Nagykereki

Kovács Imre református lelkipásztor hosszas vívódás után – miután fiuk már egy éve a debreceni Református Kollégiumban tanult – családjával együtt 1999-ben áttelepült a Partiumból Magyarországra. Odaát az állampárti diktatúra éveiben nyíltan szembeszegült a magyarellenességgel és a rendszert kiszolgáló egyházi vezetéssel. Részt vett a nagyváradi megmozdulásokban, a kibontakozás éveiben pedig irodalmi munkásságával segítette a magyarság talpra állását. Az ő vezércikkével indult a Harangszó című egyházi hetilap, amelyet a Szabad Európa rádió végig idézett.

A család egyedüli gyermekeként 1952-ben született Nagykárolyban, ezért Károlyi Kovács Imre néven publikált. Anyja és felesége gencsi (Nagykároly és Érmindszent között), a család rokon Ady családjával. Érkörtvélyesen nőtt fel, ahol apja tősgyökeres gazdálkodó, nagybátyja pedig igazgatótanító volt. A szülei könyvek között nevelték, kitűnően tanult. Apja 1967-ben belehalt a rendszerbe és a magyarokat ért megaláztatásokba.

A gimnáziumot Érmihályfalván végezte reál szakon. Porsztner Teréz egykori irodalomtanára oly kiválóan felkészítette, hogy negyedikes korában országos magyarolimpiát nyert. Az akkori romániai törvények értelmében felvételi vizsga nélkül kerülhetett volna be a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem bölcsészkarára, ám a magyarolimpia nyertesét nem vették fel. A kolozsvári protestáns teológiára elsőre felvették. Kiválóan tanult, másodévesen egyetemi első volt és minden lehetséges pályadíjat megnyert. Német nyelvi versenyvizsgát is nyert, így a harmadévet Nagyszebenben, a német (szász) evangélikus teológián végezte.

Tanulmányait Kolozsváron fejezte be. Tagja volt Markó Béla elnöksége alatt a Gaál Gábor Irodalmi Körnek. Három professzora is meghívta doktorálni, végül ószövetségi főszakra felvételizett héber–görög–latin nyelvből. Tanárai közül egyesek benn akarták tartani egyetemi tanársegédnek, de a váradi püspök lelkészhiányra hivatkozva kinevezte a szatmári Láncos templom segédlelkészének. Rövidesen Gencsre helyezték, ahol a hívek egy lelkészváltás miatt összevesztek a püspökkel, és évekre bezárták a templomot. Valóságos forradalom dúlt a pártokra szakadt községben – a fiatal lelkésznek kellett volna lecsillapítania a forrongó hangulatot. Ez neki sem sikerült, ezért a püspök áthelyezte a Bihar megyei festői Micske lelkészének. A gyülekezet adományaiból és segítségével tataroztatták az Árpád-kori templomot. Hét és fél év múlva megválasztották a Nagyvárad melléki Paptamási lelkészének, ahol 15 évet töltött; a gyülekezet itt is építkezett, templomot renováltatott, külföldi segítséggel ravatalozót épített. (Ezen német segélyszervezetek ma már Nagykereki népét támogatják.) Orvosnő feleségét a román hatóság a családtól több száz kilométerre színromán vidékre helyezte. Közvetlenül a 1989-es változások után került Paptamásiba orvosnak, s immár maga nevelhette ötéves kisfiát.

1989. szeptember 13-án Papp László püspök berendelte Kovács Imrét Váradra, és megfenyegette, amiért a Szabad Európa és a Kossuth rádióban kiállt volt évfolyamtársa, Tőkés László mellett. Ő ekkor a következő prófétai szavakat mondta: „Jegyezze meg, püspök úr: ennek a rendszernek vége, és vele együtt önnek is. Abban a piros bársony püspöki székben, amelyikben most ön ül, rövidesen Tőkés László fog ülni, mert az idő neki dolgozik. (És lőn…) Én nem voltam és nem is leszek Tőkésnek a barátja, de ebben a helyzetben lelkiismereti és becsületbeli kötelességem mellé állni.” A püspök palástvesztéssel fenyegetőzött. Rá egy hétre, szeptember 21-én egész nap követték, majd egy rendőr és három szekus orvból megtámadta és félholtra verte. Főnökeik felajánlották, hogy azonnal áttelepülhet Magyarországra, csak ne kavarjon nemzetközi botrányt. December 13-án egy nagygyűlésen követelte Papp püspök lemondását, amely egy hét múlva be is következett.

1990-ben ő képviselte a Királyhágó-melléki Egyházkerületet két svájci konferencián. Itt meghívták egy évre a zürichi egyetem ösztöndíjasának, vezető professzora pedig ott doktorálni. Svájcban és Nyugaton, számos helyen prédikált németül és magyarul. Magyarországon szeretettel fogadták. Letette a teológián kért különbözeti vizsgákat, állampolgárságot szerzett. 2002-ben önkormányzati képviselőnek választották. Ma is termékeny publicista. Cikkei és tanulmányai Magyarországon és Erdélyben jelennek meg. Sajnos, a család ritkán van együtt, mivel felesége, Kovácsné dr. Joó Ilona a berettyóújfalui kórházban gyermekorvos, fiuk, Kovács Apor harmadéves közgazdászhallgató.

Kovács Imre 2000-ben felújította elhanyagolt teológiai tanulmányait, mára minden vizsgáját sikeresen letette. Most írja doktori disszertációját Ravasz László igehirdetői szolgálata címmel. Jövőjét tekintve emlékezetéből, egy versből idéz: „Ki van jelölve a helyed. / Ne nyugodj, míg meg nem leled!”

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)