Márkó Zoltán és családja

Hús-, fűszercsemege-kereskedő, húsfeldolgozó-pecsenyesütő,

Debrecen

szszb 26 ia Márkó Zoltán .jpgMárkó Zoltán és neje, Bálega Veronika 1993. szeptember 20-án nyitották meg hús-, hentesáru-, fűszercsemege-üzletüket Debrecenben, a Vámospércsi úton. Sokat megjárt útvonal ez, mondhatjuk inkább hazaváró útnak, hiszen az otthonaikat fűzi fonalra, Debrecenből Nyíracsád–Nyírlugos felé, a szülőkhöz. Nyírlugosról Nyíracsádon át vissza Debrecenbe, a gyerekeikhez. Mindkét irányú közlekedés hazaváró; az otthonról, a családról mesél.

Zoltán 1961. április 23-án született, édesapja, Lajos görög katolikus, és édesanyja, Ella római katolikus, nyírlugosi szülők gyermekeként. A földművelésből élő családban négy testvérével együtt nevelkedtek, ahol a kitartó és folyamatos munka alapfeltétel volt létfenntartásukhoz, gyarapodásukhoz. A paraszti élet azonban nemcsak nehéz, hanem szép is. A természettel tanít, nevel, érlel; lágyan és gyöngéden, tiszteletre méltó törvényeivel.

Veronika 1961. július 22-én, a neves Illés napi búcsú napján érkezett e világba, Bálega Sándor és Kiss Veronika görög katolikus, nyíracsádi szülők gyermekeként, triplázni a Veronika nevet, anyai nagymamájával, Bodó Veronikával. Születésének ideje és keresztneve csipkeszegélyként keretezi lelkének kendőjét. Veronika kendőjét. Életének középpontját. Azt az éberséget, amely Veronikában volt, amikor Krisztus Urunknak odanyújtotta kendőjét. Azt az éberséget, amely meglátja mások szükségletét, szükségét, mielőtt kérnének.

A név ajándék, de kötelez is. A Veronika sokszorosan; és Bálega Veronika családjával együtt sokszorosan eleget tesz nevének.

Sokszorosan, mert a név és a hovatartozás kötelez, és mert olyan társa van, akivel erősíteni tudják egymást, mint a hasonló hullámok, amikor találkoznak: ha egy térben két vagy több hasonló hullám van együtt, akkor hatásuk valamilyen módon összegződik, pozitív interferenciában találkozik, és maximális intenzitás jöhet létre, ha fáziskülönbségük kevés. Így válnak fontossá a fizikai jelenségek a hétköznapi élet számára is.

Hétköznapi életük mellett így nyernek ők erőt egymásból, családjukból, görögkatolikusságukból a társadalom közösségei számára is. Zoltán 1990-től tagja az 1000 éves múlttal rendelkező, és közel 300 tagot számláló „Szent György lovagrendnek”.

A lovagrend feladatai között hangsúlyozottan szerepel templomok, kolostorok felújítása, a magyarság vallásosságának és hagyományainak megőrzése, anyagi és szellemi táplálása. Szabó Gyula gondolataival: „a rosszat legyőzni mindennap”, és tenni, tenni minél több jót, a nemest.

Nemes és üdvös a családot ily’ módon őrizni, egybefűzni. Földrajzilag és lelkileg közel élni a szülőkhöz, a gyerekek számára élhető, éltető teret teremteni, marasztaló légkört biztosítani családi vállalkozáson belül. Az ifjú Zoltán huszonhét éves, kereskedelmi és szakács végzettségű munkájával, Alen huszonnégy éves, kereskedelmi és boltvezetői vizsgával erősíti az üzlet szakmai színvonalát.

Az együtt maradás számukra nem akadály, nem korlát, hanem a biztonság, a bőség forrása. Üzletük így biztosítja számukra az egzisztenciális javakat nem csak anyagi vonatkozásban. Üzletüknek is előnyére válik az együtt munkálkodás, hiszen mindannyian a jó gazda gondosságával látják el napi feladataikat, hogy a vásárlók igényeit és hűségét minél szélesebb árukészlettel, minél magasabb színvonalon szolgálják a hét hat napján keresztül. Vasárnapjaikat a pihenésnek, a megszentelődésnek ajánlják.

Jézus tanítása szerint: „nem csak kenyérrel él az ember”, ezért az egzisztenciális kérdések körébe tartozik a nagylelkűség is, amely lélekállapot a lehetőségekhez képest vendéglátással, adakozással párosul. Veronikáék mindkettőt bőséggel és jó szívvel gyakorolják. Nyíracsád görög katolikus szülötteként a templomszentelés 200 éves évfordulójának megünnepléséhez kétezernégyszáz darab töltött káposztát, harmincöt kilogramm pecsenyét ajánlottak.

A pócsi kegykép zarándoklatához ötezerhatszáz darab töltött káposztával fűződik nevük. Szeptember 8-án Nyírgelsén már négy alkalommal vállalták hatvan–hetven fő megvendégelését. A görög katolikusok debreceni bálján 80 személy az ő vendégszeretetüket élvezi.

Pál apostol elénk tárja az adakozás titkait: mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében. Ne kedvetlenül vagy kényszerből, mert csak „a jókedvű adakozót szereti az Isten.” A jókedvű adakozó nem más, mint aki örömmel, jó szívvel, hálával ad, válaszként az Isten kegyelmeire.

Az adakozó és az adományt elfogadó között a szeretet és az imádság kapcsolata kezd el kiteljesedni. Így adományunk imádság is, Veronika kendőjét nyújtjuk embertársaink felé, hogy verejtékeikből letörölhessenek néhány cseppet.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló