Debrecen

Hosszú út vezetett a cigány telepről a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés Nemzeti és Etnikai tanácsnoki posztjára. Az út során a számos akadály leküzdéséhez rendkívül nagy empátiára, bölcsességre volt szükség, amely ha hitelességgel, megbízhatósággal, kellő szakmaisággal párosul, garantált a siker – vallja a most 41 éves Aba-Horváth István.

Egy nyíradonyi család tizedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1967. október 31-én. A család gyermekei közül egyedül ő született kórházban, és egyedül ő nem lakott már cigánytelepen. Édesapja a Dunántúlon állami gazdaságokban vállalt munkát, míg édesanyja a gyermeknevelés mellett vályogvetéssel, sártapasztással, takarítással, gyékényfonással, s egyéb kétkezi munkával kereste a betevő falatot, s adott útmutatást a család tagjainak. Ez úgy hangzott, hogy ha kemény munkával is, de küzdelmesen is meg lehet élni úgy, hogy a társadalom elismeri az erőfeszítéseket, az áldozatokat.

A szülők 1976-ban elváltak, azóta édesanyja egyengette István útját, amelyhez az anyai szereteten, gondoskodáson túl, rengeteg sírás, térden álló fohászkodás társult. A család életét egyébként is végig kíséri a református hit, a Teremtő Istenhez való ragaszkodás. A mennyei gondviselés érezhető is mindennapjaiban – véli a céltudatos politikus. A sikerhez a Földön azonban ennél több kell – fűzi hozzá. Ahhoz, hogy eljusson oda, ahol most van, szükség volt egy ember lélekbe látó bölcsességére, bátorságára. Ez az ember pedig a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés jelenlegi elnöke, Rácz Róbert volt. Ő volt az, aki felismerte, hogy a cigány fiatalemberben rejlő erősségek, ősi gyökerek segíthetik az ő munkáját is a nemzeti és etnikai területen. Ahogy Rácz Róbert fogalmazott:
„Ki tudná az ügyeiket képviselni jobban, mint az, aki közülük való, aki ráadásul nemcsak rátermett, hanem érti, tudja is azt, amit csinál, hiszen eredményes a munkája?”

Nem kevés szerepe volt felemelkedésében Kósa Lajosnak, Debrecen Megyei Jogú Város polgármesterének, aki a 2006-os parlamenti választások idején azt mondta egy telefonos beszélgetésben: „Segíts nekem, Te jobban értesz a cigány ügyhöz. A Ti ügyetek társadalmi ügy, amit komolyan veszek, de csak Veled együtt tudom azt megoldani.”

Tanácsnokként célja, hogy minél hatékonyabban, eredményesebben segítse közössége nemzetet erősítő társadalmi integrációját. Ezért is vállalta a felsőfokú tanulmányok nyújtotta kihívásokat. Jelenleg a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának politológia szakos levelezős hallgatója a II. évfolyamon.

Határokon átívelő célja, hogy az Európában élő mintegy 15 millió cigány kisebbség ügyét nemzetek fölöttivé tegye. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozók elismerik a közösség évszázados hátrányait, azonban minden nemzet – a maga módján és lehetőségei szerint – segít azok leküzdésében, felszámolásában.

Személyes céljait pedig akként fogalmazza meg, hogy édesanyja Istenhez való ragaszkodását tovább tudja vinni új családja körében. Gyermekeit is e szellemben neveli, és soha ilyen izgalommal nem várta még a Karácsonyt, mint az ideit, amikor is megérkezik Isten áldásaként és ajándékaként a legkisebb Aba-Horváth-csemete.  Azt szomorúan jegyzi meg, hogy az újabb unoka érkezését édesanyja már nem érhette meg, mert 78 éves korában, áprilisban, visszatért Teremtőjéhez.

Életét egyébként teljesen átszövi az embertársain való segíteni akarás, amely egyformán irányul cigányokra és nem cigányokra is. Ennek ékes bizonyítéka volt a 2008 áprilisában Sárrétudvariban viharkárt szenvedett lakosok megsegítése saját elnöki keretéből: gyorssegélyként 200 ezer forinttal sietett a bajbajutott emberek támogatására.

„A bajba jutott ember minden apró segítségnek tud örülni, ezért is tartottam fontosnak, hogy a megyei cigány kisebbségi önkormányzat is nyújtson anyagi segítséget. Ma Magyarországon, ha cigányokról és nem cigányokról esik szó, elsősorban a szembenállás, az ellenségeskedés jut sokak eszébe. Hajdú-Bihar megyében mi ezt másként gondoljuk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy nincs külön cigány ügy. A megyei önkormányzat vezetőségének szándéka és munkája csak akkor lehet eredményes, ha részt veszünk nemcsak önmagunk, hanem nem cigány embertársaink sorsának alakításában is. Az igaz barát pedig csak a bajban ismerszik meg, mert a bajban nem „látszik” az ember bőrének a színe, csak az, hogy ki segít, és ki nem.”

Szabadidejében szívesen focizik: rendszeresen részt vesz falunapokon a megyei közgyűlés amatőr labdarúgó csapatában játékosként. Szervezőkészségének köszönhetően pedig az ő nevéhez fűződik az I. Bihari Fesztivál, melyet az összefogás jegyében hozott létre, s rendeztek meg szeptember 20-án Berettyóújfaluban, a Morotva Liget műfüves pályáján. Erre az alkalomra született a szlogen is: „A bihari ember drága kincs, ha összefog, párja nincs.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)