Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Tóth Gyula
Fafaragó,
Csökmő
Aki egyszer leül vele beszélgetni, az soha nem felejti el a pödrött bajszú fafaragót, aki olyan ízesen, humorosan, a paraszti nyelvet igényesen használva tudja mesélni véget nem érő gyermekkori történeteit. A csökmői születésű Tóth Gyula már elmondhatja magáról, hogy nem élt hiába. Sok nagy méretű és még több apró szobor őrzi keze ügyességét. Mélyről indult s csak saját szorgalmának, tehetségének köszönhetően jutott el addig az elismerésig, ami egyre inkább körülveszi a faluban. Az utóbbi időben pedig már távolabbi településekre is eljutott a híre. Témáit többnyire élményekben gazdag múltjából meríti, még kora ifjúságából, mikor kipróbálta a csikós és csordás életet.
A ma már őszülő hajú férfi 1953. november 14-én látta meg a napvilágot. Érdeklődésének iránya már gyermekkorában megmutatkozott, amikor testvéreivel a határt járta. A kezdetekre így emlékezik:
– Iskolás koromban a kövek között találtam zsírkövet, és zsebkéssel faragtam belőle állatfigurákat. Nyolc-kilenc évesen pásztorok lettünk, s a falusi csordát legeltettük. A határban sziknád és erdő vett bennünket körül. Az erdőben talált száraz gallyakból, ágakból faragtam kisebb állatokat, és a pásztorbotomat is kidíszítettem.
Szüleiről tisztelettel beszél. Édesapjától, mint mondja, a becsületességet és a tisztességet, az édesanyjától a kitartást tanulta meg.
– Az én anyám sokat szenvedett. Tizenkét gyereket nevelt, de amikor tehette egy forintból is kettőt csinált – emlékszik vissza szeretettel.
Később Orosházára vezérelte sorsa, ahol egy tehenészetben dolgozott. Szabadidejét ekkor is faragással töltötte. Alkotásai a kollégák tetszését is elnyerték és további munkára inspirálták. Minél többet foglalkozott a fával, annál tökéletesebbre sikerültek a faragványai.
Az úgynevezett fordulópont 1977-ben jött el számára, amikor is részt vehetett egy békéscsabai kiállításon. Három pályamunkát készített a mezőgazdaság témakörében. Az egyik nyolc csikóból és egy hátaslóból állt, miközben a csikós a kunyhója előtt főzött a bográcsban. A másik egy két lovas hintót, a harmadik pedig egy csikós és egy juhász kézfogását ábrázolta. Szépen kidolgozottak voltak, mert nem akarta, hogy hibát találjanak benne. Ennek ellenére kettőt makettnek minősítettek, s csak a harmadik (a juhász és csikós kézfogása) jutott tovább a budai Várba kiállításra. Az amatőr alkotót akkor érte csak az igazi csalódás, amikor nem tudott elmenni a munkájáért, s azt postán küldték vissza neki úgy, hogy útközben darabokra tört a szobor. Ráadásul megtudta, hogy a pályázaton egy értelmiségi versenyző nyert makettel. Joggal gondolt arra, hogy kétkezi munkás mivoltának köszönhette a méltatlan bánásmódot. Ekkor kissé elment a kedve a faragástól is, de főképpen a kiállításoktól. Ezért sokáig kizárólag csak a családjának és a barátainak készített apró szobrokat. Szerte az országban vannak elajándékozott munkái. Orosházán találta meg élete párját is, akit a sors csalafintaságából éppen Fa Erzsébetnek hívnak. Az egyszerű, szerény asszony ma is hű társa Tóth Gyulának, aki viccesen azt szokta mondani, hogy „én Fával fekszem, Fával kelek”. S milyen igaz! Ebben az egy mondatban benne van az egész élete.
Amikor 1981-ben végleg hazaköltözött Csökmőre, Tóth Sándor, helyi népművelő, felfigyelt a tehetséges emberre. Rábeszélte, hogy ne osztogassa el alkotásait pár száz forintért bárkinek, aki csak kéri. Megszólalásig élethű szobraiból kiállítást rendezett, hogy a falubeliek is megnézhessék.
Az apró sikerek lendületet adtak Tóth Gyulának és 1999-ben újabb fordulat következett be az életében. Először faragott nagy méretű szobrot. A csikóst ábrázoló alkotást a szülőfalujának ajánlotta fel, amit ünnepséggel fűszerezve lepleztek le a Faluház előkertjében. Ezt követte a másik évben egy sebesült katona, majd idén egy anyát és gyermekét ábrázoló szoborral díszítette a községet. Csökmő lakói szeretik és tisztelik a fafaragót, aki sikerei ellenére megmaradt egyszerű embernek, amilyennek szülei nevelték. Pedig tehetségének híre már túlér Csökmő határán. Hívták Gáborjánba is alkotótáborba, ahol több alkotást is készített a falunak. Mátraverebélyesen pedig a közelmúltban készítette el eddigi legnagyobb alkotását, a híres betyárt, Vidróczkit, ábrázoló háromméteres szobrot. Jó néhány újságcikk, kopjafák, lakást díszítő oszlopok és festmények őrzik munkáját. Néhány éve ugyanis az ecsetet is kézbe vette, s azóta egyre-másra születnek a többnyire pásztoréletet, falusi hangulatot bemutató olajképei.
Szomorú dolog, hogy a fafaragó mesternek gyógyíthatatlan szembetegsége van. Látása napról napra romlik, így félő, hogy egyszer fel kell hagynia értékes alkotómunkájával. Reménysége a két gyermeke, akik szintén ügyesen rajzolnak, festenek. A kislány még általános iskolába jár, a fiú viszont bútorasztalosnak tanul. Egyszer talán majd édesapja nyomdokaiba lép.
(Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése