Debrecen

Dicséretes, hogy a kis települések milyen gonddal őrzik azoknak az emlékét, akik innen indulva egy-egy terület meghatározó egyéniségei lettek. Bizonyára kevesen tudják, hogy a honi reformátusok első embere az alig 500 lelkes Szamoskér szülötte. Édesapja, Bölcskei Géza, református lelkipásztorként szolgálta közösségét, de a termelőszövetkezetben főkönyvelőként is dolgozott.

A nagytiszteletű asszony (Hunyadi Erzsébet) nevelte a gyermekeket: Andrást, Györgyöt, Ágnest, Gézát, Zoltánt illetve a legkisebbet, az 1952. július 30-án született Gusztávot. Zoltán másfél évesen, Géza tizenöt éves korában elhalálozott. András matematikus doktor, a Debreceni Egyetemen oktat; Ágnes (Bíró Bálintné) szintén pedagógus, Szamoskéren tanít. György agrármérnökként gazdálkodik. Bölcskei Gusztáv általános iskolai tanulmányait Szamoskér iskolájában végezte. Összevont osztályban tanult. Miként testvérei, ő is kitűnt éles eszével. A sportot, a focit is nagyon szerette. Az általános iskola után a debreceni Református Gimnáziumban örömmel fogadták. A történelem, a körülötte lévő világ mindig érdekelte. Történelem–latin szakra jelentkezett érettségi után, de magas pontszáma ellenére nem nyert felvételt.

Képesítés nélküli nevelő Nyírmártonfalva nevelőotthonában, egy év múlva teológushallgató Debrecenben. A mai derékhad iskolatársként emlékszik a fiatal Bölcskei Gusztávra, aki olvasottságával, problémaérzékenységével, kapcsolatteremtő képességével kiemelkedett diáktársai közül. Lelkipásztori gyakorlaton Tiszanagyfaluban, Rakamazon, Virányostanyán új körülmények, új emberek várták az ötödéves teológust.

Értékelték addigi munkáját egyetemi oktatói, s egyéves ösztöndíjjal Tübingenbe küldték. Ezután Téglásra kerültek. Itt születtek gyermekeik (Gusztáv 1981, Erzsébet 1982). Közben 1979-től már tanársegédként számítottak rá a teológián. Szívesen foglalkozott középiskolásokkal is, így 1984-től vallástanárként ténykedett a református gimnáziumban, Debrecenben. Lelkészként szolgált Hajdúhadházon is. Felkérték a Teológiai Akadémia etikai és szociológiai tanszékének vezetésére, két ízben az intézmény dékánja volt, majd 1995-től a Református Kollégium főigazgatója.

Igazi fordulatot jelentett, amikor Debrecen Nagytemplomában 1997. január 18-án püspökké szentelték. Mindig tanult, mindig dolgozott, de nem feledkezett el a családról sem. Míg élt édesapja, illetve édesanyja, gyakrabban látogattak Szamoskérre. A települési önkormányzat, a szamoskéri emberek mindig örömmel fogadták. Elvárják az egykori diáktársak, elvárja az egykori kollégista, a sok-sok teológushallgató, időközben lelkész, hogy az ő életük jeles eseményénél lehetőleg ott legyen a püspök! Elvárja a Kölcsey Társaság, elvárják az állami vezetők, más egyházak irányítói, hogy véleményt cserélhessenek. Elvárták a bajbajutottak, hogy püspökük tudjon gondjaikról. Egyik prédikációjában így fogalmazott: „A nyugodt ember, az Istenben megbízó ember tudja tenni a maga dolgát. Nem összetett kézzel ül, nem lehajtott fejjel, letargikusan búsulva mereng maga elé, hanem azt keresi, azt kutatja, mi az, amit vár tőle az Örökkévaló Isten. Most, és itt, tőlem és tőlünk.”

Közvetlenül az áradás napjaiban gyorssegély, majd külföldi egyházak adományai, később a károk felmérése bizonyította, érezte a vízmellettiek gondját. Napjainkban a tömegkommunikáció eszközei révén ország-világ percek múlva tájékozódhat a történésekről. Láthattuk egyházi és világi rendezvényeken. Józan, megfontolt gondolatai megnyugtatják a hallgatót:

– Sokan mondhatják, sokan mondják is ebben a nagyon érzékeny egyensúlyú világban, amelyben megbomlani látszik a természet rendje, hogy egyedül az Istenben nyugvó lélek, szemléletváltás tud megőrizni bennünket a katasztrófáktól.

A református értelmiségi konferencián vagy a zsinati tanácskozáson, de az egyházkerület összejövetelein is egy határozott, elvei mellett kiálló egyházi vezetőt ismerhettek meg vitapartnerei. Nem értékeli azokat, akik a korábbi ismeretségből próbálnak tőkét kovácsolni maguknak. Nyitott szemmel jár a világban, s ha hibát észlel, erről elmondja véleményét:

– A lelkipásztori tiszthez mindig hozzátartozott, hogy tudjon a szavával, nyugalmával, a magatartásával arra mutatni, arra utalni, akinek akaratából előállt az, ami van. Isten nem nyugszik bele mindenbe. Nem mond igent az éhezésre, elnyomásra, az elvakultságra, megalázásra, hazugságra. Nem mond igent arra, ami az embert megnyomorítja. Azt akarja, hogy nekünk nyugodt életünk legyen.

A közel fél évszázada Szamoskérről útnak induló Bölcskei Gusztáv bejárta a világot, s ahol járt, akikkel találkozott, azok arról győződhettek meg, hogy egy értük, értünk küzdő egyházi vezetőt ismerhettek meg.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)