Fehérgyarmat

Mozsár, szenesvasaló, petróleumlámpa, kávédaráló, csikócsengő, karikás ostor teremt keretet a beszélgetéshez. Gacsályi Ferenc, a fehérgyarmati Asztalos és Vasipari Szövetkezet elnöke a nagymamától örökölt régiségek közt érzi jól magát. A tárgyak életre kelnek a századelőn készített ebédlőbútorok között.

Az pedig a házigazda ízlését dicséri, hogy az asztalt és a székeket is antik stílusban készíttették. Lelki szemeim előtt képsorok peregnek a középbirtokos család életéből, amelyben Gacsályi Ferenc meglátta a napvilágot. Különösebb magyarázat nélkül érzem, miért mondott nemet a pesti állásajánlatra.

Csak azért szerepel Mátészalka a születési anyakönyvi kivonatában, mert Fehérgyarmaton akkor még nem volt kórház, s a mama, az osztrák származású Traub Margit biztonságos körülmények közt akarta világra hozni a gyermekét 1960. február 21-én.

Az anyai nagyapja uradalmi alerdészként szolgált a Zemplénben. Egy méhcsípés a halálát okozta, és a nagymama az öt gyerekével Tivadarba költözködött. Anyja, erdészsarj lévén, imádta a földet, a természetet, a bebarangolható vidék titkait. A kárpótlás révén a szülők, főleg apai jussaként egy darab földhöz jutott Gacsályi Ferenc. Az apai ágon őstermelők voltak az elődei, apai nagyapja Fehérgyarmaton 1929-46 között községi főbíró volt. Igaz, főként gyep jelenti a birtokot, ebből 26 hektárt művel. Búzát és kukoricát vetett, de az idei aszály a legszerényebb reményeket sem képes beváltani.

A fehérgyarmati gimnázium diákjaként már másodikos korában eldöntötte: a mezőgazdasági gépek tervezésében látna fantáziát. Így esett a választás a Budapesti Műszaki Egyetem gépész karára, ahol 1984-ben vehette át az oklevelet. Jelenleg a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakát végzi. Már akkor kiszemelték maguknak az ötletekért nem a szomszédba menő diákot, szívesen kerítettek volna neki helyet a székesfővárosban. Ám ő hallani sem akart róla. Drága az albérlet − hivatkozott a legkézenfekvőbb akadályra.

De lelke mélyén tudta, nem ez a fő ok. Gyűlölte a tülekedést, az ő világa akkor nyújtotta számára a kiteljesedéshez szükséges feltételeket, ha a munka után csend, nyugalom vette körül. Honvágyat érzett, csillapíthatatlant, mintha legalábbis másik Magyarország lenne a szülőhazája.

Van is különbség, nem kevés. Jól tudja ezt ma már. A nagyszekeresi Egyesült Erő Termelőszövetkezetbe jött haza gépüzemvezetőnek. Busszal, motorral, kocsival járt át Fehérgyarmatról, hiszen a szüleinél lakott. A katonaság hat hónapot kért az életéből, előfelvételisként pedig 11 hónapot volt katona 1978-79-ben. Csábító ajánlattal kopogtatott nála az Asztalos és Vasipari Szövetkezet elnöke: keresett egy mérnököt, akinek a szaktudását jól tudná kamatoztatni a szövetkezet. 86-tól dolgozik itt, másfél esztendeje pedig a legrázósabb tisztséget, az elnöki posztot is ráruházták.

Igazából már nem mondhatja mély víznek, hiszen ismeri a szövetkezetet, mint a tenyerét. Annyiban azonban mégiscsak mély víz, hogy a gazdálkodás, a piacszerzés hagyományos formáinak befellegzett és teljesen új módon kell megszerveznie a most ott kenyeret kereső 40 ember munkáját. Akkor lett elnök, amikor az már messze nem adminisztratív és protokoll fel-adat volt.

Gyártanak vaskerítést, lemezhordót, épületasztalos-termékeket, a bútorasztalosság is ad feladatot. Sőt, egyedi rendelésekre sem mondanak nemet, hisz a piac megszerzése, a hírnév a kiváló minőségtől függ.

− Azért nem mindegy, hogy vegetál-e csupán egy szövetkezet, vagy az emberek érzik a lüktetést, a termelés és az értékesítés folyamatosságát, a megélhetés biztonságát. Nem engedhetjük meg, hogy padlóra küldjenek bennünket. Siránkozás helyett ugyanis a derűs, kiegyensúlyozott, optimista emberek és cégek nyerik el a megrendeléseket. Naponta bizonyítanunk kell. A megméretés szigorú, de lehetetlenre nem kényszerülünk.

Fehérgyarmat a városi kényelmet és a vidék nyugalmát kínálta Gacsályi Ferencnek. Amikor tudatosult benne ez a felismerés, egy másik érzés kerítette hatalmába. Egy alkalommal átment a szatmárcsekei termelőszövetkezetbe és az irodán feltűnt neki a csinos főkönyvelőnő, Pintye Zsuzsanna. Addig járt át hivatalos ügyben, amíg fel nem tárta legőszintébb érzéseit a fiatal lány előtt.

Három hónapja egybekeltek, és az esküvő után saját házába hozta haza az ifiasszonyt Fehérgyarmatra. Így most már Zsuzsa ingázik napjában a csekei szövetkezetbe.

Ha rakott karajt enne az olvasó, feltétlenül Gacsályi Ferenc főztjét kóstolja meg, aki nemcsak a szabadban alkot mennyei finomságokat vadból, halból, hanem a konyhában is elkéri a főzőkanalat időnként…

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)