Újszentmargita

Pedagógusként és vezetőként is sok örömöt talált munkájában, ami azért is nyilvánvaló, mert nagyon szereti a gyerekeket, és tiszteli a felnőtteket. Immáron hatodik éve irányítja az 1700 lakosú település óvodáját a gyerekek és a település megelégedésére, ahol nem jellemző a gyermeklétszám csökkenése. (Igaz ebbe  „besegít” az is, hogy folyási gyerekek is járnak az intézménybe.)

1957. február 7-én született Újszentmargitán. Édesapja főgépész volt, édesanyja előbb háztartásbeliként a három gyermeket nevelte, később a tiszacsegei Gépállomáson volt szakács, majd az újszentmargitai bisztróban dolgozott. Nővére, Erzsébet magyar–orosz szakos tanár, Abaújszántón él, ma már nyugdíjas. István öccse vegyészmérnökként a Chemical vezérigazgatója volt, jelenleg egy kft.-t irányít Nyíradonyban. Gyermekkorát szülőfalujában töltötte, itt járt általános iskolába is, igaz a két utolsó évet Tiszacsegén végezte. Azután a polgári gimnázium következett, ahol 1975-ben tett sikeres érettségit. A magyar mellett a fizika és a kémia voltak a kedvenc tantárgyai. (nyilvánvalóan öccse hatására)

Máig jó szívvel emlékezik vissza osztályfőnökére, Szőllősy Istvánnéra, aki a középiskola meghatározó tanáregyéniségének bizonyult. A pedagóguspályát 1975. szeptember 1-jén kezdte a Tiszacsegei Általános Iskolában képesítés nélküli nevelőként. Egy évvel később átkerült az önálló vezetésű óvodába képesítés nélküli óvónőnek. Időközben beiratkozott a Hajdúböszörményi Óvónőképző Főiskolára, ahol 1979-ben szerzett diplomát.

Szülőfalujában több mint két évtizede, 1981. január 20-tól dolgozik. A bödönháti óvodában kezdett, majd még ugyanabban az évben a községi óvodában folytatta pályafutását. 2000-ben nyújtott be pályázatot az iskola vezetése által kiírt intézményvezetői állásra. Pályázatát az óvoda tantestülete egyhangúlag fogadta el, és 2000. június 1-jétől irányítja az intézmény tevékenységét.

Szakmai fejlődésében sokat segítettek a különböző munkaközösségi foglalkozások, tanfolyamok, a helyi belső továbbképzések. 1989-ben komplex tanfolyamot végzett, 1998-ban számítástechnikai és a nevelési program kidolgozását segítő, 2000-ben korszerű mozgásfejlesztő tanfolyamon vett részt. 2003-ban a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskolai Karának vezető szakán szerzett másoddiplomát. 2004-ben ECDL Start vizsgát tett.

Már az első pályázata beadásakor úgy ítélte meg, hogy a klasszikus vezetői feladatkör átalakulóban van, az intézmény hatékony működéséhez anyagi, technikai, szellemi erőforrás megteremtése szükséges. Az elmúlt években ezen munkálkodott, nem eredménytelenül, ezt az újabb kinevezés is bizonyítja. A 70-78 óvodába járó gyerek kétharmada hátrányos helyzetű, ezért is törekedtek a tevékenységközpontú óvoda megvalósítására. Kielégítik a helyi igényeket, a nevelési folyamatba bevonják a szülőket. Figyelembe veszik, hogy a gyerekek 30 százaléka cigány származású, az ő hátrányaik leküzdését segíti az etnikai program. Kiemelten foglalkoznak a sajátos nevelést igénylő gyerekekkel, nagyon sok táplálkozási problémával küszködő óvodásuk van, és hamarosan autista gyermeket is kell gondozniuk. Általában véve sok gondot okoz, hogy egyre nagyobb az érzelmi szegénység. A sikeres tevékenység záloga a hat óvónő és a három dajka, akiknek a munkáját segíti az élelmezésvezetővel együtt hét konyhai dolgozó is. Valamennyien jól felkészült szakemberek, akik közreműködnek az intézmény pedagógiai céljainak megvalósításában. Tóth Istvánné – különösen az utóbbi öt évben – sok időt töltött az óvodában, egyéb dolgokra nemigen futott idejéből, egy ideig kuratóriumi elnök volt.

„Rendkívül nagy az óvodapedagógusok felelőssége – vallja –, hisz egy gyermek majdani értékrendszerének kialakítását, társaihoz, majd a társadalomhoz való viszonyát, a tudás utáni vágyát alapozzuk meg. Úgy kell befogadnunk a gyermeket az óvodai közösségbe, hogy elfogadjuk olyannak amilyen, és hogy képlékeny anyaggá váljon a kezünk alatt, éreznie kell szeretetünket, tiszteletünket iránta. A pedagógus példamutatásával, értékei közvetítésével próbálja őszinteségre, a másság tolerálására, kitartásra ösztönözni tanítványait. Mindig hittem a közösség erejében, amit legjobban Jon Heider szavai fejeznek ki: Vezető az legyen, ki dicséretért nem liheg, Szidástól nem fél, dicsőséget nem halmoz, Hírnevet nem hajszol, jutalma a legnagyobb: A társak sikere.”

Fia, Gergely gazdasági informatikusnak tanul, az idén végez. Szabad idejében kertészkedni szokott, és nyugdíjba vonulása után elsősorban sokat akar olvasni. Eddigi életútjával elégedett, hisz szereti hivatását, pedagógusként és vezetőként is sok örömöt talált benne. Reméli a jövőben sikerül olyan környezetet teremteni, ahol nemcsak beszélnek az esélyegyenlőségről, hanem egyre többet tesznek is megvalósulásáért.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)