Csökmő

Ha Szeghalomról érkezünk, Hajdú-Bihar megye első települése Csökmő. Szeghalom a régió központja. Bevásárlás, gimnázium, munkahely itt van a legközelebb, de Berettyóújfaluban és Debrecenben jobb az egészségügyi ellátás, és a középfokú oktatás terén is színesebb a paletta. Az átlagember érzékeli ezt a kettőséget, de a polgármesternek, Varga Józsefnek, nap mint nap szembe kell nézni velük. A megyehatár – ha közös programok finanszírozását tekintjük – néha olyan, mint a kínai nagyfal.

A polgármester legnagyobb gondja viszont az, hogy évek óta borotvaélen táncol a költségvetés. Önhiki. Ezt a varázsszót nagyon sokan ismerik Biharban, és ez semmi jót nem jelent. Önhibáján kívüli hátrányos helyzetű településeket jelölik ezzel a szóval a polgármesterek.

Varga József gyakorlatias ember. Tősgyökeres csökmői, és ezért a felelősségnél is jobban nyomasztja az aggodalom a falujáért. Nagycsaládban született 1948-ban. Öten voltak testvérek, és valamennyien érettségiztek. Varga József a gimnázium elvégzése után tesz egy nagy vargabetűt. Három hónapig műszerésznek tanul, és a gyakorlatai a Dunai Vasműben telnek. „Olyan volt, ahol dolgoztam, mint egy űrhajó a hatalmas műszerfalaival.” Falusi gyereknek ez teljesen idegen környezet. Honvágya volt, nem is tagadja, az első szóra indul haza, mikor a bátyja helye megüresedik a tanácsházán. Elébe tették az iratot, hogy csináld! Csinálta. Iktatás, hagyaték, anyakönyv, lakónyilvántartás, irattárkezelés és a „járlat” készítése. Ez utóbbiról mikor beszél, mosoly bujkál a szája szegletébe. A szarvasmarháért 15, a sertésért 8, a juhért, kecskéért 4 forintot kellett fizetni az ügyfélnek, és ennek 1%-a ütötte a markát az ügyintézőnek, ha kiállította a szükséges okmányt. De gyarapította tapasztalatait a népszámlálás, választás és a polgárvédelem területén. A honvédség sem feledkezett meg róla. Balatontapolcán tölt 24 hónapot: egy ágyon, egy helyen. I. osztályú távírász válik belőle, aki 2. helyezést ér el az országos morzebajnokságon.

Vőlegényként vonult be, és ahogy leszerel, megnősül. Felesége pedagógus, a csökmői általános iskolába tanít. Egy fiuk és egy lányuk van. Mind a két gyerek diplomát szerzett, és elkerültek a faluból.

– Sajnos nem kivételek ők sem. Szinte mindenki, aki diplomát szerez, elkerül a faluból. Nem tudjuk őket itthon tartani.

Varga József egy évet marad Csökmőn a katonaság után. A „szomszédvár” városi tanácsához kerül.

– Igen kemény feladatot kaptam – emlékszik vissza az első szeghalmi évekre. – Gyámügy, szabálysértés és a tanácsi bérlakásokkal kapcsolatos ügyintézés. Mellette nagyon fontosnak tartottam a tanulást. Elvégeztem a tanácsakadémiát, aztán az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervezői szakát. Az igazgatástól kerültem a Gamesz élére. Abban az időben szinte minden település ebben a formában irányította az intézményeinek a fenntartását. Négyszázötven ember bérezése, a tanácsi fenntartású intézmények állapota, a hozzá tartozó gépek karbantartása, mind hozzánk tartozott. Asztalos és lakatos műhelyt alakítottunk ki a jobb szolgáltatás érdekében. Jó csapattal dolgoztam együtt, és a munkánkban sohasem találtak kifogást. Mondták is az ellenőrök – mert a városi tanácsnál nem mindig zavartalanul zajlottak a dolgok –, hogy nem értik: „ha rossz az anya, a gyerek miképpen lehet jó”. Sok beruházást vezényeltünk le hibátlanul. A politikai mozgást Szeghalmon éltem meg. Nem vártam meg a Gamesz megszüntetését, elmentem jegyzőnek Újirázra. Itt úttörőmunkát kellett végezni, mert sokáig társközség volt a falu, és egy négy helyiségből álló komfort nélküli épületben kellett kialakítani az új községházát. Az első napokban, kék köpenyben jártam dolgozni, állandóan csak pakoltam. Aztán öt hónapig egyedül voltam a hivatalban, végül be kellett tanítani a munkatársakat, a könyvelőt, az igazgatási előadót, mert más területről jöttek. Jól éreztem magam a faluban. Nem számítottam idegennek, mert a feleségem újirázi.

Lakossági felkérésre elindultam ’94-ben a csökmői polgármesteri székért. Azóta itt vagyok. Négy évig dolgozik az ember, aztán lehet, hogy azt mondják, mehet munkanélkülire. Én minden ígértemről elszámoltam a lakosságnak, talán ezért is választottak újra. Rendbe hoztuk az orvosi rendelőt, kialakítottuk az iskola vizesblokkját, kerékpárutat építettünk, pályázatok segítségével halad az útépítés, de a település intézményeit működtetni, rendben tartani, ez a legnagyobb kihívás. Érezhetően javult a közbiztonság, és sikerült a település arculatát megváltoztatni. Szobrokkal, faragott játszótérrel bővült a település, a faluház nagyobb rendezvényeit a megyén kívül is számon tartják, a művészeti iskolát pedig az elsők között valósítottuk meg. Lehetőségeink korlátozottak, a legfontosabbnak a jó emberi kapcsolatok kialakítását tartom. Mindent megteszünk a település szellemi és anyagi gyarapodásának érdekében.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)