Nagykereki

Elégedett és boldog ember vagyok. Bár nem úgy alakult a sorsom, ahogy még gyermekként azt elképzeltem, nem bántam meg, mert Isten valami jobbról gondoskodott – sommázza eddigi életét dr. Csóka István nagykereki gyógyszerész.

1945. február 18-án Kétegyházán született egy háromgyerekes hívő családban. A család és a gyülekezet példáját követve komolyan vette a lelki életet, s már korán elhatározta, hogy lelkész lesz. Ahogy növekedett, ismeret- és élményanyaga gyarapodott, úgy fogalmazódtak meg újabb vágyai is. A szabad természet szeretete előbb az erdészi pályát tette előtte kívánatossá, majd középiskolás korában a gyógyító tevékenység gyakorlása iránt érzett erős késztetést. Lelkésznek nem vették fel, erdészeti egyetemmel a sokszoros túljelentkezés hírére nem próbálkozott, végül az orvoskarra jelentkezett, ahová a sikeres felvételi vizsga ellenére sem vették fel. Az elutasító határozattal együtt azonban arról is értesítették, hogy a Szegedi Gyógyszerésztudományi Karra felvételt nyert. Ezzel a lehetőséggel élt is. Eltökélten, nagy kedvvel készült választott hivatására. A kitűnő tanári és oktatói karból különösen Kedvesy György professzor úrra emlékszik vissza hálás szívvel – akinél később doktorált is –, akitől a gyógyszerészi precizitás fontosságát sajátította el. 1969-ben vette át diplomáját, s azóta ezen a pályán tevékenykedik. Egyetemén később, 1977-ben gyógyszerészdoktori címet, 1981-ben pedig szakgyógyszerészi másoddiplomát szerzett.

„Visszagondolva gyermekkori álmaimra, megállapíthatom, hogy a jó Isten megadta mindhárom kívánságomat. A lelki munkában aktívan részt vehetek nap mint nap a Baptista Egyház presbitereként. Szolgáltam és szolgálok jelenleg is több gyülekezetben, elsősorban szülőfalumban, Kétegyházán és szolgálati helyemen, Nagykerekiben. Egyházi tevékenységem nagy része a román nemzetiség szolgálatában ölt testet. Ennek keretében alapítója vagyok a két hazai román nemzetiségi folyóirat egyházi rovatának. A Cronicának jelenleg is szerzője és rovatvezetője vagyok. Ezenkívül kiadtam három egyházi témájú hitéleti könyvet. A második kívánságom a természet szeretetével volt kapcsolatos. Ezt a vadászat révén kaptam meg. 1972-ben Papp Ferenc vadászmester barátomon keresztül tagja lettem a komádi Bihar Népe Vadásztársaságnak. Azóta minden szabad időmet a természetben töltöm el: nyáron a folyók partján horgászattal, ősszel és télen az erdőn vadászattal. Harmadik álmom – a gyógyításban való részvétel – pedig akként valósult meg, hogy harminchat éve szolgálok gyógyszerészként. Ha orvos nem is lehettem, megtaláltam a helyem ebben a folyamatban.”

Dr. Csóka István gyógyszertár-vezetőként szakasszisztens feleségével, Sípos Máriával több helyen dolgozott és helyettesített Biharban: Berekböszörményben, Csökmőn, Zsákán, Komádiban, Gáborjánban, Hencidán és Váncsodon. Így módja volt új hazáját, Bihart részletesebben megismerni. Nagykerekiben 1973 áprilisában helyezkedtek el. Akkor már megvolt mindkét gyermekük. A százéves épületet számukra felújították, és szolgálati lakást építettek hozzá. A falu közösségi életébe hamar beilleszkedtek, megszerették őket. A munkát szolgálatnak tekintik, s az emberek minden baját igyekeznek orvosolni, amivel hozzájuk fordulnak: az egészségügyi felvilágosítástól a szakmai útmutatáson keresztül az állatgyógyszerekig, vagy kozmetikai kérdéseken keresztül az arany bevizsgálásáig mindenben segítenek. Természetesen elsődleges feladatuk a lakosság gyógyszerrel való ellátása, ami náluk személyre szabott gyógyszerész-gondozásban nyilvánul meg, hiszen mindenkit ismernek, és szükségleteiket is.

1988-ban Berekböszörménybe kerültek, ahol 1996-ig volt gyógyszertárvezető, miközben megalapította és üzemeltette a kőrösszegapáti fiókgyógyszertárat is. 1996-ban már mint személyi jogos magángyógyszerész került vissza Nagykerekibe, ahol a korábbi ismeretek birtokában zökkenők nélkül folytatták ott tevékenységüket, ahol korábban abbahagyták. 1997-től fiókpatikaként a hencidai gyógyszertárat is működtetik. Dr. Csóka István jól érzi magát Nagykerekiben. Lépést tart a gyógyszerészet tárgykörében felszínre kerülő új dolgokkal, amelyeket szakmai továbbképzéseken is elmélyít. Ildikó lánya apja nyomdokaiban és példáján a Szegedi Universitas Gyógyszerfelügyeleti Tanszékén egyetemi docens, Zsolt fia faipari mérnökként tevékenykedik. Négy unokájuk szerez újfajta családi örömöket.

„A szakma társadalmi megbecsülése lassan a helyére kerül, így érdemes a mai fiataloknak is ezt a pályát választaniuk. Már nem kell azokat a vargabetűket megtenni, mint az én korosztályomnak. Hivatástudat nélkül azonban nem szabad ezt a foglalkozást választani. Ez egy állandó szolgálat, amely nagyfokú tudatosságot és szakmai elkötelezettséget kíván, amely mögött ott áll az ember” – állapítja meg végezetül dr. Csóka István.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)