Berettyóújfalu

Nosztalgiával gondolok vissza azokra az évekre, amikor még tanítottam – emlékszik vissza Fodor István, a berettyóújfalui Arany János Gyermekotthon igazgatója.

– Az akkori nevelőotthon belső iskolájában tanárként dolgozni egészen más volt, mint azt megelőzően egy falusi vagy egy városi oktatási intézményben. Ugyanazokkal a gyerekekkel foglalkoztam, akik a „sajátjaim” voltak az órákon kívül is. Az otthon nevelői – akik jórészt idősebb és nagy szakmai tapasztalattal rendelkező pedagógusok voltak – észrevétlenül beloptak minket, fiatalokat az állami gondoskodásban élő gyermekek napi élettevékenységébe, a szakkörök, a sportkörök, a szervezett szabadidős foglalkozások munkájába. Ez által saját tevékenységünk, nevelőmunkánk során tudatosították bennünk, mennyi többletet jelent szakmailag és emberileg állami gondoskodásban élő gyermekekkel foglalkozni. Egy idő után azt vettük észre, hogy a stafétabot már a kezünkben van, s vele együtt a felelősség, a hivatástudat, a másság elfogadása, a segítségadás, amit belénk plántáltak. Ettől kezdve csak arról szólt a történet, hogy mit kezdtünk ezzel a lehetőséggel.

Berettyóújfaluban született 1958-ban. Általános iskolában a jó tanulók közé tartozott. Erdei Gábor tanár úr az igazi pedagógust mintázta meg számára – már akkor eldöntötte, hogy erre a pályára készül. A szakirányt a középiskolában Ungvári Imre biológia–földrajz szakos tanár hatására döntötte el, s e két tárgy tanítására feljogosító diplomát szerzett a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Másoddiplomája megszerzéséhez Kovács János a KLTE-BTK közoktatás-szervezői szakán nyújtott olyan útmutatást, olyan pluszt, amire érdemes volt nyitottnak lennie. 2003-ban szociális szakvizsgát tett.

A bakonszegi általános iskolában kezdte pályáját. A három év alatt szakjai mellett mást is tanított – mikor mire volt szükség –, köztük testnevelést is, és biztató sikereket ért el iskolája csapatával a labdarúgásban. A berettyóújfalui Arany János Gyermekotthonban töltötte az elmúlt 24 évet. Az 1980-as évek elején 350 állami gondoskodásban élő gyermeket neveltek az intézményben, amelyben belső óvoda, általános iskola és nevelőotthon is működött. Az első években az iskolában tanított. Ekkor már túl volt a családalapításon, építkezett. Délutánonként helyettesítő nevelői munkát is vállalt az otthonban – volt helye a plusz keresetnek.

Abban, hogy a család nélkül élő, de szeretetre éhes gyermekek körében az akkori viszonyok között hatásos és eredményes volt a gondozás, nevelés, sokat köszönhetett tapasztalt kollégáinak. Ők egyszerre voltak példák és segítőkész szakemberek. Ma is hálás szívvel gondol vissza a Mile, a dr. Papp, a Kovács házaspárokra, Karakas Andrásra, Lovas Szendére és Molnár Máriára, akik egyformán lelkesek voltak a rájuk bízott gyermekekkel kapcsolatos teendőkben és az utánpótlást jelentő kollégák felkészítésében is.

1989-től 11 évig az iskola, 2000-ben egy fél évig a nevelőotthon vezetője volt. Az intézményvezetői struktúra minden elemét megismerve készült fel és pályázott végül – engedve kollégái ösztönzésének is – az igazgatói beosztásra, amelyet 2000. augusztus elseje óta tölt be. Pályázatában teljes hittel az állami gondoskodásban élő gyermekek, fiatalok lakásotthoni elhelyezése mellett állt ki, kihívásnak is tekintve ennek megvalósítását az intézmény szervezeti és strukturális átalakításában. 2003. szeptember 17-én adták át első lakásotthonukat Berettyóújfalu Morotva városrészében. Ez az időpont mérföldkőnek tekinthető ebben a folyamatban. Azóta két újabbat létesítettek az intézmény területén, s most további hét ingatlan vásárlását és építését tervezik.

A nagy gyermekotthonokban a társadalom perifériájáról bekerült gyerekek és fiatalok általában vagy passzívan szemlélik az őket körbevevő nevelési kísérleteket, vagy szembeszegülnek a legalapvetőbb segítőszándékkal is. A lakásotthonokban ezzel szemben barátságos, gyermekcentrikus és ingergazdag környezetben él egy-egy kis csoport – testvérek, barátok együtt –, a család mintájára szervezett feladatvállalásokkal. Az iskolai problémák és az engedély nélküli távozások gyakorlatilag megszűntek. Az önálló pénzügyi gazdálkodással is a gyakorlati életre készítik fel a gyermekeket. Fodor István szeretné, ha minél hamarabb kiteljesedne és befejeződne az összes gyermek lakásotthonba történő kihelyezése.

Egy ideje Debrecenből ingázik munkahelyére – ezt az időt is olvasással tölti, ami a hazai Loki-meccsek látogatása mellett egyik hobbija. Feleségével, egyetemista fiukkal gyakran felkeresik hétvégi házukat Fonyban, ahol nagy becsben tartják és gyűjtik a múlt népművészeti tárgyait. Az intézményben töltött közel negyedszázad is komoly szakmai múltat jelez. Érthető, hogy gyermekvédelmi szakemberként azért küzd, hogy a jövőt – amelyet a berettyóújfalui Arany János Gyermekotthon teljes átalakulása jelent számára –, a család nélkül felnövekvő gyermekeket hivatástudattal, hittel szerető pedagógusként és az intézmény vezetőjeként élje meg.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)