Komádi

A pályát, amit aktív időszakomban befutottam, lehet szakmai karriernek is mondani. Eredményességét visszaigazolták a szövetkezet sikerei, az ott foglalkoztatottak életminőségének javulása. Szomorú azonban, hogy amire rááldoztam az életemet, az szétment és elporladt. Nemcsak nálunk, az egész országban. Ezt nagyon keservesen élem meg. Pedig tisztában vagyok vele, hogy a történelem átlép az egyénen – összegez Szűcs József, aki 23 évig volt a komádi Bihar Népe Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, ma családi kft.-jük ügyvezető igazgatója.

1942. február 11-én Komádiban látta meg a napvilágot, egy háromgyermekes parasztcsalád elsőszülött fiaként. Szülei szorgalmas, tisztességes emberek voltak, akik kellő szigorral, de szeretetben nevelték gyermekeiket. Valamennyiüket taníttatták.

A Pallagi Mezőgazdasági Technikumban kitűnő tanárok kezei alatt sajátították el a tananyagot, a gyakorlati fogásokat. Közülük is hálás szívvel emlékszik vissza Maxim Mihályra, aki egyszerre élet- és élményszerűen tanította az állattenyésztést, és Nagy Benjámin kollégiumigazgatóra, aki a maga odafigyelésével és tapintatával viselkedésre tanította a vidékről érkezett gyerekeket. A középiskolai szünidőkben otthon segített: kapált, aratott, cséplőgépnél dolgozott. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is gyorsan repültek az évek. Ragyogó képességű szobatársai voltak – közülük többen egyetemi tanárok, akadémikusok lettek  –, akik nemcsak jó társaságot, hanem húzóerőt, inspirációt is jelentettek számára. Sokat tanult, de a sportra azért mindig szakított időt.

Mivel mindig hazavágyott, a diploma kézhezvétele után a helyi Bihar Népe Termelőszövetkezetben kért és kapott munkát, amely éppen akkor jutott túl egy négyes egyesülésen. A baromfitenyésztő szakágazat vezetőjeként kezdte, de hamarosan főállattenyésztő lett, három év után, 1969-től pedig termelési főmérnöki beosztást kapott. Ezt a funkcióját Nagy István szövetkezeti elnök mellett látta el, aki rendet és fegyelmet tartott, s kialakította azokat a kereteket, amelyek között érdemes volt működniük. Szűcs József a termelés területén tette hozzá szaktudását, egyre gazdagodó tapasztalatait. 1970-től már veszteségmentesen gazdálkodtak.

1976-ban szövetkezeti elnökké választották. Stabilizálták helyzetüket, s az akkori idők modern, dinamikusan fejlődő, kiváló címeket elnyerő, a nagyobb tájegységben jegyzett szövetkezetté vált a Bihar Népe. Termelési kultúrájában jól ötvözte az integrált nagyüzemi módszereket, a melléküzemági tevékenységeket a háztáji gazdálkodás előnyeivel. Ebben az időben zajlott le a magyar mezőgazdaságban, így a komádi szövetkezetben is a műszaki-technikai forradalom, aminek működtetésére tervszerűen kiképzett szakembergárdát neveltek. Az 1400–1700 főnyi tagság életkörülményei – a javuló jövedelemszint, a nyújtott kedvezmények és az intézményes segítség folyományaként – jobbra fordultak, amit az épülő új porták, az egyre nagyobb számban továbbtanuló gyerekek is bizonyítottak. Hogy a magyar mezőgazdaság aranykora a komádi tsz-ben is komoly eredményeket hozott, az a település fellendülésében is – új utak, épületek jelezték a szövetkezet áldozatkészségét  – megmutatkozott.

Mindeközben Szűcs József vállalatgazdálkodási szakmérnöki végzettséget szerzett, kelet- és nyugat-európai, illetve amerikai tanulmányutakon gazdagította szakmai látókörét. Szakmai és társadalmi tisztségek sorát töltötte be: volt tagja a megyei tanácsnak, annak végrehajtó bizottságának, a MOSZ-nak, 14 évig a megyei tsz-szövetség elnöke, alelnöke volt az Agrárkamarának, vezette a víztársulatot, a rendszerváltás után tagja volt a komádi önkormányzatnak, a Hajdú-Bihar megyeinek két cikluson át volt tagja – nem sajnálta idejét a sokrétű elfoglaltságokra, mert mint mondja, szinte mindből tudott valamit profitálni a szövetkezetnek, illetve Komádinak. Bihari lokálpatriótának érezte, tartotta magát.

A rendszerváltás után nem sokkal elindult a piacvesztés, jogbizonytalanság uralkodott el, egyre nehezebb helyzetbe került a magyar mezőgazdaság, így a komádi szövetkezet is. Nem politikailag, inkább szakmailag sajnálta, hogy az integrált nagyüzem kénytelen volt a megfogyatkozás, a vagyonfelélés, az eladósodás útján a csődhelyzetig eljutni. A folyamatban sok szövetkezeti tag munkája ment semmibe, értékek garmadája ment veszendőbe, emberek százai veszítették el a munkájukat, s így az önbecsülésüket is. Elkeseredetten élte meg az utolsó éveket, s 1998 végén már nem vállalta tovább a vezetést. Nem megfutamodni akart – morális meggondolásból döntött így. 1970 óta házastársa Kiss Éva, aki korábban szintén a szövetkezetben dolgozott, most pedig kft.-jükben köti le magát. Gyerekeik már önálló életet élnek: Mariann kereskedő, József Debrecenben tanár. Két unoka osztozik szeretetükön. Szűcs Józsefnek most van ideje olvasni – főként a történelmi témájú regényeket szereti.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)