Jancsó Gyula

Nyugalmazott igazgató,

Nyíregyháza, Debrecen

Kétezerkilenc novemberében ünnepelte 90. születésnapját, mozgalmas, sokszor nehéz, de a nehézségeivel együtt is szép évtizedek állnak mögötte. A múltról a sokat megélt, tapasztalt ember bölcsességével beszél. A hegyek között töltötte gyermekkorát, ősei közül mindenki a hegyek között él, csak ő szakított ezzel a hagyománnyal. Iglón született, cseh iskolába járt, majd Budapestre került, ott végzett a Műszaki Egyetem általános mérnöki karán 1943-ban.

Tanulmányai befejezését követően a Latorca Részvénytársaságnál helyezkedett el, amely a Rákóczi-birtokoknak volt az erdészete. Néhány év múlva a Latorca Rt.-nél kádervizsgálatot tartottak, melynek következtében rendelkezési állományba került. Kevés mérnök volt abban az időben, így nem maradt hosszú ideig munka nélkül. Munkácsra hívták dolgozni a Közúti Igazgatósághoz párton kívüliként, vezetői munkakörbe. A Bereg megyei közutak, hidak karbantartása, felügyelete, tartozott hozzá. Munkácson nemcsak munkahelyet, hanem társat is talált, itt ismerkedett meg leendő feleségével, akivel 1945-ben szentesítették kapcsolatukat. A negyvenes években gyorsan változott a helyzet, változtak a körülmények. Ők is kénytelenek voltak lakó- és munkahelyet változtatni. Nyíregyházára költöztek, akkor már útban volt első gyermekük, Lacika. Édesapja akkoriban Nyíregyházán dolgozott a postán, így nem kerültek teljesen ismeretlen körülmények közé. A családot el kellett tartania, először a földmérés területén helyezkedett el, de nem érezte testhezállónak ezt a munkakört, nem látott benne fantáziát, így hamarosan váltott, az ármentesítő társulathoz került. Mozgalmas heteket élt meg, hiszen 1947 karácsonyán hatalmas, jeges ár­víz pusztított a Tiszán, Badalónál átszakadt a gát, tönkrementek a vízmércék, harmadfokúra kellett emelniük a készültséget. Nehezítette helyzetüket, hogy nem kaptak értesítést az orosz hatóságoktól az árvízi helyzetről. Nehéz időszak volt.

A későbbiekben sorsa ismét Nyíregyházára vezette, a Nyírvíz Szabályozó Társulathoz került, székhelyük a patinás Nyírvíz-palota volt, ahol mérnökként dolgozott. Abban az időben nem voltak középkáderek, gátőrök, csatornaőrök, mérnökök és a felügyelők dolgoztak a társulatnál, ahol az eltelt évek alatt számos átszervezés történt. Amikor elkezdte a pályáját, a vízügyi szervezet szét volt darabolva. A földbirtokosok hozták létre az ár- és belvízvédelmi társulatokat. Ezenfelül voltak az állami folyammérnöki hivatalok és a kultúrménöki hivatal, ahová a vízjogi engedélyezések tartoztak. Egészen más világot éltek. Nem kaptak állami támogatást, a bevételt a földtulajdonosok befizetései jelentették. Nagy érték volt a dolgozóknak a kaszáló, hiszen fizetéskiegészítést jelentett a napidíj átalány mellett. 1948-ban ő is kapott két km hosszúságút, természetbeni juttatásként, ebből vették a konyhabútort. A kaszáló járandóság volt a társulatnál. 1948-ban államosították a társulatokat és a vízügyi szolgálatot.

A 49–50-es években pedig megkezdődtek az átszervezések, ekkor hozták létre Nyíregyházán a vízügyi szervezetet.

Ezekben az években alapították az utánpótlás nevelése érdekében másodikként az országban a vízügyi szakközépiskolát, az ÉVISZ-t. 1949-ben újabb fordulat következett be életében, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatói posztjára nevezték ki. Akkoriban nagy létszámú volt a vízügy, több mint 200 dolgozót foglalkoztattak. Árvízvédelmi töltések magasítása történt ebben az időszakban. Magasítások történtek Badaló és Tarpa környékén, Tivadarnál. Igazgatói teendői mellett ő képviselte a magyar vízügyi szolgálatot meghatalmazott helyettesként, ami igen magas pozíciót jelentett. A Felső-Tiszát érintő vízügyi egyezményben foglalt feladatok ellátását felügyelte. Évente tárgyalt ebben az ügyben a szovjetunióbeli meghatalmazottal.

1972-ben ment nyugdíjba, ekkor is tevékenyen élt, rengeteget fordított szláv nyelvről magyarra, zömmel műszaki témájú könyveket. Egyik nagy kalandja nyugdíjas éveinek Mongólia volt. Felkérték, hogy segédkezzen a távoli ország vízgazdálkodási tervének elkészítésében. Örömmel vállalta ezt a többéves elfoglaltságot jelentő feladatot, hiszen számos, az európai ember számára érdekes kultúrával, életvitellel találkozott

Ma már Debrecenben él, ott élnek gyermekei, unokái. Népes a família, hiszen van egy fia és egy lánya, négy unokája és ugyancsak négy dédunokája.

Amikor csak teheti, meglátogatja unokáit, dédunokáit – mint mondja –, aki nem volt még dédapa, el sem tudja képzelni, milyen örömteli érzés.

Hosszú, buktatókkal és örömökkel kikövezett szakmai út áll mögötte, hiszen 1943 szeptemberében vette át a Magyar Királyi József Nándor Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem rektora, valamint a mérnöki építészmérnöki kar dékánja által kiállított mérnöki oklevelet, 2008-ban pedig a vasdiplomát, amire nagyon büszke.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése