Berettyóújfalu

Ha rangsorolni kellene alig több, mint fél évszázados életében a legfontosabbakat, akkor a három lánygyermeket nevelő apa a családot, utána a mezőgazdasághoz való igen erős kötődését s az abban való állandó részvételét említené.

1955. augusztus 3-án született Berettyóújfaluban. Általános iskolát szülővárosában végzett, míg középiskolai tanulmányait Abaújszántón fejezte be, ahol mezőgazdasági technikus végzettségre tett szert. A végzés után az akkori Hajdú-Bihar Megyei Húsipari Vállalatnál, a felvásárlási főosztályon helyezkedett el Debrecenben. Munkahelyén  – végigjárva a ranglétra minden fokát – 1982-től a berettyóújfalui kirendeltség vezetőjévé nevezték ki. 2000-ig volt ez az első és egyetlen alkalmazotti munkahelye, mert ezt követően ez a tevékenységi köre magánvállalkozásban folytatódott. Szomorúan jegyzi meg, hogy napjainkra a vidéki háztáji állattartás válsága miatt ez a vállalkozás megszűnőben van.

A kilencvenes évek elejétől – családi segítséggel – egy folyamatosan izmosodó mezőgazdasági alaptevékenységet folytató vállalkozást vezet kft. formájában. Vállalkozásának fő profilja az állattenyésztés, amit kiszolgál a szántóföldi növénytermesztés. Saját állattartó telepein meghatározó a sertés- és juhtenyésztés. Gazdaságában rendelkezik  – a kombájn kivételével – minden mezőgazdasági munkagéppel és kiegészítőkkel. A fáradtságos, kemény munkát és befektetést igénylő vállalkozás fejlődése 2002-ig ragyogóan ívelt felfelé, azóta azonban a mezőgazdaságot sújtó okok miatt a túlélésért küzd.

„Szoktam mondogatni – fogalmaz –, hogy mindent jobban csinálunk, tanulva mások és saját hibánkból, azonban mégsem lépünk előbbre.” Rosszallóan teszi hozzá: a külföldről behozott silány minőségű, ellenőrizetlen mezőgazdasági termékek miatt a magyar gazdák kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, pedig az előállítási költségek és ilyen-olyan elvárások jócskán megemelkedtek, illetve szigorodtak. Érthetetlen számára, hogy a legkiválóbb minőségű mezőgazdasági termékeink saját hazánkban eladhatatlanok, a multik árdiktátuma és piaci térnyerése következtében.

Saját példáján keresztül meséli el, hogy az elmúlt négy évben a vállalkozás korábbi tartalékait felélte annak érdekében, hogy legalább alapszinten megmaradhasson. A több lábon állás érdekében pedig a családdal közösen 2002-ben egy grandiózus beruházás megvalósításán gondolkodott. A polgári kormány által bevezetett Széchenyi-terv nyújtotta lehetőségeket kihasználva egy lovascentrum és vendégek fogadására is alkalmas szabadidőközpont kialakítását tervezték el. Az alapgondolatot a gyermekkora óta meglévő, a lovakhoz való szenvedélyes vonzódása inspirálta. Beruházási elképzelésüket pályázattal kívánták volna megvalósítani. A 2002. utáni kormányok azonban a Széchenyi-tervet megszüntették, négyéves országlásuk alatt egyetlenegy – az említett elképzelés megvalósítását szolgáló  – pályázatot nem írtak ki. Czirják Imre szerint ez a tény is azt bizonyítja, hogy a magyar vidék magára maradt, megszűnt a vidékfejlesztés területén a kormányzati odafigyelés.

– A mindennapok súlyos anyagi és szellemi terheit nagyon nehéz egy ilyen közepes vállalkozásnak elviselnie a szinten tartás érdekében – foglalja össze gondjait a gazda. Pedig az a 10-15 dolgozó, akiknek munkát és megélhetést nyújt, azok is kiszámítható, biztonságos jövőt szeretnének nemcsak maguknak, hanem családjuknak is – fűzi hozzá együttérzően.

A mindennapok – sokszor idegölő, megerőltető megpróbáltatásait – igyekszik nem hazavinni, hiszen tanítónő feleségének – a család ellátása mellett  – is megvannak a pedagógusokat érintő aktuális problémái. A közel három évtizedes házasságukból három lányuk született. Úgy tűnik, a „nőuralom” folytatódik, hiszen első s eddig egyetlen unokája is kislány. A vállalkozás adta elfoglaltság ellenére – ha rövid időre is  – évente egyszer-kétszer saját és baráti családokkal elsősorban Erdélybe járnak kikapcsolódni és feltöltődni. Az ilyen utazások alkalmával egyre erősödik benne az összmagyarsághoz kapcsolódó nemzeti érzés, s talán nem véletlen, hogy egyik alapító tagja a Trianon Társaság berettyóújfalui szervezetének.

Ismertsége és szervezőkészsége miatt a Berettyóújfalui Gazdakör számíthatott rá a 2005-ös téli gazdademonstrációk lebonyolításában. A háromhetes tüntetésről elmondható, hogy az ország egyik leghatékonyabb traktoros megmozdulásával – a 42-es főútvonal mentén – a gazdáknak sikerült magukra irányítaniuk a közvélemény figyelmét. Az elmúlt évtizedekben szerzett élettapasztalatok, a család biztatása reményt ad Czirják Imrének arra, hogy egy előnyösebb gazdasági-politikai közegben megvalósíthatja – mintegy életműve betetőzéseként – a már említett, de parkolópályára tett nagy ívű beruházási tervét.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)