Berettyóújfalu

Kállai Irén 1967-ben született Berettyóújfaluban. Ebben a városban járt iskolába, itt érettségizett az Arany János Gimnáziumban. A helyhez való kötődésének köszönhető, hogy a munkáján túl is Bihar felemelkedésén fáradozik. Az elmúlt két évtizedben a kulturális közélet nélkülözhetetlen szereplőjévé vált. Ezért a szakmai megbecsülésért azonban keményen meg kellett dolgoznia.

Tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, majd ’92-ben kapott középiskolai földrajztanári és etnográfus diplomát. Ettől az évtől nevezték ki a Bihari Múzeum igazgatójának, és lett egyben az intézmény néprajzos muzeológusa. A múzeum igazgatójaként bábáskodott az 1993-ban alakult Bihari Népművészeti Egyesület létrehozásában is, és már akkor az egyesület titkárává választották. Az egyesületet – amely azóta tevékenységével országos hírnevet szerzett a településnek – a népi mesterségekkel foglalkozó alkotók és népművészet iránt elkötelezett pedagógusok alakították meg.

Az egyre terebélyesedő közösség célja a kézművesség hagyományainak, szellemi értékeinek és technikai tapasztalatainak felelevenítése. Kállai Irén fontosnak tartja, hogy a szakmai zsűri évente legalább egyszer Berettyóújfaluban értékeljen, hogy a legkiválóbb szakemberektől kapjanak közvetlen útmutatást az alkotók. Felvállalta azokat a kezdeményezéseket, amelyeket az elődei kezdtek el, és ő is jónak ítélt. Csatlakozott a Bihari Múzeum Baráti Köréhez és folytatta az 1976 óta minden évben megrendezésre kerülő Bihari Honismereti Táborok sorát. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Bihari Múzeum Baráti Köre egyesület lett.

Mint ügyvezető alelnök szorgalmazta, hogy a bejegyzett civil szervezet váljon közhasznúvá is, és ez meg is történt 1998-ban. A Bihari Honismereti tábor azóta túl van a 25 éves jubileumi találkozón is. Néhány éve táboruk nemzetközivé vált, Nagyváradról, Gyergyószentmiklósról jönnek hozzájuk diákok. Egy évben pedig Dunaszerdahelyről is érkeztek táborozók. Kállai Irén már egyetemistaként bekapcsolódott a tábor munkájába. Három éven át szakcsoportvezető volt, munkába állása óta a táborvezetői cím is megilleti, de mellette megtartotta a szakcsoportját is.

A csoportok megalakulásuk után foglalkozásokon készülnek a gyűjtő- és kutatómunkára. Három nap folytatják ezt a tevékenységet, majd feldolgozzák az anyagokat, beszámolókat készítenek. A tábor végén kiállítást építenek a tablókból és a gyűjtött tárgyakból. A táborzáró ünnepségen előadják kis beszámolóikat. Az egész hét folyamán elkészített kézműves alkotásaikat is bemutatják a kiállításon, majd hazaviszik azokat. A bentlakásos tábor részvételi díját szeretné a lehető legalacsonyabb szinten tartani, mert ennek a hátrányos helyzetű térségnek az érdeklődő diákjai nem tudnák a nagyobb összeget megfizetni, ezért már évek óta pályázatokat nyújt be a tábor támogatására. A külföldi diákok ellátási költségeit is pályázati forrásból biztosítják. A szaktanárok, muzeológusok jelképes összegért, vagy társadalmi munkában vesznek részt a tábor munkájában. A támogatások segítségével sikerült minden évben színvonalas programot összeállítani és megvalósítani.

Kállai Irén egy szép kiállítást, és egy egyre romló múzeum épületet „örökölt”. Az egykori Fényes-ház a költözés miatt már 1996 óta nem fogadott látogatót. Az új helyre, az egykori községháza emeletére csak 2001-ben költözhettek át. Addig az állagmegóvás, a gyűjtemény gyarapítása, az elmaradt Múzeumi évkönyv szerkesztése, kinyomtatási költségeinek előteremtése sok törődést igényelt. Az ezredfordulón már jutott idő tudományos munkára is.

Kiterjedt kutatómunkával tárta fél az utolsó bihari betyár, Vitális Imre történetét, családját, legendáját, halálának körülményeit. A közművelődési tevékenységet nagyon fontosnak tartja a múzeum életében, és még az állandó kiállítás megépítése előtt szeretné feleleveníteni a programfüzetet, hiszen a Tardy Annáról elnevezett teremben már rendszeresek a bihari térség múltjával, néprajzával kapcsolatos előadások.

Azon fáradozik, hogy a régészeti állandó kiállítást megújítsák, mert az a közvetlen feltárás után vándorútra kelt – megjárta Németországot és Budapestet – és még nem mutatkozott meg a bihariak előtt. Kiállításra vár az eddig raktárban zsúfolódott kórháztörténeti anyag, az egykori Lisztes Szálloda szobájának bútorai, egy teljes cipészműhely, egy korabeli fényképész használati eszközei, egy gazdag ásványgyűjtemény, nem beszélve az egyre gyarapodó képzőművészeti anyagról. Xantus Gyula festményei mellett most már egy gazdag válogatást tudnak bemutatni a Berettyóújfaluból elszármazott Kürthy Sándor életművéből is. Az új állandó kiállítás egyik hangsúlyos része lesz a két világháború közötti Berettyóújfalu mint megyeszékhely: ipara, kereskedelme, sportja és mindennapjai.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)