különösen a labdarúgás állt közel a szívéhez. Ezerkilencszázhatvanhatban érettségizett és a szülők kérésére a teológiai pálya gondolatával foglalkozott. Végül is nem a testnevelési főiskolát, hanem a teológiát jelölte meg a továbbtanulás idején. Felvették és még abban az évben elkezdte tanulmányait, csakhogy két hónap után behívták katonának.

A nyíregyházi Damjanich laktanyában, Baján, Pécsett töltötte a sorkatonai szolgálatát. Már akkorra eljegyezte magát a sporttal, közelebbről a labdarúgással. Focizott az NB III-ban is, a csatár posztján lőtte a gólokat.

 Amikor a katonáskodás leteltével visszament a teológiára, igyekezett minél többet tanulni. Szélesedett a látóköre, gyarapodtak a lexikális ismeretei és mindenekelőtt közelebb került a lelkészi szolgálat valóságos tartalmához. Egy idő után pedig föl sem merült benne, hogy másutt is tanulhatna, mint itt.

A teológiai évek vége felé Magosligeten és Uszkán exmittált és ismerkedett meg a lelkészi szolgálattal a gyakorlatban. Csak kollokválni járt be az egyetemre. Az ötödik évet Csaholcon kezdte el. A szívébe zárta ezt a kis falut és annak református gyülekezetét. Olyannyira megszerette egymást a pap és a gyülekezet, hogy a rendes szolgálatot is ebben a faluban kezdte el. Maga sem hitte volna, mindenesetre 13 esztendőn keresztül szolgálta itt Urát és a híveket.

A csaholci évek meghatározó jelentőséggel bírtak a magánélete alakulásában is. Történt egyszer, hogy a debreceni Nagytemplom padsorában felfigyelt gimnáziumi iskolatársnőjére, Guti Katalinra.

A tarpai születésű lánnyal felelevenítették a diákéveket, de sokkal fontosabbnak tűnt mindkettejük számára a jövő tervezése. Az pedig hamar kiderült, hogy ez közös jövő lesz. Ezerkilencszázhetvennégy november 28-án keltek egybe. Házasságukat két gyermekkel áldotta meg Isten. Tamás a műszaki szakközépiskolában ötödéves, Melinda a debreceni Kossuth gyakorló gimnáziumában másodikos.

Bár a család élete végéig a szatmári vidékhez kötődött, Csaholcról azért akart eljönni Krakkó József, hogy közelebb kerüljön a nejéhez. Katalin asszony ugyanis nyolc esztendőn át vezette a postahivatalt Tunyogmatolcson.

A nábrádi gyülekezet elöljárói előtt nem volt ismeretlen Krakkó tiszteletes úr szolgálata. A távollétében választották meg papjuknak, s így 1985-től ebben a gyülekezetben látja el a református lelkészre háruló teendőket.

Ezekből jut bőven, de ezt egyáltalán nem bánja.

A szívfájdalmat inkább az okozta számára, hogy az elmúlt esztendőkben nem beszélhettek nyíltan az emberek a hitükről, nem gyakorolhatták megszorítások nélkül a vallásukat.

Ez a kötöttség a rendszerváltással lényegében elmúlt, és ma már szinte nincs olyan családi esemény, keresztelő, házasságkötés, temetés, amelyen az egyház papja ne teljesítené a hivatásukból fakadó szolgálatot.

A vallás szabad gyakorlása hosszú távon bizonyára érezteti majd kedvező hatását, hiszen ha a felnövekvő nemzedék hitben, békében, szeretetben él és az örök érvényű igazságok szellemében tevékenykedik, akkor a gyülekezet lelkipásztora nyugodt lehet: szavai meghallgatásra találtak.

A teológiai irodalom tanulmányozása mellett Krakkó József az egyházmegyei közgyűlésen is számot adott már a hitélet alakulásáról, a gyülekezet feladatairól.

Még most is rajongásig szereti a sportot, ha lehetősége nyílik rá, beáll a futballcsapatba szívesen. S arra a kérdésre, hogy elégedett-e az eddigi életével, meggyőződéssel válaszolja, a keresztény ember sohase lehet megelégedett. Törekednie kell a többre, a jóra, a szépre, hisz Isten és a gyülekezet szolgálata folyamatos, odaadó törődést, gondoskodást, lelki értelemben vett készenlétet kíván.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)