Milota

Aki a Tisza-partján nő fel, képtelen huzamosabb időre elszakadni a háborítatlan vidéktől. Balla Lászlót is messzire repítette a sorsa, dolgozott a debreceni CSŐSZER-nél, sportolt, súlyt emelt, a baráti kör is a cívis városhoz vonzotta, mégsem tudott talajt fogni azon a tájon. Amikor élete fontos állomásához érkezett és döntenie kellett a családja holnapjáról, feleségével együtt a szeretett szülőfalut, Milotát választotta. Génjeiben hordozza a szűkebb haza iránti ragaszkodást, de hát így voltak ezzel nemcsak László, hanem a felesége, Juhász Edit ősei is. A családfakutatás során bukkantak rá, hogy Edit dédnagyapja, Bartha Péter építtette a milotai kultúrházat, a Balla nagyapa köztiszteletnek örvendő bírói tisztet töltött be, míg az anyai nagyapa, Nyilas Gusztáv huszárként szolgálta a hazát.

A történelmi tettek helyett Balla László a gazdálkodás, az üzleti élet területén igyekszik hozzájárulni a szülőfalu megélhetéséhez. Mint terményfelvásárló azon fáradozik, hogy ne maradjon a nyakán a termelőknek a verejtékes munkával megtermelt áru. Az itt leszedett összes szilvát Balla László forgalmazta. Felvásárolta a léalmát, a cigányok pedig hatalmas mennyiségű bodzát gyűjtöttek a határban. A másik fő tevékenysége a tejfelvásárlás, nemrégiben megvette a tejcsarnokot. Naponta 1500 liter tejet hordanak be a falubeliek. Hagyományos Milotán a tehéntartás, mostanában 250-300 tehenet fejnek.

− Mivel a határszélre szorultunk, nagyon meg kell nézni, mivel kereshetjük meg a kenyerünket − mondja a házigazda. − A szállítási költség olyan tetemes minden termék esetén, hogy lassan nem vagyunk velük versenyképesek a piacon. Az 1100 lelkes faluban a szakértelem elsősorban a gazdálkodáshoz, a mezőgazdasági termeléshez, az állattartáshoz kapcsolódik, ezért egyértelmű, hogy ezen a területen kell vállalkozásba kezdenünk.

Lászlónak a családja is példázza a fenti megállapítást. Édesapja, Balla Gábor földműves volt, bement a termelőszövetkezetbe, sajnos, már itt hagyta övéit. Édesanyja, Nyilas Rozália az 1700-as évekig vezette vissza a família származását. Természetesen mindenki milotai születésű. Testvérei közül Jenő harminc esztendeje dolgozik a mezőgazdaságban, 11 évig főagronómus volt a szatmárcsekei termelőszövetkezetben, most a nagyszekeresi szövetkezet elnöke. A fivére, Gábor gépészként kereste a kenyerét a szövetkezetben, most sajnos, munka nélkül maradt.

Géplakatos szakmát szerzett, majd leérettségizett László, és a sorkatonai szolgálat számára kellemes két esztendőt jelentett, mivel a Nógrádi Sándor Sportegyesületben súlyemeléssel foglalkozhatott. Bejárta az ország minden táját, még Prágába is eljutott a Baráti Hadseregek Szpartakiádjára. A középsúlyban elsőosztályú szintet ért el, összetettben a legjobbja 335 kilogramm. Ecser Károly edző keze alatt szépen fejlődött.

Másik nagy szerelme a labdarúgás, ezerkilencszázhatvannyolc óta a helyi labdarúgócsapat oszlopos tagja. Minden poszton pályára lépett, kapusként vonult vissza. Nemcsak labdarúgóként, hanem edzőként is igyekezett kamatoztatni megszerzett ismereteit, ezért elvégezte a labdarúgó szakedzői tanfolyamot, Mátészalkára, a kihelyezett tagozatra járt.

Felejthetetlen évek kötik Debrecenhez. A CSŐSZER-nél dolgozott mint gyakorlati oktatásvezető, sportolt és versenyzett is.

Itt végezte el a felsőfokú pedagógiai szaktanfolyamot, gyakorlatra a 127-es ipari intézetbe jártak, az elméleti foglalkozásokat, konzultációkat, szigorlatokat a debreceni tanítóképzőben tartották. Ezt még kevésnek ítélte meg, ezért beiratkozott a miskolci műszaki szakoktatói tanfolyamra. A vállalat bérelt lakásokat és szinte csak a tanulásra kellett koncentrálni. Marasztalták, a régi barátok, ismerősök örültek volna, ha a céget választja végleges munkahelyéül.

De a tradíció sokkal nagyobb súllyal esett latba, épp ezért Balla László és a családja úgy véli, nekik Milotán érdemes a boldogulás útját keresni és megtalálni. A felesége tanítóképzőt végzett, a helyi iskola igazgatóhelyettese, lánya, Elina 13 éves, németet tanul, és tervei közt szerepel a debreceni református kollégium.

Sok ezer kilométert vezet egy hónapban a családfő, de hát számtalan elintéznivalót vállal magára. Lehet, hogy vannak irigyei az eddig elértekért, de azért biztosan nem cserélne vele senki, hogy hajnalonta fél kettőkor kerekedik fel, ha a nagybani piacra vezet az útja.

Ha csak szokásos napnak néznek elébe, a hajnal akkor is talpon találja. Most már a családja is átvette ezt a ritmust, a felesége zöldséget, gyümölcsöt, virágot, ajándékot forgalmaz. A lányuk pedig korábban videofilm-kölcsönzéssel foglalkozott, később az uborkaszedéssel kereste meg magának a biciklire valót.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)