Körösszegapáti–Berekböszörmény

Minden ember egy egyéniség. Éppen ezért fel kell ismerni, hogy mire képes, s hagyni kell a területén érvényesülni. Ilyen emberek sokaságával tartom a kapcsolatot a szakmában, s ennek az a hozadéka, hogy szükség esetén segítjük egymást. Én jól érzem magam, bármilyen sok a munkám, mert szeretem csinálni. Most is, de korábban a termelőszövetkezetben is én voltam a terepen az első, és az is, aki megvárta, míg mindenki hazaér a családjához. Felelős vezető csak így tehet. Büszke vagyok, hogy rengeteg embernek segítettem és segítek ma is beindulni a gazdaságban, s jólesik, hogy engem is megbecsülnek – summázza a helyzetet Horváth Győző, a HOBVILL Kft. résztulajdonosa és ügyvezetője.

Berekböszörményben gazdálkodó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1937-ben. Édesapja fogságban halt meg a háború után, így sok mindent egyedül kellett elsajátítania a gazdálkodásról. Segítségére volt, hogy családja a tisztességet és a becsületet többre tartotta mindennél. Tanulásában a kuláklistára kerülés akadályozta: a Pallagi Mezőgazdasági Technikum után ezért csak levelezőn szerezhette meg felsőfokú technikusi, majd növénytermesztési gépész üzemmérnöki oklevelét. Máig jó hasznát vette, hogy demokratikus érzelmű emberek között nőtt fel. Az akkori, legendásan összetartó hétfős baráti társaságból sajnos csak ketten élnek itthon, öten a világ minden részén. Két bátyja is a külföldet választotta 1956-ban. 19 évesen beválasztották a Forradalmi Bizottmányba, amely nem engedte a térségben a törvénytelenségeket (a fegyvereket pedig elzárták). A Biharkeresztesi Gépállomás brigádvezetőjeként kezdte pályáját, majd az Új Élet (az egyesülés után Körösvidék) Termelőszövetkezetnél agronómus, aztán nyugdíjazásáig elnök. Megválasztása után még egyetlen veszteséges évet élt meg a rendkívül rossz adottságokkal bíró szövetkezet. Legelőször is azt kellett elhitetni a nemzetiségi község lakóival, hogy nem a magyar vagy román származás számít, hanem az, hogy ki mennyire állja meg a helyét. Ugyanakkor folyamatosan küzdenie kellett a megyei vezetők szemléletével – akiknek egyébként is túlságosan messze volt a Berettyó-Sebes-Körös öblözete, s erre a 93 ezer hektárra nem nyújtottak összesen annyi támogatást, mint Nádudvarra. A periférián való élés okozta gazdasági leszakadást ma sem tudta ez a tájegység kiheverni. A keretek közé szorított fejlesztési lehetőségek mellett a foglalkoztatás kiterjesztését kereste. Az állattenyésztés és a zöldségtermesztés mellett főként kerti magvakkal látták el a kereskedelmet, melléküzemágként pedig a parkettafríz gyártása adott munkát. Elsőként vezette be a tenyészállatok kihelyezését a háztájikba, hogy a tagok családtagjai is jövedelemhez jussanak. Kidolgozta e tevékenységnek a társadalombiztosítási oldalát is (az e tevékenységre fordított idő beszámítását a nyugdíjalapba), s példájuk nyomán az állatkihelyezések gyakorlata az egész megyében elterjedt, amelyet személyesen több előadással segített. Megbecsültsége egyenes arányban nőtt a tagság jövedelemszintjének emelkedésével. Nem véletlen, hogy négyszer egymás után ellenszavazat nélkül erősítették meg elnöki pozíciójában.

Máig büszke rá, hogy a rendszerváltás hajnalán nyolc község küldötteként részese volt a kerekasztal-tárgyalásokat, a szabad választásokat és a demokratizálási folyamatokat elindító döntéseknek, amelyeket hatnapos vitában az utolsó MSZMP-pártértekezleten hoztak, s amelyek vér nélkül szerencsésen lezajlottak. Az új rendben is megbecsülték. Még nyolc évig kapta a jövedelemkiegészítést a megyétől, ő azonban nem vette fel, mondván: ne kapjon ő többet, mint az új elnök.

Az elvett családi vagyon helyett kapott kárpótlási jegyekből Berekböszörményben, Toldon, Biharkeresztesen és Körösszegapátiban 300 hektár földet vásároltak (még kétszer ennyit bérelnek), ami alapját képezte a családi vállalkozásnak. A fő profil a növénytermesztés és a vetőmagtermelés. 140 főt integrálnak, de szolgáltatnak is a széles térségben, mégpedig komplex módon: a szántástól az adóbevallás elkészítéséig. Csúcsidőben annyian adják egymásnak a kilincset a kft.-irodán, mint régen a tsz-ben. A hazai piac ellátása mellett évente 40–60 kamion árut indítanak külföldre. – Minden földön lehet gazdálkodni, csak olyan magot kell vetni, amelyik abban megterem. A sokféleség a szakma sava-borsa, csak mindenre oda kell figyelni – állítja Horváth Győző, majd így folytatja: – Még sok a tennivaló, hogy elérjük azt a színvonalat, ahogy Nyugaton gazdálkodnak.

Boldog házasságban él Kovács Máriával, aki 37 évet sikeresen tanított, s nem volt számára elveszett gyerek – az együtt töltött négy év után mind vitték valamire. Viktor fiuk kapitány a Malévnél, Mária fizika–matematika tanár Hajdúszoboszlón, Lajos agrármérnök és növényvédő szakmérnök – ő még 16 évesen tett ígéretének megfelelően a családi gazdálkodásban dolgozik, s átveszi majd annak irányítását is. Egyelőre öt unoka között oszlik meg a nagyszülők szeretete.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)