Jánkmajtis  

A harmadik évezred küszöbén talán a legtöbb ellentmondást hordozó tevékenység a vállalkozóké, hiszen a létminimum alján élő, kényszerből valamibe fogó emberek is vállalkozók, őket is ezzel a gyűjtőfogalommal illetjük.

A jánkmajtisi TRANZITKER irányítását ma a két Szabó fiú végzi. A gazdálkodó szülők Szamossályiban éltek, a két fiú itt végezte a nyolcadikat. István különös tisztelettel emlékezik Dienes Béla osztályfőnökre, aki a matematikát szerettette meg vele. Az idősebb testvér, Miklós, példáját követve a gépipari szakközépiskolában tanult tovább. A végzést követően a mátészalkai ISG-ben gépgyártás-technológus lett. Nem nagy kedvvel, mert a gazdálkodás jobban vonzotta.

Debrecenben aktívan futballozott a DMTE-ben. Középpályásként, nagy akarattal, szívvel. Így amikor Jánkmajtisra hívták focizni, igent mondott, ugyanis egy villámtornán Szamossályi csapatában felfedezték.

– Munkahelyet adtak a gépműhelyben, afféle művezetői feladatokat. Az ÁFÉSZ-nek volt két IFÁ-ja, meg két traktora. Tanulhattam is. 1979-ben felvettek a gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Utána előfelvételisként elvittek 11 hónapra katonának Szabadszállásra, ahonnan őrmesterként szereltem le. Amikor 1980 októberében elkezdtem az egyetemet, házasságot kötöttem egy helyi lánnyal, Kicska Pálmával. Az első évet elvégeztem. Futballoztam az egyetem csapatában. Közben megszületett a fiunk, Péter, 1981-ben, s nehezen lehetett mindenre időt szakítani. Abbahagytam az egyetemet. Hazajöttem az ÁFÉSZ-hez.

Akkor úgy tűnt, hogy a vendéglátásban nagyobb fantázia van. Az étteremben felszolgáló, majd vezetőhelyettes illetve üzletvezető lett. Felesége a presszóban dolgozott. 1982-ben szerződéses italboltot működtettek Kisszekeresen. Majd ÁFÉSZ kocsmát Nagyszekeresen. 1985-ben született Ági, s már két gyerekhez jártak haza Jánkmajtisra. A két Szabó fiú igazi testvérként élte, éli mindennapjait. Miklós 1969-ben került el Debrecenbe, a Hajdú-Bihar Megyei Szolgáltató-ipari Vállalatnál volt főmérnök.

Jánkmajtison együtt béreltek ’90-től a téesztől gyümölcsöst, majd egy év múltával létrehozták a TRANZITKER Rt.-t. Termelés, felvásárlás, értékesítés volt a fő profil. Különösen jó ára volt a meggynek, a szilvának, az almának.

– Csináltuk a zöldség-gyümölcs felvásárlást. Harmincnyolc teherautó fuvarozott nekünk akkor. ’93-ban 8700 tonna almát exportáltunk az oroszoknak, Tuzséron keresztül. Barterben hoztunk be halkonzervet, lovakat, bárányokat. Csodálatos négy évünk volt. Ekkor alapoztuk meg jövőnket. 1995-ben licitáltuk ki a volt állami gazdasági diós egy részét.

Az idősebb testvér ma is Debrecenben él. Nagy része van abban, hogy nincs gond az értékesítéssel, hogy rendben van a könyvelés. Ott van egy kommunális szolgáltató részlege is a Tranzit-csoportnak. A liba ugyan megjelenik 1992-ben a kínálatban, de csak az orosz piac bedugulását követően növekszik meg a szerepe. Fűrészüzemet működtetnek, műtrágya értékesítésre is berendezkednek. 1995-96-97 a cég életében nem volt gond nélküli. 1997 azonban azt is jelentette, hogy Szabó István elvált, és házasságot kötött a nagyszekeresi Király Évával. Házasságukból egy gyermek született. A sokszínű munka mellett a sportról sem felejtkezett el.

– Többedmagammal vittük fel a futballcsapatot a megyei első osztályba. Egy időben játékos, később edző, majd egyesületi elnök, de mindig olyan voltam, aki az anyagi támogatást is vállaltam. A 90-es évek végén Nagyszekeresen még a csapatban is játszottam.

Úgy tűnik, Péter is folytatja a családi hagyományokat. Egyetemista az agráron. Ági nagyon jól tanul a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium egyik nyelvi tagozatos osztályában. Most úgy véli, jogász lesz. A kicsi harmadik éves. A kis Johanna a szülők és nagyszülők üdvöskéje. A gyerekek mindkét szülővel tartják a kapcsolatot, s az édesszülők is tudják és teljesítik kötelességüket. Velük, de a gazdálkodással kapcsolatos tervek is a realitásra épülnek:

– Tizenhárom telepünk van. Nagyon terjeszkedni már nem akarunk. A meglévő területek működtetésében a család illetve a munkatársak segítenek. Zajtán állattenyésztési telep, a közelben 48 hektár meglévő és 16 hektár új telepítésű diósunk van. Az idén telepítendő 20 hektár alma, 5 hektár szilva no meg a 150 hektár szántó bőven ad tennivalót. Szeretnénk még egy hűtőházat is építeni. A zajtai telepen a Lengyelországból behozott 220 növendéket hizlaljuk, Mátészalkára adjuk le.

Sajnos az édesapa már 1991-ben meghalt, de édesanyjuk megélhette, hogy a gyerekek boldogulnak. A rendkívüli elfoglaltság ellenére a fiúk és családjuk rendszeresen látogatják édesanyjukat, aki ilyenkor sok finomsággal lepi meg a családot. Szabó István is készül némi meglepetéssel. Negyvenévesen úgy tervezi, hogy félbehagyott felsőfokú tanulmányait befejezi. A munkát persze folytatja, politikától mentesen, a gazdaságban igyekszik bizonyítani.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)