Gyulai Zsolt

Mezőgazdasági vállalkozó

Tiszakóród

Este van, este van, pontosabban szürkület, de Arany Jánosnak újra kellene írnia gyönyörű szép versét, ha a Gyulai-portán érne véget vele a nap. A terjedelmes ház mögött traktor zúg, motorfűrész kerreg, zajlik a munka. Talán ha besötétedik, akkor mondhatjuk: „ki-ki nyugalomba”. Vagy mégse? A gazda csak a vendég kedvéért jön be a házba, de fél füllel kifelé figyel.

– Kivágtam az almafákat, a körtéket hagytam meg – csapja félre szemébe hulló haját. Néhány szem fűrészpor pottyan ki közüle. Negyvenévesnek se nézném. Meglepődöm, amikor mondja,
’67-ben született. Apja, Gyulai Gáspár több mint emberöltő hosszan volt a falu első embere. Sorozatunk első kötetében írtunk róla 20 éve. Velünk jött be, de magunkra hagy. „Beszélgessetek csak…”

– Édesapám már 76 éves – néz utána –,ő is, édesanyám is egészséges hál’ istennek.

Egy pillanatra elhallgatunk. Alig hiszek a fülemnek, olyan csodálatos énekhang szüremlik be a konyha felől.

– Édesanyám az. Óvónő volt, míg nyugdíjba nem ment. Sokat énekelt a gyerekeknek.

Egy kis nyugalom ígérkezik, Gyulai Zsolt, mintha érezné, hogy nem tart sokáig, összefogott rövid mondatokban sorolja élete állomásait.

– Mátészalkán végeztem a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Megfelelő alapokat kaptam ahhoz, hogy itthon a téeszben háztáji agronómusként dolgozzak. Az állatok szeretete végigkísérte az életemet. A katonaságnál a határőrséghez vezényeltek, és elvégeztem a négy hónapos kutyás kiképzést. Bátorban a riadócsoport tagja voltam, és Létavértestől Záhonyig minket vezényeltek ki, ha valahonnan határsértést jeleztek.

– A rendszerváltás után ’91-ben kiléptem a téeszből – ugrunk egy kicsit előre a korban.

– Kárpótlási jegyekből, részarány-tulajdonból mintegy ötven hektáron kezdtem meg, vagy inkább folytattam a gazdálkodást. Az állattenyésztés mellett a kertészeti kultúrákat igyekeztem felfejleszteni. Ma a húsmarhatartás, az ahhoz szükséges szántóföldi takarmánytermesztés és a kertészet – alma, bodza, dió – képezi megélhetésünk alapját.

Már éppen elmerülnénk a szakmai háttér mélyebb taglalásában, amikor észreveszi, hogy nem rá, hanem mögé nézek. Követi a tekintetemet. Az ajtó sarkában csillanó szőke hajtincsek közül két kerek szem les ránk.

– Gyere csak, Eliza – ugrik fel, és az ölébe kapja. Egy lépéssel utána megérkezik a feleség.

– Gyulainé Papp Anita vagyok – határozottan nyújt kezet, és öntudatosan néz a vendégre. Előkerül két kamasz fiú is. Megpróbálom megjegyezni, hol tartottunk a beszélgetésben. – Márk a legidősebb, ’95-ös. Ádám ’98-as, Eliza pedig 2007-ben született – sorolja az anyjuk. Együtt a teljes család. A nagyobbik fiú majdnem elslisszant focizni, de még időben sorba állította az apja a fotózáshoz. Anita asszony elengedi a nagyfiút, és ő maga is dolga után indul. Előtte még elárulja, hogy a helyi Hunyadi Mátyás Általános Iskolában tanítónő.

–’93-ban esküdtünk meg, lassan már húsz esztendeje – fordul ismét felém a férje. – Mi három gyereket nevelünk. Bár így gondolkodna más is. De sok helyen már egy után se folytatják. Szóval a gazdálkodásnál hagytuk abba
– tereli vissza a beszélgetést korábbi medrébe.

– Az eltelt évtizedek alatt szüleim korosbodásával rám maradtak a dolgok. Édesapám jó tanácsainak, bölcsességének nagy hasznát veszem. Jó ideje már énrám hárul a családfői szerepkör és feladat. Ebben az „üzemméretben”, amiben mi gazdálkodunk, mindenes vagyok, ezért talált például ma délután motorfűrésszel a kezemben.

Igen, egy gyakorlott favágó erdész se fogta volna másként az eszközt, emlékezek vissza az érkezésem perceire. Az apja, Gáspár régi jó ismerősöm a disznóól mellett tartott szóval, míg ránk esteledett. A deszkapalánk mögött szőke mangalica koca dörmögött, mint egy öreg medve. A sarokból három csíkos hátú malac nézet ránk kíváncsian. A fiától tudom, hogy gyöngytyúkot is tart. Istenem, ebből leves, abból tokaszalonna… Saját körtepálinka…

– Érezzük a válságot – folytatja Zsolt az asztalra könyökölve. – Tanulom az új fogalmakat: „árfolyamkülönbözet…, tőke kamata…, alap kamata…” De átvészeljük. Csak a legszükségesebb beruházásokat valósítjuk meg. Egyszer vége lesz.

Márk hajol be az ajtón, elköszön…

– Én is fociztam, sőt elég jól rúgtam a labdát – vált kedvenc időtöltésére. – A sport végigkísérte az életemet. 27 éve, a mai napig igazolt játékosa vagyok a Tiszakóródi SE-nek. Megyei második, harmadik osztályban állt helyt a csapatunk. Hol csatárként, hol szélen vagy éppen hátul játszottam. Minden poszton, ahol éppen szükség volt rám.

– Ha ő nincs, Kóródon nincs foci – mondja Gáspár, átmenőben a szobán.

– Ugyan, ezt bele ne írd már – mondja nekem, aztán egy indulatos pillantást vet szülőjére a fia – de nem cáfolja meg az apját.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése