Berettyóújfalu

A Hajdú-Bihar Megyei Gyógyszerész Kamara elnökének gyermekkori álma a repülés volt, ez azonban elsősorban a féltő anyai szív ellenállása miatt nem valósult meg. Főleg édesanyjának köszönhető az is, hogy a gyógyszerész pályára került.

1959. június 1-jén született Kisvárdán. Édesapja, Sohajda Kálmán, az egyébként fényeslitkeinek számító család egyik gyermeke Dombrádon és Kisvárda környékén praktizált állatorvosként, édesanyja, Kollonay Mária a Baktalórántházáról Pestre került család sarja, pesti lányként került vissza Szabolcsba. Nővére, aki ideggyógyász főorvos, Sátoraljaújhelyen él. Gyermekkorát a Tisza közelsége, a nagy gyermekkori szabadság határozta meg, ám közben arra is megtanították, hogy a saját felelősségét mindenkinek vállalnia kell. Átlagos gyermeknek számított, társaival focizott, a tanulással sem volt gondja, mindent igyekezett a megfelelő szinten elsajátítani. Amikor nyolcadikos korában Kisvárdára került, felkészültségét egyik tanára megjegyzése jelzi, aki így korholta osztálytársait: „Egy falusi lepipál benneteket!”

A Bessenyei-gimnázium követelményeit az általános tagozaton latint tanulva különösebb gond nélkül abszolválta, főleg a kémia és a biológia érdekelte. 1977-ben az érettségi után egyből felvették Szegedre az orvostudományi egyetem gyógyszerésztudományi karára, ahol hamar kitűnt rátermettsége, nemsokára évfolyamtitkárnak jelölték társai. Kollégistaként az ódon Apáthy-kollégiumban három koreai csoporttárssal lakott egy nyolcágyas szobában. Bár nem volt kezdeményező típus, másodéves korában még Belgrádba is eljutott a nemzetközi kémiai analitikai versenyre.

Nagyon komolyan vette a tanulást, vörös diplomával végzett, ami „nem volt gyakori” akkoriban a gyógyszerészek között. Így 1982-ben friss diplomásként a gyógyszerészi kémia intézetben maradt, mint gyakornok, majd tanársegéd. Az oktatás mellett a kutatómunka töltötte ki minden idejét, ekkor írta meg gyógyszerész doktori disszertációját, amit 1985-ben védett meg. Az egyetem feudális légkörét nemigen kedvelte, ezért még ugyanebben az évben váltott, egy rövid ideig Nagykállóban volt gyógyszerész, majd dr. Stenszky Ernő, a gyógyszertári központ igazgatója jóvoltából Komádiban gyógyszertárvezető lett.

A munka mellett tanult, Budapesten, a közgazdaság-tudományi egyetemen szakközgazdászképzésben vett részt, a komplex vezetés–szervezés szakágon szerzett közgazdasági diplomát 1988-ban. Ebben az évben került Berettyóújfaluba, a megye akkori második legnagyobb gyógyszertárába, amely egyben a régi járás nyolc gyógyszertárának egyfajta irányítását is jelentette, így afféle területi főgyógyszerész lett. A szakmai előrehaladásról sem megfeledkezve gyógyszer hatástanból gyógyszerész szakvizsgát tett. A nyolcvanas évek végén alapító tagja volt a Magyar Gyógyszerész Kamarának, a gyógyszertárak magánosítását első pillanattól figyelemmel kísérte.

Feleségével ő maga is lépett, 1994-ben kezdtek gyógyszertárépítéshez Kisvárdán, még ugyanabban az évben meg is nyitották a mai napig felesége által irányított patikát. Sohajda Attila gyógyszerészi tevékenysége továbbra is Berettyóújfaluhoz kötődik. Három kollégájával felújították a gyógyszertárat, olyan körülményeket alakítottak ki, ahol a megfelelő szakmai színvonal biztosítható. Mint mondja: „Érezni kell a felelősséget a hozzánk forduló beteg iránt, mindent ennek kell alárendelni!” Ezért is törekszenek arra, hogy a törzskönyvezett gyógyszerek mellett csak olyan termékeket forgalmazzanak, amelyek minősége és hatékonysága bizonyított. Gondolnak a munkatársak előrelépésére, fejlődésére is, a megfelelő bérezés az előfeltétele annak, hogy magas színvonalú munkát követelhessenek tőlük.

1989 óta a megyei gyógyszerész kamara elnökségi tagja, egy négyéves ciklusban országos elnökségi tag is volt, 2001 óta a megyei gyógyszerész kamara elnöke. E tevékenységéről így vall:

– Nem vagyok egy harcos érdekvédő típus, a konszenzust tartom szem előtt, szeretem elsimítani a problémákat, és mindenkiről feltételezem a tisztességet.

Úgy gondolja, hogy az előbb említett konszenzuskeresésen túl a legfontosabb az, hogy az ember szeresse azt, amit csinál. Néha úgy érzi, szinte „hobbiból” dolgozik, máig nem teher számára bemenni dolgozni.

Egészen biztosan meghatározó szerepet játszik ebben az évfolyamtársával, dr. Szűcs Erzsébettel 1981-ben kötött házassága, ami megnyugtató hátteret jelent számára. Mindkét gyermekük a kisvárdai Bessenyei-gimnáziumban tanul, Tamás érettségi előtt áll, Zsófia pedig harmadikos. Sohajda Attila főleg télen a hegyek szerelmese, a síelés az elsődleges tevékenység, amelyet a családdal közösen igyekszik művelni. Szerencsésnek vallja magát, hogy voltak lehetőségei, amelyeket időben felismert, így eddigi életútja egészséges elégedettségre adhat okot.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)