Jánkmajtis

Vannak foglalkozások, amelyek eleve magukban hordozzák az esetleges munkahelyváltozások lehetőségét. Az 1927. március 13-án Levelek községben született Sánta Ferenc sem gondolta, hogy valaha pedagógusként Jánkmajtison talál igazi otthonra.

A szülők három gyermeket neveltek békességben, szeretetben. A vasutas édesapa – ugyancsak foglalkozásából adódóan – és családja 1929-ben Nyíregyházára költözött. Itt kezdte a református elemi népiskolát. Tanulmányait a Jókai Mór Polgári Fiúiskolában fejezte be tanulmányait 1941-ben. Akkor még a polgári iskolát követően lehetett felsőfokú tanulmányokat kezdeni. Így tizennégy évesen a Nyíregyházi Állami Tanítóképző Intézet hallgatója lett. A második világháború beleszólt a tervekbe, s a tanulmányokba. A háború miatt 2 évig szünetelt a tanítás. Így gyakorlatilag már elmúlt 22 éves, amikor 1949-ben megkezdhette pedagógiai munkáját.

Napjainkban a meghirdetett pedagógusállásokra lehet pályázni. 1949 szeptemberében azonban ez még nem így működött. A szatmári kisközségbe, Mándra helyezték. Ma a községnek 275 lakosa van. A diákok a szomszédos Penyige körzeti általános iskolájában tanulnak. Akkor még 48 diákja volt a mándi osztatlan iskolának. Sánta Ferenc tanító úr elsőtől-nyolcadikig, mindenkinek mindent tanított, hiszen egyedül alkotta a tantestületet. Amikor befejeződött az oktatás – afféle mindenesként – szervezte a falu kulturális és sportéletét. Két emlékekben gazdag esztendőt töltött Mándon, s közben készült a Pedagógiai Főiskola matematika–fizika szakára. 1951 őszén így – levelező tagozaton – képezhette magát. Ezzel párhuzamosan egy másik változás is bekövetkezett életében, Jánkmajtis általános iskolájába helyezték. A mándi és egyéves jánkmajtisi munkáját értékelve, 1952 októberében megbízták a kölcsei általános iskola igazgatói teendőinek végzésével. Három évig irányította igazgatóként a tantestületet. Munkájával elégedettek voltak vezetői. Már akkor is nagyban hozzájárult az eredményes munkavégzéshez, hogy Sándor Ilona személyében megtalálta élete párját, akivel 1953. február 20-án összekötötték sorsukat. Házasságukból két gyermek született: Ilona és Ferenc.

1955 őszén már főiskolai végzettségű tanárként helyezték vissza Jánkmajtisra. Visszahelyezésével egy időben rábízták az Erdőhát központjában lévő iskola igazgatását.

A matematikusokat jellemző körültekintéssel szervezte meg az iskola mindennapjait. Ennek is köszönhető, hogy bár hét község általános iskolás korú gyerekeit „körzetesítették” Jánkmajtisra, soha nem tettek különbséget gyerek és gyerek között, s így érthetően a szülők is elfogadták ezt a megoldást. Soha nem címekért, kitüntetésekért dolgozott. Az 1970-es tragédia, illetve a községet elöntő Szamos (Romániából, Komlódtótfalu felől érkezett) tovább erősítette a közösséget. Sánta Ferenc igazgató higgadtsága, körültekintése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mentésnél, majd az ezt követő helyreállításnál mindenki megtalálhassa a boldogulás útját. A település több új objektuma közül az egyik legjelentősebb: az emeletes, tornatermes korszerű iskola. Ennek megvalósulásában jelentős szerepe volt a körzeti iskola irányítójának.

Az új körülmények között még színvonalasabb oktató-nevelő munka végzésére nyílott lehetőség.

Szakmai felkészültsége, emberi tulajdonságai, vezetői adottságai közrejátszottak abban, hogy Ő lett a járási igazgatói munkaközösség vezetője. Nagy része volt abban, hogy a szatmári iskolák igazgatói megismerhették az ország több oktatási intézményét. Erre rendszeresen kirándulásokat szerveztek.

Miként saját családjában, az iskolai közösségben is a vele együtt haladók iránti felelősség, ugyanakkor szeretet irányította munkáját. Mint egykori osztályvezetője megfogalmazta: – Nem volt gyümölcsöse, nem tartott jószágot, soha nem kapzsiskodott; a közösségért élt. Az iskoláért, a községért munkálkodott. Önzetlenül.

A község jelenlegi vezetői a Sánta Ferenc igazgató irányította iskolában tanulhattak. Cséke László a közös tanács szakelőadójaként a nyolcvanas évek elején, majd később a közös tanács elnökeként együtt dolgozhatott egykori tanárával. A település vezetőjeként is úgy emlékszik rá, akivel nagyon jól lehetett együtt dolgozni. Rostás István jegyző (ugyancsak egykori tanítvány) hasonlóan elismeréssel szólt az „Oktatás Kiváló Dolgozója”, a Miniszteri Dicséret, s más kitüntetések birtokosáról; az aranydiplomás pedagógusról.

Így gondolkodott Jánkmajtis község képviselő-testülete is, amikor kiemelkedő tevékenysége elismeréséül Jánkmajtis község díszpolgára címet adományozott idén tavasszal, a mindenki által tisztelt pedagógusnak, aki 32 éven át irányította a község általános iskoláját.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)