Debrecen–Berettyóújfalu

Boldog ember vagyok. Nagyszerű feleségem, két gyönyörű gyermekem és hét csodálatos unokám van. Munkám során mindig azzal foglalkoztam, amit szerettem, amihez értettem. Egyébként is egy jó vezető mindenhez ért. Örülök, hogy nyugdíjasként még mindig számítanak a tapasztalataimra – mondja Kun József nyugalmazott kórházi főigazgató, a Medcenter Kft. gazdasági vezetője.

Nagycsaládban nevelkedett Gyulán, ahol szülei lehetőségeikhez képest igyekeztek biztosítani mindent, ami a boldog gyerekkorhoz kell. Nyaranta mindig dolgozott, hogy hozzájáruljon az újabb tanév anyagi terheihez. Amikor tízéves volt, még fél évet jósoltak gyomorrákban szenvedő édesanyjának, aki – mindenáron élni akart s felnevelni a gyermekeit – még három évig volt végül is közöttük, s nyújtotta, amit csak egy édesanya nyújthat. Ez a trauma aztán az akkori család széthullásához is vezetett.

Már korán kitűnt sakktehetsége, így aztán a Gyulai MEDOSZ-ban az akkori nagymesterek – Portisch, Lilienthal – útmutatásai nyomán fejlődhetett, s versenyzett a második osztályban. Amikor Balassagyarmatra költöztek, illetve a 3–4. osztályt már Debrecenben, a Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte, s kollégiumban lakott, már nem volt lehetősége szervezett keretek között sakkozni (azért negyedikesen még minden felkészülés nélkül megnyerte a megyei középiskolai bajnokságot).

Jó eredménnyel érettségizett, de nem volt mögötte stabil családi háttér a felsőfokú tanulmányokhoz, ezért a Baromfifeldolgozó Vállalatnál kezdett segédmunkásként dolgozni. Az ott töltött négy év alatt bejárt néhány alsó karrierlépcsőfokot: időelemző volt éppen, amikor váltott. A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál munkaügyi előadóként helyezkedett el, ahol fantáziát láttak benne, s támogatták tanulását: középfokú, majd felsőfokú munkaügyi, statisztikusi, gépkocsi-előadói tanfolyamokat végzett, képesített könyvelői és tervstatisztikusi végzettséget szerzett a Bethlen Gábor Szakközépiskolában. Munkatársai gyakran azzal ugratták, hogy ő az ügyeletes papírgyűjtő. Közben kipróbált néhány beosztást is, míg végül az anyagellátási osztály élén állapodott meg.

1975-ben leendő igazgatója a KPM Közúti Igazgatósághoz csábította, ahol a semmiből kellett megszerveznie az igazgatóság anyagellátását. Örömmel vetette bele magát az izgalmas feladatba, de azért közben elvégezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskola pénzügyi szakát. 1978-ban megpályázta a Kenézy Kórház gazdasági osztályvezetői állását, s nyert. Rengeteget tanult e beosztás betöltése közben, köszönhetően annak is, hogy nagyszerű főnökei voltak – dr. Pinczés László főigazgató-főorvos és Pártai János gazdasági főigazgató –, akik nem haboztak bedobni őt a mély vízbe, és a kórház életét döntően befolyásoló programok felügyeletét bízták rá. Így aztán nyakig elmerülhetett az ellátási rendszerek átszervezésébe, vagy éppen az akkor folyó beruházások lebonyolításába. Szerencsére Kun Józsefnek olyan munkatársai voltak, akik a napi rutinfeladatok nagy része alól mentesítették. Kimondottan is várományosa volt a gazdasági főigazgatói beosztásnak, de a végnapjait élő állampárt nem így gondolta.

A rendszerváltást követően újra pályázott, s hat jelölt közül őt választották ki a Berettyóújfalui Területi Kórház gazdasági igazgatójául. Az itt eltöltött kilenc év alatt lényegi változásokat sikerült elérni a betegellátás színvonalának emelésében, vagyis a hotelszolgáltatás, az étkeztetés javításában, a környezet esztétikusabbá tételében. Közben egészségügyi menedzseri másoddiplomát szerzett. A városi önkormányzat Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismerte el munkáját, az egészségügyi miniszter pedig a Pro Sanitate díjjal.

2000. január 1-jétől a Kenézy Kórház gazdasági igazgatója, de másfél év múlva visszapályázott a berettyóújfalui kórházba, ahol nyugdíjazásáig, 2005. július elsejéig töltötte be a főigazgatói beosztást. Közben a Kisgazdapárt színeiben, egyéni választókörzetben mérette meg magát Debrecenben, de nem keseredett el a sikertelenség miatt – meghirdetett programjai jó részét a civil szférában tudta érvényesíteni. Egy cikluson át a megyei önkormányzat gazdálkodási és vagyongazdálkodási bizottságának a külsős tagja volt, illetve a Derecskei Ápolási Központ felügyelő-bizottságának az elnökeként segítette, hogy az ottani munkaterápiás részleg bővüljön, illetve emelkedjen az ellátás színvonala. A szociális miniszter ebbeli tevékenységét Frim Jakab-díjjal ismerte el. Nyugdíjazása óta előbb szakértői, illetve államkincstári szakértői feladatokat látott el, jelenleg a miskolci kórházban működő Medcenter gazdasági ügyeit felügyeli.

Hatalmas könyvtárából több elolvasásra váró kötet várja, hogy több legyen a szabad ideje. 1966 óta boldog házasságban él Szabó Veronikával, két gyermeküktől – Judit ma hitelügyintéző, Zoltán a Velux dán cég hazai képviselője – hét unokájuk színesítik meg hétköznapjaikat.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)