Debrecen

Több mint három évtizedes kemény és kitartó munkája, a jobbnál jobb ötletek kigondolása és megvalósítása révén a cívisváros vendéglátásának, üzleti világának meghatározó egyénisége.

Egyszerű emberek – édesapja a Titász­nál dolgozott, édesanyja a nyolc gyermeket nevelte – hetedik gyermekeként született 1957. március 25-én Nyíradonyban. Édesapja a háború borzalmai mellett a német és az orosz hadifogság viszontagságait is kénytelen volt elszenvedni. Testvérei, akik közül a legfiatalabb nővére már nincs az élők sorában,  „szétszóródtak” az országban. Gyermekkorát a Debrecentől 16 kilométerre lévő Tamási-pusztán töltötte. Társaival egyetemben ő is rendszeresen futballozott, játszotta a kor lehetőségei által biztosított játékokat. Az iskolában a jóságos tanító néni, Mászlé Lászlóné és a szigorú tanár, a nyugdíjasként tanító Bradács Mihály „látták el útravalóval”. Kitűnő tanulóként elsősorban a matematikát és a történelmet kedvelte.

Az általános iskola befejezése után Debrecenben a Szakmunkásképző Intézetben szerzett felszolgáló szakképesítést 1974-ben. Friss bizonyítványával – az egykori céhlegények mintájára  – világot látott: Németországban töltött egy fél évet, ahol a szakmai tapasztalatok mellett nyelvtudását is bővítette. Hazatérte után a méltán híres Aranybikában folytatta, közben elvégezte a vendéglátó-ipari szakközépiskolát.

Szinte az elsők között bérelte a Makk 10-es kocsmát, amellyel megalapozta a később igencsak terebélyessé váló vendéglátó-ipari tevékenységét. Egyre több üzletet bérelt, keményen dolgozott, nála sohasem 8-10 órából állt a munkanap. Közben szakmai fejlődéséről is gondoskodott: 1983-ban vendéglátó-ipari áruforgalmi szakon felsőfokú szakirányú szakképesítést szerzett – kitűnő eredménnyel. 1988-ban minőségi előrelépés következett tevékenységében. Miután elsőként létrehozta Debrecenben a Sumen Disco bárt, majd fagylaltozót nyitott a Piac utcán, és megnyitotta a „Lordok Házát”, az éttermek irányába indult el. 1994-ben az előbbit alakította át a Halásztanya étteremmé, időközben megkezdte tevékenységét a Tini Ninja pizzéria is, majd megnyílt a Semann és az Aranykakas étterem is.

Ezirányú tevékenységére a Városháza étteremmel tette fel a koronát, elsőként nyerte el „Az év üzlete” címet, már az első évben védnöki táblát kapott, a rendkívüliséget és az eredetiséget díjazó Gasztronómiai Lovagrend tagja lett. A sort a tiszti klubból kialakított Belvárosi étterem és a John Bull pub megvásárlása követte. Időközben  „belekóstolt” az ingatlanfejlesztés és- hasznosítás világába is, a Piac utcai üzletek sorát alakította át és tette korszerűbbé. 2005-ben vette meg a Debreceni Dohánygyárat. A hat hektáros terület, a több mint 30 ezer m2 felépítmény hasznosítása óriási lehetőség és egyben embert próbáló feladat. A Péterfia utcán megvalósítandó több mint ötvenszobás, me­legkonyhás panzió épít­kezése a tervek szerint jövőre indul.

– Az első és legfontosabb, hogy az ember meglássa és megragadja a kínálkozó lehetőséget – válaszolja Boros József az eredmények titkát firtató kérdésre. – Azután ötlet, ötlet és ötlet, amelyek megvalósításához mindenekelőtt elszántságra és kitartásra van szükség. Mindig meg kell tudni határozni az irányt, és meg kell tölteni a lehetőség szerinti legjobb tartalommal.

Szociális érzékenységétől és pozitív beállítottságától vezérelve finanszírozta a Gyermekklinikán dr. Oláh Éva professzor asszony által kezdeményezett „Szeretet fája” iparművészeti alkotás létrehozását, jótékonysági bálok és koncertek bevételeivel segítette a beteg gyerekek gyógyítását.

Mindig pártolta az öregeket is: közel négy éven keresztül minden hónap első vasárnapján 16, szociális otthonban élő idős embert látott vendégül, akiket a legendás DVSC középhátvéd, Wachter Ferenc irányításával a Hajdútaxi szállított az étterembe. Hosszú időn keresztül támogatója volt a város sportéletének, elsősorban a labdarúgást támogatta.

1984-ben kötött házasságából két gyer­meke született, akiket ma egyedül nevel, és akik a legfontosabbak számára az életben. Enikő a Tanítóképző Főiskola másodéves hallgatója, József hatodikos a Hatvani István Általános Iskolában, és a Kossuth Gimnázium hatosztályos gimnáziumi képzésében folytatja tanulmányait. A DVSC tehetséges, korosztályos igazolt focistája.Hobbija a vadászat. Lőtt már hat medvét, farkast, vízilovat, kafferbivalyt, és élete egyik nagy élményeként közel egy hónapot töltött Tanzániában egy valódi őserdőben, ahol az afrikai vadakat lőtte. Mindig reális célokat tűzött maga elé, és olyan szakmai sikereket ért el, amelyekről gyermekkorában nemigen álmodott – így elégedett eddigi életútjával. A jövőt illetően gyermekei boldogulását tartja a legfontosabbnak, és a már említett panzió, valamint a majdani gyógyszálló lehet a korona eddigi teljesítményén.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)