Jancsó Gyula

Nyugalmazott igazgató,

Nyíregyháza, Debrecen

Kétezerkilenc novemberében ünnepelte 90. születésnapját, mozgalmas, sokszor nehéz, de a nehézségeivel együtt is szép évtizedek állnak mögötte. A múltról a sokat megélt, tapasztalt ember bölcsességével beszél. A hegyek között töltötte gyermekkorát, ősei közül mindenki a hegyek között él, csak ő szakított ezzel a hagyománnyal. Iglón született, cseh iskolába járt, majd Budapestre került, ott végzett a Műszaki Egyetem általános mérnöki karán 1943-ban.

Tanulmányai befejezését követően a Latorca Részvénytársaságnál helyezkedett el, amely a Rákóczi-birtokoknak volt az erdészete. Néhány év múlva a Latorca Rt.-nél kádervizsgálatot tartottak, melynek következtében rendelkezési állományba került. Kevés mérnök volt abban az időben, így nem maradt hosszú ideig munka nélkül. Munkácsra hívták dolgozni a Közúti Igazgatósághoz párton kívüliként, vezetői munkakörbe. A Bereg megyei közutak, hidak karbantartása, felügyelete, tartozott hozzá. Munkácson nemcsak munkahelyet, hanem társat is talált, itt ismerkedett meg leendő feleségével, akivel 1945-ben szentesítették kapcsolatukat. A negyvenes években gyorsan változott a helyzet, változtak a körülmények. Ők is kénytelenek voltak lakó- és munkahelyet változtatni. Nyíregyházára költöztek, akkor már útban volt első gyermekük, Lacika. Édesapja akkoriban Nyíregyházán dolgozott a postán, így nem kerültek teljesen ismeretlen körülmények közé. A családot el kellett tartania, először a földmérés területén helyezkedett el, de nem érezte testhezállónak ezt a munkakört, nem látott benne fantáziát, így hamarosan váltott, az ármentesítő társulathoz került. Mozgalmas heteket élt meg, hiszen 1947 karácsonyán hatalmas, jeges ár­víz pusztított a Tiszán, Badalónál átszakadt a gát, tönkrementek a vízmércék, harmadfokúra kellett emelniük a készültséget. Nehezítette helyzetüket, hogy nem kaptak értesítést az orosz hatóságoktól az árvízi helyzetről. Nehéz időszak volt.

A későbbiekben sorsa ismét Nyíregyházára vezette, a Nyírvíz Szabályozó Társulathoz került, székhelyük a patinás Nyírvíz-palota volt, ahol mérnökként dolgozott. Abban az időben nem voltak középkáderek, gátőrök, csatornaőrök, mérnökök és a felügyelők dolgoztak a társulatnál, ahol az eltelt évek alatt számos átszervezés történt. Amikor elkezdte a pályáját, a vízügyi szervezet szét volt darabolva. A földbirtokosok hozták létre az ár- és belvízvédelmi társulatokat. Ezenfelül voltak az állami folyammérnöki hivatalok és a kultúrménöki hivatal, ahová a vízjogi engedélyezések tartoztak. Egészen más világot éltek. Nem kaptak állami támogatást, a bevételt a földtulajdonosok befizetései jelentették. Nagy érték volt a dolgozóknak a kaszáló, hiszen fizetéskiegészítést jelentett a napidíj átalány mellett. 1948-ban ő is kapott két km hosszúságút, természetbeni juttatásként, ebből vették a konyhabútort. A kaszáló járandóság volt a társulatnál. 1948-ban államosították a társulatokat és a vízügyi szolgálatot.

A 49–50-es években pedig megkezdődtek az átszervezések, ekkor hozták létre Nyíregyházán a vízügyi szervezetet.

Ezekben az években alapították az utánpótlás nevelése érdekében másodikként az országban a vízügyi szakközépiskolát, az ÉVISZ-t. 1949-ben újabb fordulat következett be életében, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatói posztjára nevezték ki. Akkoriban nagy létszámú volt a vízügy, több mint 200 dolgozót foglalkoztattak. Árvízvédelmi töltések magasítása történt ebben az időszakban. Magasítások történtek Badaló és Tarpa környékén, Tivadarnál. Igazgatói teendői mellett ő képviselte a magyar vízügyi szolgálatot meghatalmazott helyettesként, ami igen magas pozíciót jelentett. A Felső-Tiszát érintő vízügyi egyezményben foglalt feladatok ellátását felügyelte. Évente tárgyalt ebben az ügyben a szovjetunióbeli meghatalmazottal.

1972-ben ment nyugdíjba, ekkor is tevékenyen élt, rengeteget fordított szláv nyelvről magyarra, zömmel műszaki témájú könyveket. Egyik nagy kalandja nyugdíjas éveinek Mongólia volt. Felkérték, hogy segédkezzen a távoli ország vízgazdálkodási tervének elkészítésében. Örömmel vállalta ezt a többéves elfoglaltságot jelentő feladatot, hiszen számos, az európai ember számára érdekes kultúrával, életvitellel találkozott

Ma már Debrecenben él, ott élnek gyermekei, unokái. Népes a família, hiszen van egy fia és egy lánya, négy unokája és ugyancsak négy dédunokája.

Amikor csak teheti, meglátogatja unokáit, dédunokáit – mint mondja –, aki nem volt még dédapa, el sem tudja képzelni, milyen örömteli érzés.

Hosszú, buktatókkal és örömökkel kikövezett szakmai út áll mögötte, hiszen 1943 szeptemberében vette át a Magyar Királyi József Nándor Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem rektora, valamint a mérnöki építészmérnöki kar dékánja által kiállított mérnöki oklevelet, 2008-ban pedig a vasdiplomát, amire nagyon büszke.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése