Nagykereki

Rossz kondícióban volt falu, amikor felvállaltam a polgármesterséget 1996-ban – emlékszik vissza Kovács Miklósné. – Arra gondoltam, hogy ha sikerül a mínuszokat leküzdeni, mi is tudunk olyan életet élni, mint a hasonló települések. Aztán úgy könnyebbültem meg én is, ahogy a Pénzügyminisztérium segítségével szép lassan egyenesbe jöttünk. Úgy kezdődött, hogy szék sem volt elég a falugyűlés lebonyolításához, mígnem a következő ciklusban már a fokozatos fejlesztéseken gondolkodhattunk. Szép időszak volt.

Toldon született, ott is gyerekeskedett. A falu minden öregjét ismerte, csakúgy, mint aztán később Nagykerekiben is. Édesapja géplakatos volt, először a gépállomás brigádvezetőjeként, majd a Toldi Tsz-ben. Édesanyja a négy gyermeket rendezte, viselte a család gondját. Az általános iskola 7-8. osztályát már Biharkeresztesen végezte, amely után a Bocskai István Gimnázium fogadta be. A tanári karból Rácz Ibolya tanárnő maradt meg leginkább az emlékezetében, aki, amit tanított, az mind megmaradt.

19 éves korában házasságot kötött Kovács Miklóssal, akivel Nagykerekiben raktak fészket. Férje villanyszerelő, majd bányamester volt a kavicsbányában, ő is ott talált munkát első gyermeke megszületéséig. Húszévesen életet adott Gabriella lányának, akivel gyesen maradt. Ezután közelebb keresett munkát: a tanácsnál helyettesítette az adóügyi előadót egy évig, majd a Kossuth Tsz-ben alkalmazták könyvelőnek. Mikor Szilvia lányával gyarapodott a család, újra gyesen maradt.

Amikor ismét dolgozni mehetett, a Nimród Gyógyszertárban kapott asszisztensi munkát. Hét évig dolgozott dr. Csóka István gyógyszerész úrnál. Szerette ezt a tevékenységet – talán meg is gyökeresedik ennél a hivatásnál, ha nem kérik fel az Öregek Napközi Otthona vezetőjének. Szerette ezt a munkát is – nap mint nap talált benne szépséget, változatosságot. Nem csoda, hogy őt is megszerették az idősek. Itt szerzett tapasztalatait jól tudja hasznosítani jelenlegi munkája közepette is. Közben felsőfokú szociális intézményvezetői képzésben vesz részt.

Nagykereki a tanácsrendszerben Biharkeresztes társközsége volt, csak a rendszerváltás után nyerte vissza valamikori önállóságát. Mint a településről jó néhányan, Kovács Miklósné is fontosnak tartotta a település jövőjének alakulását. Az első szabad választáson megmérettette magát, s ameddig polgármesternek nem választották, képviselőként vállalt részt a falu irányításában. 1992-től 1994-ig alpolgármestere is volt a településnek, de a továbbiakban ezt nem vállalta. Kilátástalan költségvetési helyzetbe került a falu, amikor 1996-ban rendkívüli polgármester-választást tartottak. Döntése előtt azt mérlegelte, érez-e magában elég tehetséget, kitartást, hogy a kilátástalan pénzügyi helyzetbe került települést kivezesse mélyrepüléséből. Ma már tudja, hogy érdemes volt belevágni, dacára annak, hogy néhány korábbi támogatója ellenjelöltet indított. Azt viszont, hogy elfogadta Nagykereki lakosságának zöme, azt két későbbi sikeres választási győzelme is bizonyítja.

Amikor kilábaltak a csőd közeli állapotból, háborús emlékművet állítottak, elhatározták, hogy lesz új iskolaszárnyuk – ezt 2002-re sikerült megvalósítaniuk.

Az utak 60%-át aszfaltburkolattal látták el, a korábbi nyolc kézikapcsolásos telefon helyett modern, üvegszálas hálózaton már sokan beszélhetnek. Vizet és gázt vezettek be a településen, majdnem az egész közvilágosításukat sikerült korszerűsíteniük. Felújították a szociális étkeztetést is biztosító konyhát, az óvodát, amelyet új bútorzattal sikerült komfortosabbá is tenni. A Bocskai-várat berendezték, tárgyalótermet, színháztermet, teleházat és könyvtárt alakítottak ki benne. Folyamatosan parkosítottak (az első kiültetett tujákat még a rendőrséggel hozatták vissza, de a településszépítés ma már megszokott és igényelt dolog).

Mint a bihari települések többsége, Nagykereki is újfent költségvetési hiánnyal küszködik. Ennek ellenére a legfontosabbakra kiszorítják a szükséges fedezetet. 2004-ben Nagykereki történelméhez méltó módon tevőlegesen, tárlattal, előadás-sorozatokkal és találkozókkal kapcsolódott a „Bocskai-napok az Érmelléken a Bihar–Bihor régióban” monstre rendezvényeihez, s nyújtott ritka élményt a 400. évfordulón a helyieknek és az odalátogatóknak egyaránt. Terveik között egy új tornaterem létrehozása, a polgármesteri hivatal felújítása szerepel. Nagy kihívás lesz – hiszen funkcióval és tartalommal kell megtölteni – a jövőben ingyenesen rendelkezésükre bocsátandó laktanya birtokbavétele is.

Két lánya közül Gabriella Biharkeresztesen él, és pedagógus, Szilvia Berettyóújfaluban lakik, és a határon útlevélkezelőként dolgozik. A család életét egyelőre két unoka aranyozza be.

Kovács Miklósné tisztában van vele, hogy a szűkös forrásokkal igazán nagy léptékekben most nem fejlődhet Nagykereki – azonban a fokozatosság is megbecsülendő és értéknövelő.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)