Debrecen

Az állandóság mellett a változtatásra való képesség, az új iránti fogékonyság, a folytonos megújulás jellemzi Kiss László, a Debreceni Egyetem területén működő Cívis Copy Kft. tulajdonosának és ügyvezető igazgatójának eddigi életútját.

1949. november 12-e és Debrecen szerepel a születési anyakönyvi kivonatában, ám akkor a család éppen Pátyodon lakott. Pedagógus édesapja jóvoltából, aki tanfelügyelő lett, hamarosan Csengerbe kerültek, majd Biri, később Nagykálló következett a „hadak útján”, végül 1960-ban költöztek Debrecenbe. A bérszámfejtőként dolgozó édesanyja foglakozott leginkább a két fiú nevelésével (József bátyja Érden él, Százhalombattán a Kőolaj Finomítóban dolgozik).

Gyermekkori évei közül leginkább a Nagykállóban töltött évek maradtak meg emlékezetében. Általános iskolai tanulmányait – egy rövid kitérő miatt – Ebesen fejezte be, majd a Tóth Árpád Gimnázium következett Debrecenben.

Barkácsolni már gyermekkorában is szeretett, különben is akkor volt divat a detektoros rádió építése. Két évig tevékenyen részt vett a fotószakkör munkájában, emellett sportolt, főleg kézilabdában jeleskedett. Gimnazista korában a népi tánccsoport tagjaként nyolc évig táncolt, a Debreceni Népi Együttesben is megfordult. Különösebb gondja a tanulással sem igen akadt, osztályfőnöke – dr. Kónya Józsefné – jóvoltából főleg a kémiát kedvelte.

1968-ban, a sikeres érettségi után az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Építőgépész Szakán tanult tovább, ahol egy év „ráfejeléssel” nem felsőfokú technikusi, hanem üzemmérnöki oklevelet szerzett. Pályakezdőként a Hajdúsági Iparművekben kezdett Tégláson, amely több mint két évtizedre lett a munkahelye. Előbb részletszerkesztő volt, majd szinte minden „stációt” végigjárva önálló tervező, vezető tervező, osztályvezető, műszaki titkár, végül üzembiztonsági főosztályvezető lett. Még pályája kezdetén a katonai szolgálatot is letöltötte: Hatvanban, egy biztonságvédelmi műszaki alakulatnál szolgált két évet.

A rendszerváltás, a privatizáció szele őt is megcsapta, a nagy átszervezések idején – élve a kínálkozó lehetőséggel – kivásárolta a HIM-ben működő nyomdarészleget, a gyáron kívül, Tégláson szervezett nyomdát. Ennek működéséhez egy évig a gyár biztosított megrendeléseket, később a piaci körülmények között kellett helyt állnia.

1998-ban – megnyervén a DOTE közbeszerzési pályázatát – beköltözött Debrecenbe a korábbi egyetemi nyomdába, amelynek gépeit megvásárolta, az épületet pedig bérli.

Induláskor egy nyomdagép, egy vágó- és egy fotógép jelentette a „technikát”, ma már minden fontos eszközzel rendelkeznek, különösen számítástechnikában állnak igen jól.

A cég 1996. január 1-jétől működik mai nevén, változó létszámmal – általában 6–8 fővel – tevékenykednek. Fő tevékenységi körük a számítógépes előkészítés, a levilágítás, a lemezkészítés és a nyomdai anyag elkészítése, csomagolása. Legfontosabb termékeik: egészségügyi nyomtatványok, jegyzetek, könyvek, ÁNTSZ ügyviteli nyomtatványok, a Hajdúsági Sütödék Kft. kenyércímkéi, névjegykártyák, szórólapok. Éves árbevételük az elmúlt nyolc évben ötszörösére emelkedett. Elkövetkezendő feladataik közül a két legfontosabb: a technikai színvonal fejlesztése és a minőségbiztosítási rendszer kiépítése.

Kiss László különböző szaktanfolyamokon fejlesztette szakmai tudását, sőt németből nyelvvizsgát is tett. Korábban Ezüstjelvényes Újító volt, Kiváló Dolgozó és Kiváló Katona címet szerzett, emberbaráti megfontolásból harmincszoros véradó.

– A sikerhez jól átgondolt, folyamatos tevékenységre van szükség – vallja a tulajdonos-igazgató. – A megtermelt jövedelmet a kezdetektől visszaforgatjuk a vállalkozásba, hisz másképp nem lehet helyt állni a versenyben. A közvetlen munkatársaimmal mindig emberi kapcsolatokat tartottam, úgy, hogy közben a megfelelő munkavégzéshez szükséges belső fegyelmet is megteremtettem. Jó az, ha munkatársaim úgy érzik, ha a cégnek jól megy, az nekik is eredményt hoz. Ma elsősorban a minőségre, a határidők betartására és pontos munkára van szükség az eredményességhez.”

Felesége, dr. Szilasi Mária, a DE Tüdőklinika igazgatója, akivel 1980-ban kötöttek házasságot. Az 1982-ben született Zsuzsanna gyermekük negyedéves gyógyszerészhallgató a Debreceni Egyetemen. Az egy évvel fiatalabb Magdolna ugyanott harmadéves orvostanhallgató.

Kiss László szabadidejét elsősorban a „gyümölcsfákkal és 2–3 sor csemegeszőlővel megspékelt” 300 négyszögöles kert művelésével tölti. Másik figyelemre méltó hobbija a tűzzománckészítés, amelyhez saját kemence és a szükséges eszközök rendelkezésére állnak.

Örömére szolgál, hogy cégét sikerült úgy működtetnie, hogy közben az fejlődött. Nyugdíjba vonulásakor olyan céget szeretne maga mögött hagyni, amelyet az utódok is eredményesen tudnak majd irányítani.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)