Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Váradi Lászlóné
Körjegyző,
Tiszakóród
A kisszekeresi Barancsik család hölgy tagja is, miként bátyja és öccse végig hű maradt a szatmári tájhoz, a szülőfaluhoz. Barancsik Malvin (Váradi Lászlóné) testvéreivel egyetemben a helyi, illetve a nagyszekeresi általános iskolában tanult. 1950. február 15-én született, s felnőtté válása, munkakezdése elején egy tragikus esemény, az 1970-es áradás sújtotta a térség, a szülőfalu lakóit. Közvetve, hiszen a járási tanács elnökének titkárnőjeként dolgozott, szinte minden jaj és panasz szemlélője, az emberi megoldások formálója volt. Fehérgyarmat járási centrumhoz mintegy negyven település tartozott akkor, s mondhatni mind a gazdasági, de a kulturális s még a politikai témákban is kikerülhetetlen volt az akkori vezető, Széles Lajos, közbenjárása. S mivel az árvizet követően a járási tanács, majd a hivatal elnöke négy cikluson keresztül országgyűlési képviselő is volt, Fehérgyarmaton bőven volt tennivalója.
Miként a legtöbben, így ő is több munkaterületen kellett bizonyítson. Gyakornokból főelőadó, vb-titkár majd körjegyző lett. Az egykori kisszekeresi diáklányból pedig feleség, Váradi Lászlóné. Feleség, aki katonatiszt férje beosztásának függvényében Szabolcs-Szatmár-Beregből a szomszédos Borsod megyébe került. A szomszédság viszont 200 kilométeres távolságot jelentett szüleitől, testvéreitől. Miskolc illetve Leninváros (ma Tiszaújváros) jelentette az akkori „tartózkodás” helyszíneit. Titkársági főelőadó volt Leninvárosban, majd a járási hivatalok megszűnése után Emőd Nagyközség tanácsi hivatalában végzett főelőadói munkát.
Két gyerekük született. 1984-ben borsodiból ismét szatmáriak lettek, hiszen hazaköltöztek Kisszekeresre. Így László és Zsuzsa a nagyszekeresi Petőfi Sándor Általános Iskolában tanult. Az ezredfordulón László a Dunaújvárosi Műszaki Főiskola gépészmérnöki szakán végzős hallgató volt, Zsuzsa Torontóban angol és francia nyelvet tanult. Azt szokták mondani, hogy senki nem próféta saját hazájában. Váradi Lászlóné rácáfolt erre.
Amikor 1984-ben visszajöttek, a Nagyszekeresi Községi Közös Tanács vb-titkárrá nevezte ki. Itt dolgozott a rendszerváltás kezdetéig. Akik ismerik a szatmári falvakat, tudják, hogy mindegyik kis település egy-egy jellegzetes világ. Az irodalmat, a művészetet kedvelő egykori diáklány, aki közben a Budapesti Államigazgatási Főiskolán szerzett igazgatás-szervező diplomát, mindig vonzódott a móriczi világ megtestesítői iránt. Előny is, meg hátrány is, hogy valaki ismerhette az akkori tanácselnököket, tanácstitkárokat, párt- és gazdasági vezetőket. Abban mindenesetre segített, hogy amikor hívták egy-egy feladatra, viszonylag reálisan meg tudta ítélni, mire vállalkozik. S amikor 1991 februárjában a Tiszahátra hívták – igent mondott. A több mint nyolcszáz lakosú Tiszakóród, illetve a több mint háromszázötven lelkes Tiszacsécse gondját vállalta magára.
Tiszakóród élén az a Gyulai Gáspár állt, aki az előző évtizedekben is bizonyította, hogy fontosnak tartja a Tiszahát sorsát. Már 1958-ban tanácstitkárnak választották Tiszacsécsén, majd 1967-ben az egyesült Tiszacsécse–Tiszakóród tanácselnöke lett. Ezt követően is talpalt, kilincselt a Tisza menti községekért. Bizakodásra adott okot, hogy Tiszacsécse polgármestere, Nagy Gyula, is jó partnernek bizonyult, amikor a fejlesztések kerültek szóba. Alkalmazkodni kellett a megváltozott körülményekhez. Váradi Lászlóné nem méricskélt. A két település együttesen és külön-külön egyként fontos volt. A polgármesterek jó szívvel fogadták jelzéseit, mely a pályázati lehetőségeket taglalta. A fogadóórákon mindkét településen arról győződhettek meg az állampolgárok, hogy a jegyzőnő egy közülük, s érdekükben munkálkodik.
Nem jelentett gondot az a váltás, ami Tiszacsécse élén bekövetkezett. Hopka András, Tiszacsécse polgármestere azon fiatal polgármesterek egyike, aki mérnökemberként tudja, hogy csak a szövetkezés, az együttmunkálkodás vezethet eredményre. A jó szándék azonban kevés. A természet többször közbeszólt. A jegyzőnő egy évtizedes szolgálatát két árvizes időszak is nehezítette. Ők győztek a természet erői felett. Akik a harmadik évezred indulásánál jártak, járnak a Nagybukó, illetve Móricz falujában, nem győzik kapkodni a fejüket. Új, korszerű intézményi épületek, rendezett falukép fogadja az érkezőt.
A jegyzőnő és munkatársai ott voltak a védekezők, majd a helyreállítók között. A két polgármester irányításával éltek azokkal a lehetőségekkel, melyek eredményeként az infrastruktúra minden vívmánya jelen van a két községben. Nem kellett drasztikus leépítéseket kivitelezni a két település önkormányzati intézményeiben. A képviselő-testületek munkája ellen érdemi kifogást nem emelt a megyei közigazgatási hivatal. Szakszerű, színvonalas munka jellemzi a jegyzőnő felügyelete alá tartozó önkormányzati intézményeket. Váradi Lászlóné igazi „tiszaháti” lett.
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése