Debrecen

A reformáció magyarországi elterjedése idején Európa többi országához hasonlóan kezdetét vette egy gyökeres társadalmi és kulturális változás is. Az Isten igéjének hirdetését központi feladatnak tekintő „új egyház” kiemelten fontos küldetésének tartotta az évezredes üzenet érthetővé tételét, valamint a megértett üzenetre felépülő „új élet” elősegítését. Az évszázados hagyományokon változtatva a reformáció követői immár nem csak a kolostorok és templomok területére kívánták korlátozni az egyház mozgásterét.

A Krisztus világából élő egyén kötelességévé vált a másik ember tisztelete és lehetőségek szerint való megsegítése, mely gondolat elősegítette az egyes ember közösségben, társadalomban való gondolkozásának fejlődését. Erre a szilárd alapra a magyar reformáció előfutárai és vezéregyéniségei is biztonsággal építhetek. Ez a hitbeli meggyőződés és gondolkodásbeli változás segíthette Debrecen város elöljáróságát alig több, mint tíz esztendővel a mohácsi vész után (1538-ban), amikor is arról határoztak, hogy a puszta közepén várfalak nélkül álló városban a hitnek, szellemnek és tudománynak emelnek erős kőfalat.

A Debreceni Református Kollégium immár több mint 460 éves története során nemcsak a mindenki által ismert nagyokat adta az országnak, hanem papokat, tanítókat és hivatásnélküli tisztességes embereket. Tiszántúl és Debrecen a reformáció elterjedése óta vezető szerepet tölt be az új vallás elterjesztésében és hiteles megélésében. Minderről a megyénkhez ezer szállal kötődő Czapp József püspöki titkár tájékoztatott és arról is beszámolt, hogy a református hagyományokhoz méltó küldetések teljesítésében ma sincs hiány.

Ilyen küldetésként éli meg a Magyarországi Református Egyház és azon belül a Tiszántúli Református Egyházkerület is az idősekkel való foglalkozást. A beszorítottság évtizedei után értelmes feladatokat kereső egyházi közösségek az elmúlt két év alatt a Széchenyi-terv segítségével 22 új bentlakásos idősek otthonát építettek a Tiszántúl területén, valamint több helyen önkormányzati feladatot is átvállalva, esetleg kiegészítve idősek napközi otthonait működtetik. Ezen intézmények nemcsak külsőségben, de a rászoruló emberhez való hozzáállásban, azaz lelkületben is különböznek a már működő intézményektől. A másik ember megértésének gondolata hívta életre bő tíz évvel ezelőtt a Magyarországi Evangélikus Egyházzal közösen alapított Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatot. A szeretetszolgálat tevékenysége igazolta, hogy az egyházak tudnak újat hozni az intézményes karitatív munka területén. Az 1998-as tiszai árvíz után született meg a döntés, hogy a MÖSZ határainkon túl is irodákat állít fel, segítve a rászoruló embereket, felekezeti, etnikai megkülönböztetés nélkül. Beregszászon így kezdte el munkáját egy öttagú munkacsoport. A rászorulókat élelemmel és ruházattal is segíti a református egyház diakóniai osztálya, amely a szeretetszolgálat munkáját egészíti ki.

Tivadarban létrejött az ifjúsági üdülő- és konferencia-központ, amely 50 ember befogadására alkalmas. Egy kis beregi faluban, a Kárpátaljához közel lévő Beregdarócon épült fel a Hét Csillag Üdülőközpont, amely családok, baráti társaságok és konferenciák résztvevőinek nyújt kikapcsolódási lehetőséget. Az üdülők működtetésére a Tiszántúli Református Egyházkerület beregi települések református gyülekezeteivel gazdasági társaságot hozott létre. A BEREG-Y Beregi Gyülekezetekért Idegenforgalmi Kft. üzleti tervei között szerepel a térségben található középkori református templomok folyamatos karbantartása. Mindkét üdülő alkalmas arra, hogy a szatmár-beregi táj természeti és műemléki nevezetességeinek megismerésére szervezett kirándulások kiinduló helye legyen. Az ukrán és a román határ közelsége kínálja a lehetőséget a határ menti régiók által szervezett konferenciák megtartására. A csodaszép szatmár-beregi tájon a Tiszántúli Református Egyházkerület filmet forgatott Isten derűs arca címmel.

A Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének, dr. Bölcskei Gusztávnak – aki egyben a Tiszántúli Református Egyházkerület megválasztott püspöke – személyi titkáraként Czapp József az említett tevékenységek koordinátoraként részese az eseményeknek.

A titkár úr a debreceni diákévek után az ősi kollégium szénioraként kezdte lelkészi szolgálatát, majd Anarcson végzett helyettes lelkészi szolgálatot. Innen feleségével együtt a hollandiai Kampen városába költözött, ahol több mint két éven át éltek és szereztek mindketten doktoranduszi fokozatot. 1998 novemberében dr. Bölcskei Gusztáv kérte fel a püspöki titkári teendők ellátására. A püspök úr felkérését elfogadva lelkipásztorként, hivatalvezetőként és különböző projektek vezetőjeként végzi munkáját a Püspöki Hivatalban. Felesége a Dóczy Gedeon Református Középiskolában vallás- és angoltanár. Édesapja Beregdarócon lelkész. Édesanyja nyugdíjas hitoktató. A nagyszülők és szülők révén a másfél éves gyermeke, Sebestyén változatos családi élet részese lett. Czapp Józsefnek áldás van a munkájában és békességben él.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)