Szentpéterszeg

Aki veszi a fáradságot vagy kíváncsi, és eljön Szentpéterszegre az már a községjelző-táblánál észre veszi, hogy szeretnek itt élni az emberek. A rendezett utcák – szinte kivétel nélkül mind aszfaltosak – a szép porták, a házak előtt kis pad, a sok virág mind-mind arra utal, hogy az itt lakók becsülik falujukat. Ez az érzés csak erősödik az emberben, miután leül Olajos Mihállyal beszélgetni. Rutinos nyilatkozó, ilyen riportalanyt kívánok mindenkinek. 1954-ben született. Szentpéterszegen járt általános iskolába, tanulmányait Pallagon a mezőgazdasági szakközépiskolában folytatta. Katonaság után került haza a helyi termelőszövetkezetbe, ahol a ranglétra minden fokát megjárta. Közben diplomát szerzett a szarvasi mezőgazdasági főiskola növénytermesztő üzemmérnöki szakán.

A rendszerváltozás évében a település vezetői az önkormányzati választások előtt lemondtak, így a választáskor csak egy ember kívánta a polgármesteri széket, akinek személyével ő sem értett egyet. Olajos Mihályt a munkatársai minden reggel azzal fogadták, hogy ezt nem lehet hagyni, tenni kell valamit. Az utolsó előtti napokban – engedve az unszolásoknak – aztán ő is jelöltette magát. 1990. szeptember 30-án megválasztották a község polgármesterének. Feladat volt bőven, hiszen a választás előtt egy héttel rakták le az általános iskola alapkövét, így a közel 100–120 millió forintos beruházás terveinek megvalósítása már reá várt. A községi kincstárban annyi pénz volt, hogy a tervet épp ki tudták fizetni. Nehéz három év alatt 90 millió forintból sikerült az iskolát megépíteni. Aztán jött a telefonhálózat fejlesztése és a gázprogram megvalósítása. Mindkét beruházásnál jelentős önerőt vállalt a falu lakossága és az önkormányzat is.

Azt már a kezdetekkor megtanulta – és azóta is vallja –, hogy egy ekkora település önállóan nehezen tud eredményeket elérni. Összefogásra, kistérségi társulásokra van szükség, amiben az érdekegyeztetés, egy-egy nagyobb beruházás közös megvalósítása lehet a cél. Az országban szinte elsőként alakították meg a Bihari Önkormányzatok Szövetségét – mely harmincnégy települést foglal magába –, és azóta e szervezet alelnöke. Ugyancsak a kezdetektől, 1990-től, tagja az önkormányzat a Magyar Önkormányzatok Szövetségének, amely szervezetben Olajos Mihály a felügyelő bizottság elnöke. Ezenfelül a berettyóújfalui kórház felügyelő tanácsának is az elnöke, valamint harmadik éve elnöke a Berettyó Vízgazdálkodási Társulat intézőbizottságának. 1990–94-ig volt tagja a megyei közgyűlésnek és a területfejlesztési tanácsban is dolgozott. Harmadik választási ciklusát tölti szülőfalujában.

– Nem unatkozom. A szentpéterszegi képviselő-testület pedig azzal foglalkozik, ami a feladata, mivel politikai pártok nincsenek a faluban. Néha olyan vád éri őket, hogy szinte ellenvetés nélkül elfogadják, amit a polgármester előterjeszt. De úgy gondolom, hogy ha azok az előterjesztések átgondoltak, a falu szempontjából előremutatóak, jól előkészítettek, akkor miért ne fogadnák el a képviselők? – néz rám kérdően.

A falu fejlődését is tükrözi ez a testületen belüli „egységes” szemlélet. Intézményi épületeiket folyamatosan teszik rendbe. Folyik a felszíni vízelvezetés betonelemes megoldása. Az idősek otthonát is igyekeznek lassacskán, az ellátás szüneteltetése nélkül megújítani. A Piremon Mozgáskorlátozottak Kisvállalatával közösen pedig húsz csökkent munkaképességű embernek adtak munkát.

– Nálunk munkanélküliség nem nagyon van. Ez év szeptemberében 15 fő volt szociális segélyen. Mi nem fizetünk segélyt munka nélkül, s hogy ez így legyen, el is várja a lakosság tőlünk. Itt a rendszerváltozás óta van helyi adó, és a testület úgy döntött, hogy kivétel nélkül mindenki fizessen a közösbe.

Családjáról szűkszavúan, de meleg szeretettel beszél. Édesapja 27 éve meghalt, édesanyja Debrecenben él. Felesége óvónői hivatását feladva vállalkozóként tevékenykedik. Két lánya közül az idősebb jogi egyetemre jár, a kisebb most érettségizik.

Lelkesen beszél a gyerekek, a fiatalok támogatásáról, arról, hogy gyermek és ifjúsági önkormányzat is alakult Szentpéterszegen. Lobbizós alkat. Látszik rajta, nem azért lett polgármester, hogy az irodában üljön.

– Aki hozzáragad az íróasztalához, az nem tudja a települése érdekét képviselni – mondja. – Egy nyilvános testületi ülésen felvetődött, hogy sokszor nincs itthon a polgármester. Ez valóban így van – válaszoltam –, de ha azt akarják, hogy a falu fejlődjön, akkor nekem azért nagyon sokat kell kilincselnem. Ha itthon ülök, akkor jönnek hozzám az emberek, és általában kérni jönnek. Azért vagyok távol, mert én is kopogtatok és kérek, hisz nagyon sok még a tennivaló. Ha kapunk támogatást a falu gyarapszik, akkor idejön a pénz, és lesz mit közösen elkölteni.

– Elfogadják ezt az érvelést az emberek?

– Igen, sőt értékelik is, mert azt gondolom, hogy az eddigi választásokon mindez visszaigazolódott, és gondolom nem véletlenül választottak minden alkalommal a választók több mint 2/3-os többséggel polgármesternek.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)