Debrecen

Legfőbb feladatomnak és küldetésemnek tartom Isten igéjének hirdetését, az igehirdetésekre történő felkészülést. A szolgálatomban elengedhetetlenül fontos az emberi kapcsolatok építése, mélyítése és ápolása, a lelki gondozás, amelyek mind egy-egy láncszemei a gyülekezetépítésnek. Ezek megfogalmazhatók ebben a két bibliai igében: „Egymás terhét hordozzátok!”, és „Sírjatok a sírókkal és örüljetek az örülőkkel!” – vallja Vad Zsigmond, a Nagytemplom vezető lelkésze.

Nagykőrösön született 1955. szeptember 14-én. Középbirtokos nagyszülei és kereskedő szülei egyaránt megbélyegzett tagjai voltak az akkori társadalomnak. A testvér nélkül nevelkedő Zsigmondot szigorúan, de nagy szeretetben nevelték. Hegedű- és német különórákra járatták. Az Arany János nevét viselő általános iskolában és gimnáziumban a névadó hatására szavalóversenyek sorát nyerte (egy ízben területi győztes is volt), de mozgalmasabbá tették gyermekkorát a sífutásban elért sikerei és a kosárlabdázás is (tagja volt a korosztályos válogatottnak).

A Református Kollégiumban tanult tovább, ahol osztályközösségnél szorosabb kötelékek alakultak ki, a tanári kar is kiváló emberekből állt, akik kedvet és vágyat ültettek el a diákokban még a nem igazán kedvelt tantárgyak iránt is. Sokáig az építészet vonzotta, negyedikben mégis a teológiai tanulmányok mellett döntött. Akkori elhatározását azóta sem kérdőjelezte meg, pedig akadtak nehéz időszakok az életében, s a választott pályának nemhogy társadalmi presztízse nem volt, hanem az akkori felfogás szerint voltaképpen másodrendű állampolgárnak készülhetett.

A Református Teológiai Akadémián minden szakterület érdekelte, de leginkább az ószövetségi tudományokhoz és a gyakorlati teológiához vonzódott. Dr. Czeglédi Sándor professzor szeminaristája volt, aki nemcsak tudósként, hanem emberi magatartása miatt is példa volt számára. Végzése előtt segédlelkészi teendőket látott el a debreceni Nagytemplomban, utána pedig egy évet Edinburgban tölthetett a Church of Scotland ösztöndíjasaként. A közvetlen, a magyar mentalitáshoz közel álló, melegszívű skót emberek között jól érezte magát és sokat tanult. Végképp emlékezetessé tette ott-tartózkodását a Szt. James katedrálisban Hadházi Judittal kötött eljegyzése, akivel csaknem két évtizede élnek boldog házasságban. Első szolgálati helye Balmazújváros volt, ahol 10 évet töltöttek. Termékeny időszak volt ez, szívós gyülekezetfejlesztő és építőmunkával. Sikerült elérnie a két templom renoválását, egy gyülekezeti ház és egy parókia felépítését. Tizennégy éve jöttek el, s azóta is érzik szeretetüket.

A nagytemplomi gyülekezetben a 40 tagú presbitérummal együttműködve 11 lelkész és 40 munkatárs tevékenységét irányítja, s mint mondja, csendben teszik a dolgukat. Az ott töltött majd másfél évtized alatt háromszorosára nőtt a gyülekezet létszáma, dinamikusan emelkedett a keresztelések, a házasságkötések és a konfirmandusok száma is. Sikerült felújíttatniuk világhírű orgonájukat, toronygalériát létesítettek és működtetnek, a másik toronyban két termet alakítottak ki, amelyeket a gyerekekkel való foglalkozás színteréül használhatják, megoldották a templomhajó fűtését, s befejeződött a híres műemlék templom teljes külső és belső rekonstrukciója.

Most az úrasztala és a szószék felújítása van soron. A halmozottan sérült gyermekek és fiatalok számára az Immánuel Otthont, a magányosan, illetve nehéz körülmények között élőknek pedig a Nyitott Ajtó Otthont hozták létre, jelenleg pedig ifjúsági központ létesítésén fáradoznak. A Tiszántúl legnagyobb protestáns könyvesboltja várja a vásárlókat a lelkészi hivatal mellett, a hírek, az eredmények és a szellemi alkotások közkinccsé tételéről pedig kiadásukban a Nagytemplomi Gyülekezeti Élet negyedéves periodika gondoskodik. Gyülekezeti kórusuk profizmusáról kül- és belföldi vendégszereplések tanúskodnak (CD jelent meg a kórus és a világhírű orgona csodálatos hangjával!). A világ minden táján ápolnak gyümölcsöző testvér-gyülekezeti kapcsolatokat. Az eredménydús másfél évtizedről Vad Zsigmond szerényen jegyzi meg, hogy egy irányba húzó, jó munkatársi közösség nélkül ez nem lehetne így.

– A szolgálat és a család fontos két szó életemben. S ezek egymás ellen nem kijátszható, mély értelmű szavak. Gyerekeinket úgy neveltük, hogy véletlenül se kényszerítsük őket a mi életszemléletünkre. Inkább példát mutatunk, beszélgetünk – vallja. Feleségével, aki vallástanár a Református Kollégium általános iskolájánál, öt gyermekük életét óvják-féltik: Lilla angol–magyar szakos, Réka magyar–népművelés szakos egyetemi hallgató, Péter zenésznek készül (főként az egyházi zene érdekli), Zsuzsanna a Dóczyban 11. évfolyamos, Bence pedig harmadikos általános iskolás. Több más funkciója mellett 10 éve tagja a Magyar Református Egyház Zsinatának, ahol a külügyi és az ifjúsági bizottságot is vezeti.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)