Csökmő

Ahány nyelvet tudsz, annyi világ tárul ki előtted – tartja egy mondás. Ez jutott eszembe, mikor egy kedves csökmői riportalanyomhoz készültem, és útközben felidéztem régi beszélgetésünk legfontosabb mozzanatait. Velicsek Gusztáv előtt öt nemzet kultúrája is szélesre tárta a kapuját. Nemzetiségi családban született Temesváron. Anyai ágon német, apai ágon magyar. Édesapja – talán mérgében, hogy nem tud a fia tisztességesen magyarul – egyik napról a másikra magyar iskolába íratta. Az elemi iskolában nemcsak az apai nyelvet tökéletesítette, de jól elsajátította az angol nyelvet is. A kolozsvári egyetemre magyar–francia szakon próbálkozott, de csak a román–franciára vették volna fel, és ezt nem vállalta. A marosvásárhelyi színművészeti főiskolán tanult egy évet, de úgy érezte, a színész mesterséghez nem elég erős a hangja, ezért továbbállt.

Végül gépészmérnöki főiskolát végzett, és a bányagépipari kutatásban helyezkedett el. Nagy figyelemmel böngészte a francia tudományos folyóiratokat, és itt figyelt fel egy felhívásra. Elküldte az előzetes teszteket, és visszajelezték, hogy már küldheti is a tandíjat és kezdheti az egyetemet Franciaországban. A pénze nem lett volna elegendő, még a tandíjra sem, de szerencsére édesanyja ki tudta segíteni. Két évet nappalin, a többit levelezőn végezte. Mire befejezte a tanulmányait a család már Berettyóújfaluban lakott.

A biharkeresztesi Csepel Műveknél helyezkedett el először, aztán átcsábították az újfalui Elzett Művekhez. Kötélnek állt, mert jobban érdekelte a gyártmányfejlesztés. „A jó mérnök kilencven százalék fantázia, és tíz százalék tudás” – hallotta sokat Franciaországban, és ma is osztja ezt a véleményt. Orvos feleségével Csökmőre költözött. A Csepel Autógyár szeghalmi részlegében kapott munkát. A munkaidőn túl kamatoztathatta nyelvtudását egy szigetszentmiklósi gmk. jóvoltából.

A mellékes keresete több volt, mint a fizetése, ezért gyesre ment, ahol tovább fordíthatott. Közben elsajátította az olasz nyelvet is. Aztán a fordítást felváltotta a szaktanácsadás, mert az időközben Ikarus Rt.-vé vált munkahelyen igényt tartottak Velicsek Gusztáv problémamegoldó képességeire is. Az országban az elsők között szerezték meg az ISO 9001 minőség tanúsítványt. A műszaki és kereskedelmi szaktanácsadó azért is szorgalmazta ennek az oklevélnek a megszerzését, mert ez egy jó ajánlólevél az exporthoz.

Hét éve nem találkoztunk egymással, de Velicsek Gusztáv jottányit sem változott. A vékony szikár férfi cigarettáján még el sem hamvad a parázs, már rágyújt ismét. Aztán hátradől egy kicsit a széken, egy pillanatig erőt gyűjt, mintha a közelmúlt eseményeinek összefoglalásához nagyobb lendületre lenne szüksége, aztán ott folytatja, ahol elmaradtunk évekkel ezelőtt:

– A kezdetektől az exportot szorgalmaztam, és az idő engem igazolt. A múlt évi 3 milliárdos bevétel 50%-a közvetlen, a 40%-a közvetett exportból származik. Az Ikarus-Főnix kft. haszongépjárművek, autóbuszok és tehergépkocsik alkatrészeit gyártja német, francia, dán, holland és természetesen magyar piacra. Az anyavállalatnak minimálisat szállítunk, de a legfontosabb az, hogy évek óta nyereséget produkálunk. Az ezerkétszázas dolgozói létszám a kilencvenes évek elején a harmadára csökkent. Ma már hatszázan dolgoznak a gyárban, és ha minden igaz, újabb embereket tudunk felvenni.

Néhány hónapja bíztak meg a kereskedelmi és marketing osztály vezetésével. Ez új feladatokkal is jár. Úgy alakítottam az osztály munkáját, hogy minden visszakereshető legyen. Angolul, németül beszélő kollegáim munkáit lektorálom, de ha francia vendég érkezik magamra vagyok utalva. Nem a hibákat ostorozom fiatal munkatársaimnál, hanem az erősségeiket igyekszem hangsúlyozni. Egy hónapból három hetet külföldön töltök. Rengeteg projektet tartok kézben egyszerre, és igyekszem sikeresen megvalósítani valamennyit. Ezzel párhuzamosan van egy másik munkám: a Füzesgyarmaton működő La Rete Hungária sport és szabadidő cikkeket gyártó cégnek vagyok a megbízott ügyvezetője. Meghétszereztük a korábbi termelést függőágyakból, vegyes vállalatot alakítottunk ki Romániában, és bővítjük a termékskálánkat. Úgy érzem, az olasz tulajdonos elégedett a munkánkkal. Szerintem tévhit az, hogy csak az olcsó munkaerő miatt választja Magyarországot a külföldi tőke, mert nem ez az elsődleges, hanem a minőségi munka.

Májusban befejezem az eddigi tevékenységemet az Ikarus-Főnix Kft.-nél, mert az egyik dán partner, a Hbn-Teknik alkalmazottja leszek.

Ebben a korban nemcsak magára gondol az ember, egyengetni kell a gyerekeink útját is. Már mind a négyen beszélnek két idegen nyelvet a magyaron kívül, de nem győzöm hangsúlyozni nekik, hogy nem elég a nyelvtudás, szükségük van még egy szakmára is. A legnagyobb örökségnek a tudást tartom, az a legnagyobb tőke.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)