Jánkmajtis

Amikor a szerény, kötelességtudó, közel 50 éves Rostás István személye szóba kerül a szatmári térségben, a kikerekedő kép egyértelműen pozitív. Ebben bizonyára közrejátszik, hogy édesapja – Rostás József – több mint négy évtizeden át tevékenykedett a közszolgálatában. Az 1950-ben Jánkmajtison született legkisebb gyereknek egy bátyja és egy nővére van. Az, hogy az édesapa 42 évig nyugodtan végezhette dolgát, s a gyerekek tanulhattak csak úgy volt elképzelhető, hogy az édesanya – néhai Szakács Emília – biztosította a nyugodt körülményeket a családban.

A jánkmajtisi általános iskola, a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium, majd érettségi után a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola illetve a kétéves katonai szolgálat volt a folytatás az erdőháti fiúnak. 1974-től közigazgatási gyakornok, majd a nappali tagozatos tanácsakadémia jelentette az elképzelések megvalósulását, 1978-ban.

– 1978. július 1-től kineveztek a Rozsályi Nagyközségi Közös Tanácsnál pénzügyi csoportvezetőnek. 1979 februárjában a fehérgyarmati Járási Hivatal titkárságán titkársági főelőadói állást kaptam. Fő feladatom a járás területén működő tanácsok törvényességi felügyeletének ellátása, a testületek munkájának segítése.

A Járási Hivatal megszűntével számított munkájára a fehérgyarmati városi tanács, ahol folytatólagosan (1984. január l-től) alkalmazták. A gyámügyi igazgatás és a szabálysértési eljárások „mindenese” lett. Időközben az Államigazgatási Főiskolán igazgatás-szervezői oklevelet szerzett. A városi tanácsnál is rábízták a testületek működésének törvényességi vizsgálatát. Azt mondják, senki nem próféta saját hazájában. Rostás István ez alól is kivétel:

– 1984. november elsejétől kineveztek a Jánkmajtisi Nagyközségi Közös Tanács vb-titkárának. Hét településen, heterogén közegben kellett megtalálnom az emberekhez vezető utat.

Sokat segített az évek során megszerzett elismerés, a települési közigazgatási szakemberek bizalma. Sehonnan „nem kellett mennie”, az viszont tény, hogy sehol nem örültek annak, hogy le kell mondaniuk Rostás István szakmai tudásáról. Azt viszont mindenki megértette, hogy a családalapítás szempontjából is előnyös, ha az ember saját falujában dolgozhat. 1986-ban kötött házasságot Gócs Rozáliával, aki ebben az időben a jánkmajtisi napközi otthonos óvoda vezetőjeként dolgozott. Nem érdemtelenül, az óvodapedagógus közoktatás-vezetői szakképzettséggel rendelkezik. Napjainkban is a helyi napközi otthonos óvodában dolgozik. Házasságukból a közel 13 éves Mária, és a 10 éves István nevű gyermekek születtek.

Az 1990-es esztendő sokak számára hozott jelentős változást. Így volt ez az államigazgatásban dolgozók esetében. Az eddigi tanácsi rendszer helyébe kerülő önkormányzatok tagjainak nagyon elölről kellett kezdeniük az államigazgatási munkát. Ehhez mindenképpen a vb-titkároktól vártak segítséget. Rostás István, alig negyvenévesen bizonyára a rekorderek között említtetik:

– 1990-ben az önkormányzati választások lebonyolítása adta a legnagyobb feladatot. A Megyei Tanács VB-titkára megbízása alapján ugyanis Nagyszekeres Községi Közös Tanács területén is helyettesítettem a vb-titkárt. Mindösszesen 11 településen kellett előkészítenem illetve „levezényelnem” az első demokratikus választást.

1990. november 1-től Jánkmajtis, Kisnamény, Darnó települések képviselő-testületei körjegyzőnek is kinevezték. Ez volt az az időszak, amikor vb-titkári és körjegyzői tevékenységet is ellátott. Nem vallott szégyent egyik helyen sem. A székhely község polgármestere, Cséke László, illetve a jánkmajtisi képviselő-testület ugyanúgy értékelte igyekezetét, segítő szándékát, mint azokon a helyeken, ahol korábban számíthattak munkájára. Így, amikor ’92-ben Kisnamény község kivált a körjegyzőségből, de jegyzőt nevezni nem tudott, a jánkmajtisi képviselő-testület hozzájárulását adta ahhoz, hogy Kisnaményban – megbízás alapján – ellássa a jegyzői teendőket.

Annak idején – a Járási Hivatalban – ő ellenőrizte az előzetesen beküldött testületi anyagokat törvényességi szempontból. Ő vizsgálta a beküldött testületi jegyzőkönyveket is. A munkavégzés közben szerzett tapasztalatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a „gondjaira bízott” önkormányzatok írásos dokumentumai megfeleljenek a kívánalmaknak. Az eltelt másfél évtized – amit Jánkmajtison töltött – azt igazolja, nem volt rossz döntés, amikor a fehérgyarmati városi tanácstól hazaédesgették. A régi és az új önkormányzati dolgozókkal nagyon jó munkakapcsolatot alakított ki. Az Erdőháton van igazán otthon, de megfelelő „rálátása” van Fehérgyarmat és térsége szinte valamennyi önkormányzatára:

– Jegyzői feladataimat szolgálatnak tekintem. Szolgálat az adott településen élő emberekért, szolgálat az országért, hiszen a jegyző az önkormányzati és állami akarat elsődleges végrehajtója.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)