Váncsod

Régi bihari település felé visz az utam. Aki már régen járt Váncsodon, annak rögtön feltűnik, hogy a középületei jól karbantartottak. A polgármesteri hivatal körül most is folyik a munka, megújul a homlokzat. A falu első embere, Bogáti Károly, a szobájában fogad, ott vesszük számba pályájának alakulását, és a község fejlődésének fontosabb állomásait.

A polgármester 1946-ban született Váncsodon, földműves szülők gyermekeként. Nős, két gyermeke, és két lányunokája van. Mezőgazdasági technikusi végzettséget szerzett Pallagon, majd tovább képezte magát, és megkapta a növényvédelmi és talajerő, gazdálkodási technikusi oklevelet is.

Első munkahelye a térség központjában, Berettyóújfaluban volt. Itt dolgozott mint felvásárló a helyi ÁFÉSZ-nél 1976-ig. Ezt követően a váncsodi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet növénytermesztési főágazat-vezetőjeként dolgozott 1985-ig. Párton kívüliként választották meg – még ebben az évben – a peterdi-váncsodi közös tanács elnökének. Bogáti Károly azóta sem tagja egyetlen politikai szervezetnek sem. Az infrastruktúra fejlettségére jellemző volt az a figyelmeztető tábla, amelyet megörökölt. Előkerülnek a négyszögletes egyedi felhívások, amelyek az utcák előtt tájékoztattak húsz évvel ezelőtt: „A tanács rendelete alapján sáros út esetén gépjárművel behajtani tilos!” Erre azért volt szükség, mert a főutca kivételével nem volt kövesút a településen.

– Arról volt „híres” a település azokban az években – mondja a polgármester –, hogy egy-egy eső után a mellékutcákon beleragadtak a járművek a sárba. Folyamatos fejlesztésbe fogtunk, és 1996-ra elértük azt, amelyet kevés bihari település mondhat el magáról, hogy minden utcánk le lett aszfaltozva.

Az utak kiépítésével a parkok területét közel nyolcvanszorosára növelték az elmúlt tizenöt évben. A község szépítését és a történelmi emlékezést szolgálja az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve, vagy az idén avatott Szent István-szobor. A bihari térségben először állítottak tűzoltó emlékhelyet, a Tűzoltó egyesület 125. éves fennállása alkalmából. A több mint százéves tűzoltó kézifecskendő ma is impozáns látványa a főutcának, nem csoda, ha más települések is követték a váncsodiak példáját. A busz egyedüli tömegközlekedési eszköz, ezért nagy hangsúlyt fektettek a buszvárók környezetének kialakítására. Az új, esztétikusan kivitelezett buszvárók mellett jól kiépített járdaszigetek egységes képet mutatnak. „Vigyázz a fákra és bokrokra, mert neked ültettük!” – figyelmezteti a tábla a játszótérre betérőket, és az itt lakók az elmúlt nyolc évben meg is fogadták. A Böhönyéről érkezett játékokon mindig látok gyerekeket. A környezet szépítését szolgálja az újonnan elkerített temető, és az előtte kialakított autóparkoló is, de követendő példa, hogy az elhagyott zsidótemetőre is van gondjuk. A másik, ami feltűnt a váncsodi útjaim során, hogy kevés községnek van ilyen esztétikusan kialakított piaca. Itt a lakosság részére történő szolgáltatás a fontos, ezért nem is szednek helypénzt. A Jászberényből hozatott, szépen megmunkált padok is a tudatos településfejlesztésről árulkodnak.

A bihari ember, így a váncsodi is, szereti az esztétikus környezetet, de legnagyobb gondja a megélhetés. Az önkormányzat lehetőségei ebben korlátozottak, de mindent megtesznek, hogy enyhítsenek a gondokon. Az önkormányzat a legnagyobb munkáltató: iskolát, óvodát, idősek napközi otthonát működtet. A jobb egészségügyi ellátás érdekében gyógyszertárat építettek önerőből, orvosi rendelőt és ehhez tartozó szolgálati lakásokat alakított ki.

Az elmúlt években minden önkormányzati intézményt felújítottak. Bevezették a gázt mindegyik épületbe. Ezzel párhuzamosan a község belvízelvezető rendszere is kiépült, és elkezdték a település közvilágításának korszerűsítését is. Hamarosan a Bihari Önkormányzatok Szövetsége projektjének köszönhetően, a szilárd hulladék szállítása, kezelése is megoldódik a településen.

– Az önkormányzat fontos dolognak tartja, hogy segítsen a mezőgazdaságban dolgozó emberek megélhetési feltételeinek kialakításában – foglalja össze az elmondottakat a polgármester. – Ennek érdekében bábáskodtunk az Ölyvös 2000 Termeltető és Szolgáltató Kft. gazdaszövetkezet megalakításánál, a jobb munkafeltételek megteremtése érdekében újítottuk fel a mázsaházat. 1998–99-ben 7,5 millió forint önrésszel valósítottunk meg egy 16,7 millió forintos beruházást. Az új, korszerű tejbegyűjtő lehetőséget nyújt az extra minőségű és első osztályú tej beszállítására, tárolására. Ezt ki is használja a lakosság, mert a tejtermelés közel hatvan családnak biztosít megélhetést, illetve kiegészítő keresetet. Kiaknázatlan lehetőségeket rejt még a falu határában található természetvédelmi terület, amelyet gazdag állat- és növényvilága miatt joggal emlegetik „Kis-Hortobágyként” a környezetvédők.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)