Csökmő

Ahol megfordul ott azonnal a figyelem középpontjába kerül, mivel már a külseje is elárulja, hogy nem hétköznapi ember. Markáns, vöröses arc, vállra pöndörödő, hullámos, őszes haj, erőteljes testalkat, energikus megjelenés. A neve pedig csak rákontráz a nem mindennapiságra: Hajnal Huba. A család- és a keresztnév ritka harmóniája, izgalmas párosítása ritmusában rejti viselője egyéniségét. S mindehhez társul még ötvenkilenc küzdelmes esztendő. A közel hat évtized alatt, művészhez illően, sokszor hányta-vetette a sors. Talán kellett is ez ahhoz, hogy kiforrjon a tehetsége.

Hajnal Huba ezerkilencszáznegyvenháromban született Debrecenben. Fiatalságára, s majd egész életére rányomta bélyegét a politika. A nagyapjától örökölt vitézi címmel a szocializmus idején nem vihette sokra. Ezt felismerve hamar kifejlődött benne az önkényuralom elleni küzdelem és egyénisége kifejezése. Már kora gyermekéveiben elviselhetetlennek tartotta a sablonosságot, a megrögzött szabályokhoz való alkalmazkodást. Jól példázza ezt az a történet, ami elemista korában esett meg vele: egyszer csak a kis Hubának mérhetetlenül elege lett abból, hogy rajztanára képtelen volt a kocka és téglatesteken kívül bármi mást is rajzoltatni velük. Hogy unalmát enyhítse, pedagógusa arcát skiccelte le az előtte lévő lapra. A portré túl jól sikerült, mert a tanár felismerte, hogy kit ábrázol. Ám dicséret helyett az igazgatóhoz cipelte az ügyes kezű diákot. A két „tehetséggondozó” aztán egy időre elvette a kedvét a rajzolástól. Tizenévesen vájártanuló lett, távolabbi céljai között a bányamérnökség szerepelt. Ám egészségi állapota gátat szabott terveinek. Asztmája miatt fel kellett hagynia a föld alatti munkával. Visszatért Debrecenbe és a dolgozók gimnáziumában leérettségizett.

Diplomát nem szerzett, ám mint mondja, sok mindent megtanult az életben és szeretett könyveiből, amik ma is hatalmas polcokon sorakoznak dolgozó szobájában. Verseket is írt hajdan, de ehhez sem volt sok szerencséje. Egyik költeménye dicsőség helyett meghurcoltatást és féléves nevelőmunkát hozott számára. A sok kudarc, csalódás vezette el az ecset és a festék határtalan, színes világához. Ezerkilencszázhatvannyolcban lett tagja a képzőművészeti körnek, ahol kitűnő művésztanárai voltak.

Ezerkilencszázhatvankilenc óta rendszeresen részt vesz a megyei őszi tárlatokon. Ezerkilencszázhetvennégyben Szekszárdon egy országos amatőr kiállításon, majd Drezdában, Pozsonyban és Lublinban is szerepeltek alkotásai. Ezerkilencszázhetvenötben tagja lett a képzőművészeti stúdiónak, ezerkilencszázhetvenhétben pedig egyénileg is bemutatkozott. Munkái elismeréséül többször részesült díjazásban. Kreativitását civil munkájában is hasznosította: a pszichiátriai osztályon szakápolóként lelkesen alkalmazta a művészet-therápiát.

Hajnal Huba jelenleg Csökmőn él. Első felesége elvesztése után egy újabb házasság hozta ide. A három gyermekével magára maradt férfi hű társat talált fiatal feleségében. S nem is lenne igazi művész, ha kapcsolatával nem kavart volna újabb porfelhőt maga körül.

Az új társ sokkal fiatalabb férjénél, ami az átlagemberek számára nehezen elfogadható. Ám ők dacolva az előítéletekkel példásan kiegészítik egymást. Szerelmükből két közös gyermek is született. Az idős apa életét megédesíti legkisebb lánya, az óvodás Réka, aki kor szerint játszva lehetne az unokája is.

Egy ideig a Csökmő külterületéhez tartozó Kórósszigeten éltek, ahol a romantikus táj, a csend és a nyugalom valódi paradicsom volt a festőnek. Aztán mégis úgy döntöttek, hogy beköltöznek a faluba. Most szemrevaló, hangulatosan berendezett, jó ízléssel megtervezett családi házukban éldegélnek. Hajnal Huba évekig bezárkózott lelki csigaházába, miután rossz tapasztalatokat szerzett a község új lakójaként is. Csökmőre kerülésekor belevetette magát a közösségi életbe, ám szándékai rendszerint a visszájára fordultak.

Manapság újra gyakrabban hallani róla. Idén megválasztották a Csökmői Nagycsaládosok Egyesületének elnökévé, ami számtalan feladattal jár. Emellett meséket és krimit ír, no meg persze a jó öreg festőállványtól sem vált meg. A nagycsaládosok egyesületének elnökeként néhány hónapja a Teleház vezetői tisztét is ő tölti be. Azóta kiállításokat, különböző rendezvényeket és programokat szervez az egyesületi tagok, valamint az intézménybe látogatók számára.

Igyekszik felkarolni a község fiatal tehetségeit is. Persze a bőréből továbbra sem tud kibújni, így – igazát tűzön vízen át hangoztatva – gyakran kerül összetűzésbe a falu vezetőségével. Ám a szándékaitól, terveitől semmi és senki sem térítheti el. Maholnap hatvanéves lesz, s elmondhatja, hogy mindenáron megmaradt Hajnal Hubának.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)