Jánkmajtis

Még este hatkor is zsúfolt dr. Kun Gábor váróterme Jánkmajtison. „Ez csak a szokásos forgalom” – mondja a község orvosa és néhány perc szünetet tart beszélgetésünk kedvéért. Jánkmajtis 1700 lelkes község az ukrán–román hármas határ közelében, az Erdőhát szélén, messze-messze a nagyvárosoktól. És mégis, itt az egészségházban több szakrendelő van, mint jó néhány rendelőintézetben.

– Hogyan jött ez létre, doktor úr? Ezen a tájon nem ez a természetes dolog.

– Mint minden területen, itt sem elég a jól végzett munka és a folyamatos továbbképzés, részt is kell vennünk környezetünk alakításában. Erről szól az életünk, azt kell tennünk, amit a szívünk és a lelkiismeretünk diktál.

Édesanyja – néhai Horváth Kornélia – és édesapja, Kun István második fiaként, Szolnokon született 1960-ban. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen kezdett el párjának udvarolni, és még a diákévek alatt össze is házasodtak. Felesége, dr. Tóth Katalin gyermek- és sportorvosként dolgozik. Leányuk, Lívia, a Debreceni Református Gimnázium végzős tanulója, jogi egyetemre készül. Tizenhárom éves Gábor fiuk a fehérgyarmati Bárdos Lajos Zenetagozatos Általános Iskola után ugyancsak ebbe a középiskolába fog felvételizni.

1985-ben körzeti orvosként kezdett dolgozni a határszéli Botpaládon, innen került 1988-ban „beljebb”, áthelyezéssel Jánkmajtisra. Szinte pályakezdőként élvezhette az akkor kialakított kistérségi egészségügyi központ előnyeit. Egy épületben a szolgálati lakásokkal körzeti orvos mellett fogorvos, védőnő, kislabor, fizikoterápia, hétvégi ügyelet is volt. 1990-től felesége is itt kezdett el praktizálni mint gyermekorvos. Az egymást követő kormányzatok megszüntették a kislabor és a fizikoterápia finanszírozását – ezek csendben be is zártak. A térséget sújtó szakemberhiány miatt fogorvos már Debrecenből, védőnő Fehérgyarmatról jár ki. A helyi központi ügyelet jövője is kétséges.

– Mi az oka, hogy ez a váróterem délelőtt és délután egyaránt megtelik? Hogyan sikerült a pénzügyi ellehetetlenülést elkerülni?

– Előrelátással és sok munkával – összegzi az orvos.

Már 1988-ban az akkori tanácselnök, ma polgármester, Cséke László megkérdezte: lenne-e kedvem a sportolók alkalmassági vizsgálatát elvégezni. Természetesen igent mondtam. 1991-ben letettem az általános szakorvosi vizsgát (akkor nem volt kötelező és ritka végzettségnek számított a megyében!) 1995-ben vált lehetővé, hogy vállalkozóként dolgozzunk és innentől kinyílt a világ. Önállóan tudtuk irányítani az életünket! Amikor az otthoni szakápolás rendszere beindult, először mi léptünk a megyében. 1998-ban feleségemmel sportorvosi vizsgát tettünk, 2000-ben, pedig az üzemorvosi képesítést is megszereztem. 2003-tól pedig, ugyancsak feleségemmel pszichoterápiás szakvizsgára készülünk. 1998-tól a feleségem Fehérgyarmaton is rendel gyermek- és sportorvosként.

A környezet alakításáról szólva dr. Kun Gábor elmondta: sohasem lépett be egyik pártba se, de a társadalmi életbe óhatatlanul be kellett kapcsolódnia. Több mint tíz éve a helyi önkormányzat pénzügyi bizottságának a tagja. 1998-tól az Orvosi Kamara küldötte, 2002-től a megyei vezetőség és az Országos Érdekvédelmi Bizottság tagja. Rengeteg a tennivaló, kell az okos szó, a higgadt állásfoglalás, a megfontolt cselekvés. A Relabor Kft. fehérgyarmati telephelyének szervezéséből is kivette a részét. Ez a legnagyobb üzem messze a környéken, 280 csökkent munkaképességű embernek ad munkát, és ugyanennyi családnak megélhetést. Sokszor kellett Esztergomba mennünk – hallottuk az orvostól –, sok egyeztetés és szervezés után sikerült egy ilyen távoli céget a térségbe csalogatni.

– És a fehérgyarmati görög katolikus templom építésébe hogy csöppent bele? Hisz Ön római katolikus, családja református.

– Ez is hosszú történet, Szilágyi Gábor tisztelendő urat 1992-ben azért helyezték ide Jánkmajtisra, hogy építse meg ezt a templomot. Ma is tradíció, hogy a „bekerült” értelmiség szoros kapcsolatot tart, szóba került ez is. Én is bekapcsolódtam a Szent Háromság Alapítvány munkájába. Bálokat szerveztünk, gyűjtöttük az adományokat, pályáztunk. Végül 1998-ban a püspök úr felszentelte a templomot. A hívek mellett a római katolikusok, a reformátusok és a városi önkormányzat is önzetlenül segített.

Kun doktort jól ismerik a regionális televízió nézői: „Az orvos válaszol” rovat állandó szakértője, 1994-től a mátészalkai Rotary Club tagja, szervezi a vadásztársaságot. Mint mondja, a legnagyobb szükség új munkahelyekre lenne, hogy a jól képzett fiataloknak ne kelljen másutt keresni a boldogulást. Szeretné, ha felépülne a templom mellett a parókia is.

– Szeretettel emlékszem dr. Frank Endre kollégámra, aki több mint fél évszázadon át volt a község, a térség, az egyszerű emberek orvosa. Szeretném, ha az egészségház falán emléktábla őrizné a nevét – mondja befejezésül.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)