Milota, Nábrád, Debrecen

Tamási Áron szép szavaival élve: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Katona László számára családja révén a Hajdúság fővárosa jelenti az otthont, ám a mai napig szorosan kötődik szülőföldjéhez, Szatmárhoz, pontosabban a Tisza és a Szamos által határolt Erdőháthoz, a szinte érintetlen tájhoz, amelyet a ma már ritkaságnak számító kocsányos tölgyek és az aromás illatú diófák tesznek rendkívüli szépségű vidékké. Szinte a „világ végén”, egy nagyon barátságos, segítőkész, meleg szívű emberek lakta faluban – az országszerte diójáról közismert – Milotán született 1962. szeptember 8-án. Édesapja, Katona István, ÁFÉSZ-boltvezető volt és tejcsarnokot is vezetett, édesanyja, Csókási Erzsébet, ugyancsak a boltban szorgoskodott férje mellett.

Gyermekkorának legszebb éveit Milotán töltötte, itt mártózott meg először a Tisza hűs habjaiban, itt kóstolta először a házi főzésű szilvalekvárt és még máig érzi a kemencéből kivett házikenyér és kalács friss illatát. Az ezerkilencszázhetvenes árvíz után került a család az almáskertjei miatt jómódú településnek számító Nábrádra, ám a nyarakat azután is szíves-örömest töltötte anyai nagyanyjánál a Tisza-parti településen.

Középiskolai tanulmányait a szomszédos Fehérgyarmaton, a Zalka Máté Gimnáziumban folytatta, ahol Kovács Istvánné osztályfőnök ragyogó osztályt kovácsolt tanítványaiból. Tanárai közül nagyon szerette Kovács Istvánt, aki biológiából készítette fel nagyszerűen a továbbtanulásra, de szívesen gondol vissza Iván Lajos tanár úrra is.

Érettségi után sikeresen felvételizett a Debreceni Agrártudományi Egyetemre, az ott eltöltött egyetemi évek színfoltot jelentettek életében, külön miliőt pedig ebben a kollégiumi élet.

A növénytermesztő szakon tanult, és máig hasznát veszi az egyetem széles spektrumú képzésének, amely használható alapot adott az élethez, felkészítette a gazdasági tevékenységre. Végzés után a Hajdú-Bihar Megyei Vetőmag-termeltető Vállalathoz került gyakornokként, a gabonaosztály előadójaként ezerkilencszázkilencvenig dolgozott itt.

Ezután életének néhány mozgalmas és izgalmas éve következett: foglakozott félbanki tevékenységgel, váltóleszámítolással, lízingeléssel, majd az Eurotrade Kft.-nél kereskedelmi igazgatóként dolgozott, ahol országos nagy cégekkel tárgyalva szerzett sok ismeretet, épített kapcsolatokat. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy a milotai és nábrádi józan paraszteszét, no meg az édesapjától a boltban tanultakat hasznosítva saját lábára áll.

Egyéni vállalkozóként 1991 októberében nyitotta meg első két boltját Fehérgyarmaton, ezeket hamarosan újabbak követték, 1992. november 1-jétől pedig megalakult a Tisza-Trade Kft. 1995-ben nyitotta meg a térség első C+C áruháza Fehérgyarmaton, ezt egy évvel később Mátészalkán követte hasonló üzlet és a környékbeli falvakban újabb boltok nyíltak. Ezerkilencszázkilencvenkilencben vetette meg lábát a cég Hajdú-Biharban, előbb Hajdúböszörményben, majd 2003 februárjában, Debrecenben avattak C+C áruházat.

Jelenleg huszonnégy kiskereskedelmi egységet és négy C+C áruházat működtetnek, és a már milliárdokban mérhető forgalmat a cégnél dolgozó százharminc ember bonyolítja.

További terveik között a vidéki bolthálózat bővítése, a jobb, színvonalasabb kiszolgálás megvalósítása szerepel, és mivel a multik nagy konkurenciát jelentenek, a fő irányvonal a napi cikkek forgalmazása.

A siker titkát boncolgatva Katona László így vélekedett: – A legfontosabb a hit és a bizalom. Hinni abban, amit csinálsz, és bíznod kell magadban, hogy ezt meg tudod csinálni. A kitűzött feladatokat nap mint nap következetesen végre kell hajtani! Elengedhetetlen a ma oly sokat emlegetett pozitív hozzáállás és a célorientáltság.

 Ma a lehetőség mindenki számára adott, csak magán az emberen múlik, hogy mit tud kezdeni mindezzel. A szerencse sem hátrány, hisz az én esetemben nagy jelentősége volt a határ menti kereskedelemnek, az ukrán vásárlóerőnek is.

Katona László 1988-ban kötött házasságot dr. Varga Edit orvossal, aki gyermekgyógyászként Debrecenben a Kenézy-kórházban dolgozik. Szülés közbeni orvosi műhiba következtében gyógyíthatatlan beteg első gyermeküket kilencéves korában veszítették el. Második gyermekük, Henriett 9 éves, László pedig 1998-ban született.

Az agráriumhoz való kötődése révén ma is foglalkozik almatermesztéssel. Kedvenc időtöltése a futball, baráti társaságban, napjainkban is rendszeresen játszik, a téli sportok közül pedig a síelésnek hódol. Elmaradhatatlan nézője a Loki meccseinek és szűkebb pátriáját sem elfeledve, támogatja a fehérgyarmati kézilabdacsapatot, valamint a nábrádi focistákat.

Elégedett ember, a jövőben szeretne több időt szakítani családjára, többet foglalkozni gyermekeivel, mert úgy véli, hogy a kiegyensúlyozott, boldog családi háttér az alapja mindennek.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)