Debrecen

A tágas nappali kert felé néző üvegfala még a kevéske januári napfénytől is barátságos, meleg színekkel árasztja el a szobát, ami nemcsak az otthona, hanem átmeneti munkahelye, irodája is dr. Orosz Jánosnak, akit az „Aradi-ügy” révén, a média jóvoltából az egész ország megismerhetett 1999 őszén. Az első szembetűnő benyomás a legnagyobb falat beborító, mennyezetig érő könyvespolc. A több ezer kötet arra utal, hogy gazdája nem éri be azzal a tudással, amit egykori sárospataki diákként, majd a szegedi egyetemen joghallgatóként magába szívott.

Keresetlen szavakkal, nemes egyszerűséggel vázolja eddigi életútját. 1961-ben született Miskolcon. Gyermekkorát Megyaszón töltötte, ahol édesapja a helyi nevelőotthon gazdasági vezetője, édesanyja pedig tanítónő volt. Szüleit már felnőtt korában, de tragikusan korán veszítette el. Sárospatakon töltött gimnazista éveire, máig működő emberi kapcsolataira különös melegséggel emlékezik.

– Az én teljes életemet a sárospataki négy év határozta meg a család mellett. Részben a gimnázium, részben a kollégium, de mindenekelőtt Zemplén történelmi levegője. Elég csak Kazinczy Ferencet, vagy Kossuth Lajost említeni, akik ezen a tájon éltek, alkottak, ráadásul ugyanennek az iskolának voltak növendékei. Édesanyám is, sárospataki diák volt, itt végzett az egyik nagynéném is. Sárospatakon mindig a racionalitást és az erkölcsi tartást próbálták belenevelni a diákokba. Húsz év távlatából is azt kell mondanom, hogy nagyon jó nevelést kaptunk. Ha nem is lett mindenki kiemelkedő, de nagyon kevesen kallódtak el közülünk. A diáktanács tagjaként részt vettem az Országos Sárospataki Diáknapok előkészítésében és lebonyolításában, 1977-ben. Akkor az egyik megyei KISZ-vezető így fogalmazta meg a sárospataki diákság lényegét: azért szeretek veletek dolgozni, mert rajtatok érződik egy neveltségbeli plusz”.

Tanárai közül különös szeretettel említi Szathmáry Sándor nevét, aki megalapozta történelem iránti érdeklődését. Az érettségi után azonnal felvették Szegedre, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Mint előfelvételis egy évig katonáskodott Kalocsán a híres 37-ik Budapesti Forradalmi Ezredben. (Ez a laktanya 1999 végén – negatív szenzációként – az agyhártyagyulladás révén került ismét az érdeklődés középpontjába.) Az egyetemi évek alatt sem maradt szürke eminenciás. Kari TIT-titkárként előadásokat, találkozókat szervezett a szakma legkiválóbb személyiségeivel, akiktől az előadást követő eszmecseréken talán többet tanult, mint a könyvekből.

Óhatatlanul a néhai J. F. Kennedy családja jut az ember eszébe, az ő elhíresült mondásuk: „Egyesek a könyveket gyűjtik, a Kennedyk pedig azokat az embereket, akik a könyveket írják.” Orosz János mindkét utat járja, sőt néhány éve maga is társszerzőként dolgozik egy könyvön a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történettudományi Intézetének igazgatójával. Büszke arra, hogy Barta János tanár úr szerzőtársává fogadta. Egy teljes könyvsorozatot szeretne szerkeszteni Kelet-közép Európa 1648–1878 közötti történetéről. Az a szándéka, hogy megfelelő mecenatúra révén minden iskolai könyvtár és minden történelemtanár díjmentesen kapja meg ezt a hézagpótló művet.

Térjünk most vissza az egyetemre! 1985 jeles esztendő az Orosz család életében. Nemcsak a „Summa cum laude” diplomát jelenti, hanem az egyetemen megismert feleséget, dr. Szabó Erikát is. Ebben az évben kötöttek házasságot, így került a család Debrecenbe a feleség lakhelyére, aki ügyész a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészségen. Két kislányuk van, Ágnes 11 éves, Tünde pedig hat és fél. Friss diplomával a zsebében, a II. sz. Ügyvédi Munkaközösség vette fel ügyvédjelöltnek. Két éven belül szakvizsgázott úgy, hogy ebből az időből egy fél évet a katonaságnál töltött. 1988 januárjában avatták ügyvéddé, Hajdúhadházon a munkaközösség kirendeltségén dolgozott. Alkalma volt megismerni a falusi-kisvárosi ügyvédi munka minden csínját-bínját, a kistelepülések jellemző gondjait. Tevékeny részt vállalt a helyi Ellenzéki Kerekasztal létrehozásában, a rendszerváltó törvények megismertetésében – mint párton kívüli – teszi hozzá nyomatékosan. Elsősorban gazdasági ügyekkel akar foglalkozni. A büntetőjog, a büntetőjogi reform különösen érdekli, 1997-től az egyik parlamenti párt jogi szakértője ennek kidolgozásában.

– Egy törvény akkor helyes és hasznos, ha helyes célokat fogalmaz meg és végrehajtható – summázza a lényeget. Az „Aradi-ügyet” pedig így összegzi: „Ezt a munkát a civil kurázsi kedvéért, munkadíj és költségtérítés nélkül, barátságból végeztem. A nagy tanulság számomra: a rendszer nem tökéletes, de működik. A társadalmi szolidaritás mellett arról is meggyőződtem, hogy a kormányzati szervek már képesek saját tévedéseiket korrigálni. Ez egy koncepciós ügynek indult, jogállami befejezéssel végződött, ami politikai bátorságra vall.” Stílszerűen egy Kazinczy-idézettel fejezi be: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok”.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)