Debrecen

Mosolygós, életvidám, a környezetében, munkatársai körében derűt és optimizmust árasztó igazi menedzsertípus, olyan, akinek „ég a keze alatt a munka”, és aki a versenyszférában vezetőként is bizonyítja rátermettségét immár közel másfél évtizede. Az „üzleti vénát” minden bizonnyal édesapjától örökölte, aki  – különböző beosztásokban – egész életét a kereskedelemben, a Borsodi Iparcikk-kereskedelmi Vállalatnál töltötte. Édesanyja, aki 17 éves korától nyugdíjazásáig az LKM-ben dolgozott adminisztratív munkakörben, a kitartásra és a pontosságra nevelte. A család fiatalabbik gyermekeként 1965. július 15-én született Miskolcon. Ágnes nővére a pedagógus pályát választotta, és máig szülővárosában tanít.

Diósgyőrben, a Kilián-Dél lakótelepen „fiús környezetben” nőtt fel, mivel sok fiú lakott a környéken, így elsősorban a futball, a kerékpározás, később a pingpong jelentette számára az elsődleges kikapcsolódást. A Könyves Kálmán Általános Iskolában a harmadik osztálytól német nyelvet tanult, ezt folytatta magas szinten a Herman Ottó Gimnáziumban is, ahol azért – kitűnő tanuló lévén – a többi tárggyal sem igen akadt gondja. Nagyon kedvelte a történelmet, de a matematikát és a fizikát szerette a legjobban. Némettanárától – Takács Mártától – nemcsak a nyelvet sajátította el magas fokon, hanem az általános műveltség terén is gazdagodott, és sok kapaszkodót kapott az életben való eligazodáshoz is.

Egyetemi tanulmányait a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán folytatta. A választásban az volt a döntő, hogy Miskolcon szeretett volna maradni, s ehhez jó lehetőségeket kínált az egyetem (ahol egyébként német szakfordítói diplomát is szerzett). Az egyetemen kezdetben a műszaki rajz okozott nehéz, de megoldható feladatot. Egyetemistaként sokat tolmácsolt, így hamar elrepültek az itt töltött évek. Első munkahelye a Tiszai Vegyi Kombinát lett Tiszaújvárosban, ahol a Műanyaggyárban üzemmérnökként elsősorban a konfekcionáló gépek és az extruderek világában tett jártasságra szert, nyelvtudása révén hamarosan beszerzési csoportvezető lett.

Pályázat útján 1992-ben került Debrecenbe az A.K.S.D. Városgazdálkodási Kft.-hez (ekkor végzett a Miskolci Egyetem mérnök-közgazdász szakán) kontroller munkakörbe, ami újdonságnak számított akkoriban. Egy évvel később nevezték ki ügyvezető igazgatónak, ezt a posztot tölti be azóta is. Cége, amely Debrecenben és a régióban tevékenykedik, összesen 24 településen végez lakossági hulladékszállítást és -kezelést, saját hulladéklerakó telepein pedig foglalkozik komposztálással és hulladékválogatással is. Emellett tevékenységükhöz tartozik a közterület-fenntartás, valamint a temetők fenntartása és üzemeltetése Debrecenben. A 330 fős dolgozói létszám évente több mint három milliárd forint árbevételt produkál a 49%-ban önkormányzati és 51%-ban osztrák tulajdonban lévő vállalatnál.

„Mindig fontosnak éreztem, hogy jó csapat legyen a hátam mögött – vallja a vezetői ténykedésről Kardos Marianna. – A vezető a mai világban állandóan döntéskényszerben van, néha egyetlen napot sem lehet várni egy-egy fontos döntéssel. Nem igazán hiszek a  „demokratikus”működésben, ám mindig kíváncsi vagyok a munkatársaim véleményére, de a döntés mindig az én felelősségem. A mai világban elengedhetetlen a folyamatos önképzés – különösen a hulladékgazdálkodás terén jelent meg számtalan újdonság az elmúlt években –, ám a szakmai tudás mellett nagy szükség van a talpraesettségre is. Lényeges még a megbízhatóság, amelynek meg kell nyilvánulnia a partnerek és a munkatársak irányában is.”

Kardos Marianna számos továbbképzésen – elsősorban a hulladékgazdálkodás területén – gazdagította tudását, elvégezte a Controller Akadémiát. A Debreceni Egyetem Agrárcentrumának tiszteletbeli egyetemi docense, a Hajdú-Bihar Megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara elnökségi tagja, valamint két cég felügyelőbizottságában tevékenykedik. 1989-ben kötött házasságot Németh Tamás gépészmérnökkel, aki ma főleg informatikával foglalkozik. Elsőszülött fiuk, Balázs másodikos a Fazekas Mihály Gimnáziumban, Tamás pedig másfél éves. Szabad idejében szívesen olvas, elsősorban a történelmi témájú könyveket kedveli, emellett szeret úszni és sízni. A családdal gyakran túráznak, kedvenc terepük a Magas-Tátra, ahol kiadós gyalogtúrákat szoktak tenni. Eddigi életútjával – bár az elégedettséget csak pillanatnyi állapotnak tartja – igazából meg van elégedve.

Magánéletében azt szeretné, ha fiai olyan pályára kerülnének majdan, ahol sikeresek lehetnek, és szeretik azt, amit tesznek (mindegy, hogy mit). A cég tevékenységében folyamatos kihívást jelent az, hogy minden egyes szerződést pályázaton kell elnyerniük: ez folyamatos és kemény munkát követel. Tervei között szerepel a terjeszkedés, a jelenlegi régió bővítése, amely ma már csak leginkább cégvásárlás útján valósulhat meg.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)