Újszentmargita–Debrecen–Vecsés

A család szeretete, a szeretteiről való gondoskodás, a kitartó és következetes munkavégzés, a folytonos megújulás és a tudásvágy által inspirált önképzés Lukács Balázs eddigi sikeres és eredményes életének legfontosabb „útjelzői”.

A család középső gyermekeként (édesapja honvédségi alkalmazott majd könyvelő Újszentmargitán, édesanyja háztartásbeli volt) 1952. május 7-én született Debrecenben. Ma már nyugdíjas nővére Debrecenben él, húga pedig falusi vendéglátással foglalkozik Újszentmargitán. Talán négyéves lehetett, amikor a család Újszentmargita–Tukába költözött, így gyermekkorát „szinte paradicsomi állapotok között” töltötte egy gyakorlatilag nagycsaládként élő kistelepülésen. Itt járt iskolába is, tanárai közül elsőként Varga János neve sejlik fel az emlékezés messzeségéből.

Sikeres általános iskolai tanulmányai után – egy nagy ugrással – a főváros következett, hiszen a MüM. 8. számú Kölcsey Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézetébe került, ahol a híradástechnikai hálózatszerelő szakmát tanulta. A Rózsadombon lévő kollégium, amelyet a diákok egymás között csak „Hotel Felvincinek” neveztek, egy kiváló kollégiumigazgató jóvoltából nagyszerű három évet jelentett számára: fotószakkörre, tánciskolába járt, a klubestek elmaradhatatlan résztvevője volt. A szakmai gyakorlatot a Posta Központi Kábelüzemben folytatta, így frissen szerzett szakmunkás-bizonyítványával itt kezdett dolgozni. Időközben beiratkozott a dolgozók gimnáziumába, és munka mellett leérettségizett.

Munkavezető-gyakornokként civil brigádokkal, honvédségi rajokkal elsősorban alépítményt épített Budapesten, Balassagyarmaton. Később építésvezető-gyakornok lett, Nyíregyházán és környékén katonákkal gerinchálózat építésen dolgozott. Innen vonult be katonának is, Tatára került, ahol a felderítő zászlóalj gépkocsivezetőjeként rádiós kocsit vezetett. A jó csapatban hamar eltelt a két év, és leszerelése után visszakerült eredeti cégéhez.

Építésvezetőként az ország számos helyén megfordult: többek között Salgótarjánban, Vácon, Szentendrén, Miskolcon, Debrecenben. A munka mellett tanult, rendszeresen képezte magát: előbb szakosítót, majd postaműszaki tiszti tanfolyamot végzett, így folyamatosan lépett előre a ranglétrán is – előbb a Termelési Osztályon csoportvezető, majd osztályvezető lett. Több mint három évtizedet töltött a Postánál és az EMTEL Kft.-nél, 1997-ben a tervezési ágazat vezetője volt, amikor megszűnt a cége.

A következő évben belépett egy gmk-ba, majd megszervezték az azóta eredményesen működő HHT ’98 Hírközlési Hálózat Tervező Kft.-t. A cégnek jelenleg három tulajdonosa van, fő tevékenységük mérnöki tevékenység, informatikai hálózatok tervezése, de hálózatüzemeltetéssel, kábeltévé- és internetszolgáltatással is foglalkoznak.

Munkája mellett (gyalogtúrák szervezéséhez) túravezetői tanfolyamot, majd vízitúra-vezetői és balatonivitorlás-tanfolyamot végzett, országos postás gyalogos túraversenyek szervezésében vett részt. Az elmúlt években új területek felé nyitott: előbb falusi vendéglátó-tanfolyamon vett részt, vizsgázott vendéglátó lett, majd következett az ezüst, aranykalászos gazdatanfolyam, a növényvédelmi és méregraktár-kezelő tanfolyam, végül a gépkezelői tanfolyam négy kategóriában.

„Nyugodtan mondhatom, hogy életem alakulásának meghatározó eleme a Tukában töltött gyermekkor – emlékezik vissza Lukács Balázs. – Nagymamámtól, szüleimtől elsősorban itt tanultam meg a jószándékot és a szeretetet, de azt is, hogy a környezetet úgy kell befolyásolni, hogy az emberek érezzék azt, hogy szükségük van egymásra. Akkoriban az emberek tisztelték egymást, vigyáztak egymásra. Rengeteget dolgoztunk, hamar megtanultuk a munka, a természet szeretetét. Tanulj fiam, hogy majd könnyebben élj, több legyél! – hallatszott gyakran a jó tanács, amit én egész eddigi életemben igyekeztem betartani.”

1976-ban kötött házasságot Dudás Gabriellával, aki tanító, fejlesztő pedagógus. Fiuk, Tamás 1977-ben született, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán végzett villamosmérnökként. Hálózattervező, üzemeltetési vezető, egyszóval szakmabeli. A nagyszülők igazi boldogságára élettársával együtt nevelik a három és fél éves Márkot.

Lukács Balázs mindig közösségi embernek tartotta magát: Tukában a Barta,tanyáról elszármazottaknak összejövetelt szerveztek, közreműködött Újszentmargitán a helyi kábeltévé megszervezésében, Vecsésen a lokálpatrióta kör tagja, hetedik éve a helyi ünnepségek szervezője.

Életútjával úgy 95 százalékban elégedett. Még számtalan dologban szeretne közreműködni: erdei iskola létrehozása, a Koponya csárda újjáépítése, a parókia felújítása, a régi szakmák bemutatása, gyalogos túraútvonalak kialakítása és sportcsarnok építése, helyi stúdió létrehozása, hogy csak néhányat említsünk.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)