Zsarolyán

Kicsi, szimpatikus és csendes szatmári település Zsarolyán. Igaz, az átmenő forgalom néha kissé hangossá teszi. A település jellegzetessége, színfoltja lesz majd (a templomon kívül) a végleges átadás előtt álló faluház. A patinás épület követi a hagyományos szatmári építészeti stílust, jól illeszkedik a környezetbe. Ezt a települést a rendszerváltás utáni első szabad választások óta messze földön ismert és elismert ember vezeti: Kónya József református lelkész, akit 1990-ben közkívánatra jelöltek és választottak meg polgármesternek.

A nagytiszteletű-polgármester úr a megyénket bemutató könyvsorozat részére az Úr 2000. évében, március havának 29. napján kézírással vetette papírra életrajzi vázlatát. A jól fogalmazott, lényegre törő írást változtatás nélkül tesszük közzé:

„Kónya József, 1944. augusztus 6-án születtem Dévaványán, kun–tót–sváb– magyar ősöktől. Magyar és református neveltetést kaptam, szerény anyagi körülmények között. Általános iskolába Ványán jártam, gimnáziumba Szeghalmon. A zeneiskolában zongorázni tanultam és a középiskolával párhuzamosan mozigépészi képesítést is szereztem. Atlétizáltam, főleg ezerötszáz és háromezer méteren versenyeztem. Érettségi után egy évig Geszt-Vátyonpusztán erdőmunkás voltam Tárnok Lajos brigádjában. 1963-tól ’68-ig a Debreceni Református Teológiai Akadémia hallgatója voltam, 1968-tól ’70-ig segédlelkész, majd beosztott lelkész Fehérgyarmaton. 1970. december 2-tól a zsarolyáni gyülekezet lelkipásztora vagyok.

1970 nyarán házasságot kötöttem a kölcsei születésű Sira Anna – azóta nyugdíjas – röntgen-asszisztenssel. Két gyermekünk született, Emőke (1972) magyar-ének szakos tanár, Levente József (1978) egyetemi hallgató (néprajz szakon) Debrecenben.

Feleségem örökségén Kölcse községben harminc éve gazdálkodom, almát termelek, öreg napjainkra házat is ott építettünk. Nyugdíjasként falusi turizmussal is foglalkozik a feleségem. Zsarolyáni lekészi munkám mellett 1973 óta a természet dolgaival is foglalkozom, részt vettem a Magyar Madártani Egyesület megszervezésében, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet létrehozásában, voltam az OKTH Észak-Alföldi Felügyelőségének és a Hortobágyi Nemzeti Parknak a dolgozója is, fő- és mellékállásban egyaránt. Huszonhat éve részt veszek a tiszavasváriakkal együtt a TOT (Nemzetközi Természetvédelmi és Ornitológiai Tábor) szervezésében. Környezetvédőként a Hazafias Népfront megyei munkájában évekig részt vettem. 1990-ben a zsarolyániak kérésére elvállaltam a jelöltséget és azóta folyamatosan polgármester is vagyok. Szép munka, de nagyon nehéz, hozzáértő és segítőkész munkatársaim nélkül nem is menne. Tíz év alatt a község közvetlen gondjaival kapcsolatos munka mellett részt vettem több, a megyét, vagy kisebb térséget érintő kérdés megoldásában. (Felzárkóztatási program, Keletvíz Rt. stb.)

Kevés szabadidőmben hazafutok édesanyámhoz és a testvéremhez Dévaványára, idegenvezetést vállalok Szatmár-Beregben, Bátorligetre, kirándulást szervezek a gyülekezetnek, vagy munkatársaimnak, énekelek a fehérgyarmati kórusban. Borúsabb pillanataimban mulasztásaim terhe nyomaszt, de boldog vagyok, ha látom, hogy a segítségemmel elindult zsarolyáni fiatalok többet tudnak, mint én, s jól megállják a helyüket az életben.”

A községről annak idején ezt jegyezte fel a krónikás: „Zsarolyán egykor kuriális község, fekszik a Szamosközban, termékeny határral. Hajdan a Zsarolyáni és a Szekeres nemzetség bírta. 1717-ben a tatárok felégették Zsarolyánt. 1731-ben égette meg a megyei törvényszék Nagykárolyban Zsarolyánból Tóth Borkát – Sárossy Jánosnét –, mely tény úgy az akkori zsarolyániak mint a megyei törvényszék babonás lelkiállapotára szomorú világot vet.”

A humorérzékkel, jó beszélő- és íráskészséggel megáldott Kónya József 1994-ben írt a faluról amolyan kis monográfiát. Ebben az is olvasható, hogy a település harangjait többször is újra öntötték, és háborús célokra használták. Az írásból megtudható, hogy Zsarolyán 470 lakosú település. 119 gyermek van a kisközségben és 176 a nyugdíjas korúak száma. Az utóbbi években itt minden utca aszfalt burkolatot kapott, minden telekre bevezették a gázt, ma már 85 élő távhívásos vonal van. Az öregek otthonát elfekvő részleggel is rendelkező szociális otthonná alakították át. Falugazdász segíti a földművelésből élők munkáját, gépkocsival ellátott falugondnok segít a rászorulóknak.

A tetszetős faluházat – a Megyei Fejlesztési Tanács támogatásával épül – augusztus 19-én ünnepélyes keretek közt avatják. E jeles ünnepre hazahívják azokat a zsarolyániakat, akiket elsodort innen a sors. Júliusban a milleniumi országjárás keretében Kónya József úr szatmári körútra viszi a Kőbányai Evangélikus Egyházközösség tagjait. Bizonyára a kőbányaiak is megtapasztalják majd: jó kedvében lehetett az Isten, amikor megteremtette a csodaszép Szatmár-Beregi Síkságot.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)