Berettyóújfalu

Kivételes alkalom ez a vasárnap délelőtt. Szilágyi Péter országgyűlési képviselő kényelmesen, nyugodtan jöhet a megbeszélt időpontban a városi zeneiskolához. Most ráér, de ismerősei azt mondják, hogy a nap huszonnégy órájából huszonötöt dolgozik. Az egykori alispáni lak évek óta a bihari zenei képzés fellegvára. Nem általános a mai világban, de ez idáig ez az első és egyetlen munkahelye. Leülünk a tágas igazgatói irodában. Szokatlan, most csend van az épületben, csak a decemberi eső égig érő ujjai dobolnak az ereszcsatornán.

Szilágyi Péter igazi művészember, feszült, zaklatott, minden fellépés előtt. Az utóbbi évtizedben közéleti szereplővé vált, és nem csak a zene szakterületén mozog. Mindenkit szívesen meghallgat, aki problémájával megkeresi. Kiteljesedő pályájához kiváló alapokat nyújtott a család, ahonnan érkezett. Jó lelki és szellemi talajon nőtt fel. A szülei tudatosan – szeretettel és gondos rávezetéssel – szerették volna helyzetbe hozni mindhármukat a tanulás érdekében. Ez motiválta őket, mikor Körösszakálból Debrecenbe költöztek. Édesanyja dajka, édesapja tisztviselő, aki a csendes kis bihari falu baptista gyülekezetében zenekart és énekkart vezetett. A sikeres karnagy elismerően beszél édesapja tudásáról: „Édesapám Körösszakálból készítette fel a nagyobbik nővéremet a zeneművészeti szakközépiskolára, és a hangszerelést ugyanúgy ismeri, mint én, aki tanultam.”

A debreceni évek kezdetén Szilágyi Péter érdeklődése megoszlott a sport és a zene között. A gyakorlás és az edzés sokszor ugyanarra az időre esett. Döntenie kellett, döntött! A zenét választotta. A fiait is ebben a szellemben nevelte. Péter országos első helyezett kürtös volt. Balázs, aki szintén jól kezelte hangszerét, az FTC igazolt labdarúgója. Most az útkeresés időszakát élik, és a nyelvtanulást részesítik előnyben. Édesapjuknak is a tanulás volt az első. Az otthoni többszólamú éneklések megerősítették korábbi elhatározását. Zenei szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanulta a szakmát, a zenei műhelymunka apró mesterfogásait. Az énekléshez sem maradt hűtlen, a Kodály Kórussal eljutott a tengeren túlra is. Az ilyen turnékon szerzett tapasztalatait később – bevallása szerint – a saját zenekara mellett kiválóan tudta hasznosítani.

Ezerkilencszázhetvenhatban került Berettyóújfaluba, és a következő esztendőben egyik pillanatról a másikra a tízéves fúvószenekar élén találta magát. Irányítása alatt a zenekar a nyolcvanas években sikert sikerre halmoz. A kiváló egyéni teljesítmények mellett, a nem kiugró hangszeresekkel is el tudja hitetni, hogy fontos szerepük van a zenekarban, nélkülözhetetlenek a közös muzsikálásban.

Az öreg kontinens számos országában megfordultak. Az egyik legátütőbb eredményt ezerkilencszáznyolcvanötben Hollandiában, a Zenei Olimpián produkálták, ahol a szakmai zsűri a maximális háromszáz pontból kétszázkilencvenhétre értékelte műsorukat. Erre odafigyelt a szakma, de a média is. Rádió- és tévéfelvétel is készült az Ifjúsági Fúvószenekarral. Neves zeneszerzők, mint Farkas Antal és Ujj Viktor Géza, több művet is komponáltak a zenekarnak, és a hazai elismerések sem maradtak el: Aranylant Diploma, Kiemelt Aranydiploma.

1983-ban a zeneiskola igazgatójának nevezték ki, de továbbra is maximális óraszámban tanított. Azóta folyamatosan újraválasztották, legutóbb 1998-ban. A zenekarra is maradt ideje: három évvel ezelőtt jelent meg az együttes első CD-je és kazettája. A jó eredmények, a közös munka hátterében a jó kollektíva áll. Sokáig irányította a helyi pedagógus kórus munkáját is. „Úgy hirdették meg, hogy az én nevem szerepelt a felhíváson. Nem mondhattam nemet.” A tagok ma is szívesen emlékeznek a németországi és a görögországi fellépésekre.

– Ezerkilencszázkilencvenben – kezdi a politikai közszereplés első lépésinél – független képviselőként váltam az önkormányzat tagjává. Abban az időszakban könnyebb volt megtalálni a közös nevezőt, mint most. Négy évvel később az MSZP részéről történt egy megkeresés, induljak el az ő támogatásukkal az ötös számú körzetben, amelyről úgy is sok tapasztalattal rendelkezem. Megválasztottak a bihari választókerület országgyűlési képviselőjének. Ezzel párhuzamosan elindult egy non-stop nyitva tartás, amely mind a mai napig tart. Fogadóórám mindig van. Ha meglátják az autót a zeneiskola előtt, már tudják, hogy bejöttem. Megkeresnek, mert bíznak bennem. Sokszor akkor is megosztják velem problémájukat, ha tudják, én sem tudom megoldani. Az ezerkilencszázkilencvennyolcas választás engem igazolt, négyéves tevékenységemet minősítették a választók azzal, hogy ismét bizalmat szavaztak. Az egyéni megkeresés változatlanul nagy, de a négy év alatt felhalmozott kapcsolati tőkével, amivel rendelkezem, nem mindegyik település él. Aki ismer, az tudja, teszem a dolgom, változatlanul bízom a józan emberekben, mert két pont között legrövidebb út az igazság.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)