Komádi

Kínai bölcselettel összegzi 37 éves lelkipásztori pályájának esszenciáját a Komádiban szolgáló Makay Lehel György: „Szép, ha nevünk megistenül, | Szép, ha dicsértetünk. | De még szebb, ha sejtetlenül, | Hasznos magot vetünk.”, s hozzáteszi: ha ez sikerült, nem éltem hiába.

1945. április 22-én Belényesújlakon, a Nyugati-Kárpátok lábainál, IV. Béla királyunk várának tőszomszédságában, egy négygyermekes lelkészcsalád utolsó jövevényeként látta meg a napvilágot. Osztozva a falusi értelmiségi szülők gyerekeinek szegényes életében – olykor három gyermek bentlakásos intézményben történő taníttatása terhelte a családfő szerény jövedelmét –, tartalmasan, mozgalmasan és hitben gazdagon teltek a gyermekévek. Édesapja későbbi szolgálati helyéről, a Szatmár melletti Egriről is vissza-visszajártak Belényes környékére kirándulni. Egy emlék a sok közül: édesapja által konstruált detektoros rádión izgulta végig az 1954-es labdarúgó-világbajnoki döntőt.

Isten után Szabó Gyula igazgatónak köszönheti, hogy egy megüresedett helyre a már megkezdett tanévben becsempészte a szatmári Kölcsey Ferenc Líceumba (értelmiségi, ráadásul lelkész gyereke akkoriban nem nyerhetett felvételt). 10. évfolyamon a reáltagozatot választotta – mint mondja: azóta is reálisan, de hittel és humánusan szemléli a világot. Fizikából és matematikából készítették fel továbbtanulásra, de ő mégis a Kolozsvári Teológiára ment.

1968-ban végezve Károli Gáspár szülővárosába, Nagykárolyba helyezték segédlelkésznek. Ott Orosz Árpád esperes úr sokat átadott tudásából, erősítette összetartozásukat, s a bajban is kiállt lelkészei mellett. 1970-ben még két év segédlelkészséget vállalt Szatmáron, ahol örömmel fedezte fel egykori líceumi tanárainak jó részét a padsorokban. Ez alatt a négy év alatt bővült a világ eseményeire való rálátása, amihez igénybe vette rádióján a Szabad Európa rádió adásait.

1972-ben a román–magyar–szovjet határ szegletében fekvő Kisbábonyba választották meg lelkésznek, ahol Isten kegyelméből 8 és fél évet szolgált. Szatmárban mindig is gazdagabb volt a hitélet (mind Erdélyben, mind Magyarországon), ezt a hithű gyülekezeti élet bizonyította. Az újszülötteket például hamar megkeresztelték, s a kismama már hathetes korától a karján vitte gyermekét a templomba – az szinte az anyatejjel szívta magába a hitet, a református lelkületet. A szegény, de önzetlen 300 fős gyülekezet élén mozgalmas hitéletet és tehetségükhöz mérten felújított egyházi épületeket hagyott ott, amikor 1980-ban az érmelléki Hegyközszentmiklósra került lelkésznek. Az összetartást és az önzetlenséget jól mutatja, hogy 1982–85 között külső segítség nélkül háromszintes parókiát építettek.

1990. november 15-én fiuk egészségi állapota, illetve gyógykezeltetése miatt Magyarországra települt családjával, és Komádiban települt le, ahova előzetesen már megválasztották lelkésznek. Feleségével, Makay (született Kelemen) Gizellával, aki kántorként és hitoktatóként vállal szerepet a gyülekezet életében (már Debrecenben végezte el a hitoktatói szakot), ugyanolyan szeretettel láttak hozzá teendőikhez, ahogy fogadták őket. A konfirmálók száma egy évben sem lett kevesebb 30-nál, pedig itt (sajnos) nincs egyházi iskola. A két általános iskolában stabil a hitoktatásban részt vevők száma. A Nagytemplomot két ízben is renoválták részlegesen, a Kistemplom fűtését megoldották. 2004-ben négy pályázatot nyújtottak be, de az ígéretek ellenére egyik sem nyert. Pedig Makay Lehel György szerint a 2005. év a település életében egy sarkalatos esztendő: 400 éve nyilvánította várossá Komádit Bocskai István fejedelem. Az évforduló méltó megünneplésére készül már évek óta, szisztematikusan, lelkesen és mozgósító módon, mintha maga is e város szülötte lenne. Ennek jegyében működnek gyümölcsözően együtt a polgármesteri hivatallal, a művelődési házzal, s mindenki mással; ennek tiszteletére önerőből és kölcsönből kezdtek hozzá a Nagytemplom teljes külső felújításához, az önkormányzat segítségével az orgonafelújításhoz, a külső temető rendbetételéhez. A pályázati kudarc ellenére sem tett le a Kistemplommal kapcsolatos terveiről (hogy a belső korszerűség mellett küllemében is Isten házához hasonlítson), egyházi iskola létrehozásáról sem. Hatvanévesen is fiatalos és tervező.

A számoknak is lelkük van – mondja. Adótanácsadói végzettséget is szerzett a Számviteli Főiskolán új hazájában, s szabadidejét is szívesen tölti a számok világában. Elnöke egyházmegyéje számvevőszékének. Nyaranta Tusnádfürdőn tölti szabadságát (ha teheti) – fürdik, sétál: a fenyőillat frissíti az agyat. Gyermekeikre büszkék: Makay Zsolt egyetemi oktató, doktorandus politológia szakon és a Magyar Demokrata Fórum megyei elnöke, Emőke már második diplomájáért tanul az Államigazgatási Főiskolán. Mindent összegezve hálás Teremtő Urának ezért az eredményes életért, mert Pál apostollal vallja, hogy: „Elég néked az én kegyelmem!” (I. Kor. 12: 9/b.)

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)