Fehérgyarmat

Aki nemcsak szereti a zenét, hanem vonzalmat érez hangszerek megszólaltatása, sőt készítése iránt is, abból aligha lesz könyvelő, vállalati statisztikus még kevésbé. Márpedig, ha Papp László Fehérgyarmaton, a Krúdy utcában valamilyen adatlap kitöltésébe kezd, akkor a szakképesítés rovatba ezeket a muzsikától távoli foglalkozásokat írja. Holott természete messze áll a főkönyvek és adathalmazok világától, ha nem is annyira, mint a Petőfi Sándor Szakközépiskola − ahol végzettségét szerezte − mondjuk a Zeneakadémia nagytermétől.

A kellemes környezet valósággal körülöleli a vendéget: pillanatok alatt, megismerkedik Minivel, a Dömsödligeti Detty néven törzskönyvezett törpe uszkárral, majd szeme megakad a belső lépcső alá támasztott gitáron.

− A zene nagyon fontos volt az életemben. Hosszú ideig játszottam zenekarban, szaxofonoztam, gitároztam, basszusgitároztam.

Sőt, eleinte magam is készítettem gitárokat. Olyannyira, hogy ha nem késem le a jelentkezési határidőt, akkor nem pincér, hanem hangszerkészítő tanulónak állok Szegeden. Szóval csináltam gitárokat, és közben megtanultam gitározni, ahogy mondani szokták, autodidakta módon. Aztán zenekart alakítottunk, és jártunk zenélni. Ahogy erről beszél, arcán jellegzetes mosoly jelenik meg. Először alig észrevehető, aztán egyre inkább felrajzolódik a vonásai közé. Férfias zárkózottságról árulkodó, édes-kesernyés mosoly.

Szavai hátterében emlékképek suhannak át. Kultúrházak, báltermek, lakodalmi sátrak, ahonnan kreppfüzérek és lampionok alól régi párok forognak elő.

És legbelül újra szól a zene.

Jó volt, szép volt, ha újra kezdhetné sem csinálná másképp… De a mai Papp László már más, mint a tegnapi, tegnapelőtti volt. Más a vállalkozó, mint volt a zenész, vagy a pincér.

Mert a bemutatást lehetett volna így is kezdeni: él az ország keleti csücskében, közelebbről Fehérgyarmaton egy kereskedelemben és vendéglátásban érdekelt vállalkozó. Életét, döntéseit, cselekedeteit két nő, két sugárzóan nagyszerű teremtés befolyásolja. Felesége Edit huszonegy, Izabella a lánya tizenkilenc éve része minden örömének, minden gondjának, minden gondolatának.

Jelenlétük most is felvillanyozza a légkört. Ahogy újra és újra igazítják, pontosítják a mondatokat, hogy színes mozaikként összeálljon a történetük, amiből két, egymást jól kiegészítő ember, Edit és László élete bontakozik ki, középpontjában lányukkal, aki maholnap felnőtté válik. Izabella is szerelmese a zenének: éneket tanult Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Felvételizni készül az akadémiára.

Apa és anya emlékei élményeket idéznek: a házasságkötés 1973-ban és a nászút Gyulán. Nem volt könnyű elkezdeni a közös jövőt, csakhogy az akkori fiatalok mindent vállaltak azért, hogy önállóak lehessenek. Papp László és felesége is a nagymamától indult ajándék tévével és mosógéppel, majd egy évre rá következett az első lakás, egy másfél szobás a Május 14-e téren.

Felelevenedik a pincérkedés a Szamos étteremben, a borravalókból összespórolt pénz, a GAZ 69-es, a kimustrált parancsnoki autó, amivel a zenekart szállították. Na és az első Zsiguli…

Papp László, amennyire lehetett, mindig igyekezett alkalmazkodni a helyzetekhez, és sohasem félt a munkától. Pályázat útján lett üzletvezető, majd Nábrádon megpróbálkozott egy bolt szerződéses működtetésével. Utána egy kis időt az eredeti szakmájában töltött: először készáruraktárosként, majd mint szállítási előadó dolgozott. És ettől fogva a vendégben kezd megérlelődni a felismerés: ők ketten jelentenek egyet.

Amit mára elértek, azt csak így, együtt érhették el. Edit ötleteivel és temperamentumával lendítette ügyeket, László visszafogottsága az óvatosságra intett a végső döntések előtt. Eltérő tulajdonságaik együttese sikeresen működött az üzleti életben, és átsegítette őket vállalkozásaik nehézségein.

Nyolcvanhatban Edit – abbahagyva a varrást, illetve a minőségi ellenőri munkát – megnyitja ajándékpavilonját, majd a Pesti Divat névre keresztelt kis üzletét. Később ebből lett a Rocco Divatáru Bolt. László belevágott az Amstel Söröző kialakításába, és megkezdték az Adidas termékek forgalmazását is.

A söröző üres, várja a nyitás idejét. A „tulaj” kritikusan jártatja körbe tekintetét:

− Még nem olyan, amilyennek szeretném, de ahogy jut rá, fokozatosan alakítjuk…

A bejárattól odalátni a házra, ahol Edit már Izabellát készíti a visszautazáshoz az ablaktáblák mögött. Azokon pedig mintha aranylóbban fénylene, sőt táncot is lejtene a délelőtti napsugár. Egy régi szaxofonon merengő örökzöld dallamra.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)