Hencida

Mondhatni, csak a véletlennek köszönhető, hogy Fónyad László, aki a település polgármesteri tisztét a rendszerváltás óta betölti, Hencidára került. A történet 1973-ban kezdődött, amikor a friss diplomás üzemgazdasági üzemmérnök a tsz-szövetség javaslatát megfogadva a Hencidai Új Élet Termelőszövetkezet irodájába bekopogott.

Földműves szülők gyermekeként Váncsodon vette ki a részét a családi munkamegosztásból: libát, tehenet őrzött, segített a részesművelésben – apja megbetegedésétől kezdve egyre többet. Megszerette a földdel történő bíbelődést, jól is tanult, ezért természetes volt a középiskola választása: a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Technikumban tanul.

Közben a szandaszöllősi repülőtéren a vitorlázás ejti rabul, s azóta repülőtisztként csak felülről látná Hencidát, ha akkor egy motorosrepülő-táborba el tud menni – de az otthoni munka ezt meghiúsítja. A család jövedelmi viszonyai kétségessé teszik felsőfokú tanulmányait is, illetve annak folytatását. Nyaranta a helyi tsz-ben dolgozik, két alkalommal egy-egy hónapot Budapesten az építőiparban segédmunkásként, hogy átsegítse magát a következő tanéven. Végül sikeresen túljut minden akadályon, s a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Kar üzemgazdasági üzemmérnöki szakán végez Zsámbékon.

A hencidai tsz-ben több fiatal agrármérnök között keresi a helyét – többen csak jönnek-mennek –, s egy év gyakornoki idő és katonai szolgálata letelte után a kalászos gabonafélék, a vetőmag-gazdálkodás ágazatvezetője, majd üzemgazdászi, belső ellenőri, üzemgazdasági és ellenőrzési csoportvezetői munkaköröket látott el.

Az ott eltöltött tizenhét év jó emlékeket hagyott az életében. A feladatok sokfélesége, a szabadság érzése, a jó levegő, a szinte családias hangulat – a jó, szinte baráti viszony a vezetők és a vezetettek között, egymás önzetlen segítése házépítéseknél és más alkalmakkor – mára már elillant ugyan, helyette inkább az irigység dominál, de az akkor szép korszakot jelentett személyes életében. Közben családot alapított: felesége Doktor Valéria, Orsolya lányuk 1979-ben, László fiuk 1981-ben született.

A rendszerváltozás utáni első önkormányzati választás előtt a tsz akkori vezetői, ismerősei kapacitálták, hogy szálljon ringbe a polgármesteri tisztség elnyeréséért, az Agrárszövetség is őt tartotta alkalmasnak. Azóta negyedik ciklusát tölti a képviselő-testület élén. – Akkoriban úgy gondoltuk, hogy a falu kezébe adott önkormányzatiság egyenlő az önállóság, a szabadság érvényesülésével, ma már látjuk, hogy kiszolgálói lettünk a mindenkori kormányoknak, s minden csak a pénzen múlik, amiből nálunk igen kevés van – sommázza Fónyad László. A kezdő képlet is egyszerű volt: a lakosság elöregedése, a fiatalok elvándorlása, a növekvő részarányú cigány kisebbség ügyeinek mind nehezebb kezelhetősége, az addig munkát adó szövetkezet kilátástalan helyzetbe kerülése.

Volt tehát megoldandó feladat bőven, s már e terjedelmi keret kevésnek is bizonyul az eddig megvalósítottak felsorolásához. A hencidaiaknak ma már történelem, hogy előbb önerősnek indult a később Matáv által átvett telefonfejlesztés, hogy fokozatosan korszerűsítették (és energiatakarékossá alakították) a közvilágítást, mára már az utaknak több mint fele aszfaltos, vezetékes gázzal főzhetnek, fűthetnek a helybeliek. Felújították intézményeiket, rendbe tették a klubkönyvtárat, teleházat alapítottak, amely három éve már önállóan működik a Szülőföldünk Közhasznú Alapítvány irányításával.

Ismét bevezették az őszi és a tavaszi vásárt, s egyébként központi piac és körülötte park kialakításába kezdtek. Általános iskolájukat emeletráépítéssel akarták bővíteni – az ahhoz megnyert pályázati pénzek eddig kevésnek bizonyultak –, de most már azzal a dilemmával kell szembesülnie a képviselő-testületnek, hogy a gyermeklétszám is csökkenőben van. Az elöregedő lakosság miatt szociális otthon építését tervezik. Szennyvízhálózatuk kialakításához Szentpéterszeggel és Gáborjánnal együtt elnyerték a tervezéshez szükséges fedezetet, a csapadékvíz-elvezető rendszer ugyancsak a tervezés stádiumában van, s a fedezet megvan rá. Ugyancsak velük és Váncsoddal megalapították a Kiskörös Menti Önkormányzatok Térségfejlesztési Alapítványát, s menedzserük sokat segít ügyeik előmozdításában. A faluban ifjúsági egyesület, önkéntes tűzoltó- és horgászegyesület, polgárőrség mutatja, hogy van még igény a közösségi életre – ennek jegyében rendezik a Bihari Idősek Találkozóját és a falunapokat is.

Fónyad László a gondokkal-bajokkal együtt nem bánta meg, hogy elvállalta ezt a megbízatást, bár érzi, hogy megviselte egészségét.

– Nem mindig úgy sikerül, ahogy az ember tervezi, de olyankor mindig arra gondolok, hogy lesz jobb időszak is – mondja. Az otthoni munkák, a kert gondozása, a csend és a természet szépsége mindig új erőt adnak.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)